Parkolóba be, csomagtartóból ki, pár mozdulattal össze, kulcsot el, nyeregbe fel – és már át is szálltunk a városban lassú és sokat fogyasztó autóból a fillérekből guruló elektromos, összecsukható biciklire. No de ne szaladjunk ennyire előre.
Nem hiszem, hogy akad járó-kelő, közlekedő ember az országban, aki ne találkozott volna még a Leier névvel. Ez az osztrák cég elsősorban építőanyag-gyártással és kereskedelemmel foglalkozik a közép-európai régióban, de számos autószalon és -szerviz is a márka égisze alatt üzemel. Nemrég a vállalat új üzletágat nyitott Magyarországon. Elektromos közlekedési eszközöket kezdtek forgalmazni.
1, nyissuk fel a csomagtérfedelet
A Leier Eco-Line Kft. nevű leányvállalat kínai gyártású, ausztriai összeszerelésű elektromos rollereket, kerékpárokat, mozgássérült-kocsikat, mi több, 80 km/h végsebességre képes csinos nagyrobogókat forgalmaz, és már egy városi kisautó engedélyeztetése is folyamatban van. A győri Leier-központban kialakított bemutatóteremben elegáns környezetben, láthatóan nem kis befektetéssel létrehozott szalonban találkoztunk a fehér-zöld kollekcióval.
Mi ebben a biznisz?
23 kiló, csak villannyal 25 km/h végsebességre képes motorizált tesztbiciklink, a Leier EH-Line EF01
A jó minőségű, ezért a falusi nyugdíjas-villanybringáknál jóval drágább kollekcióval nehéz lesz letarolni a magyar piacot, de a Leiernek nem is ez a célja.
A lényeg, hogy ebben az expanzió előtt álló üzletágban már korán ott legyen a vállalat, hogy ha megjelenik az akár államilag is támogatott valódi kereslet (Ausztriában akár 200 euró állami támogatás járhat a villanybringákra), lépéselőnyben legyenek a konkurenciával szemben. Így gondolkodik egy valódi nyugati kapitalista. (Akit bővebben érdekel a téma: interjú Michael Leierrel, az osztrák tulajdonossal itt.)
Úgy alakult, hogy lehetőséget kaptunk pár kétkerekű kipróbálására. A cég termékpalettájáról elsőként az Elkényelmesedett Autós Ember (Homo Sapiens Quattrovelocis Comfortabilis) számára legvonzóbb szerkezetet, az EH Line nevű osztrák gyártó leieres átiratát, az EF01 jelzésű összecsukható villanybicajt kértük el.
Összecsukva ekkora táskában lakik a bringa
Az elektromos bicikli intézménye Magyarországon tömegében a bevásárlóközpontokban, barkácsáruházakban, vidéki városi vasboltokban kapható 60-70-80 ezres, darabos megjelenésű, nyűgös ólom-sav akkus, a kínai ipar minőségének alját jelentő paripákat jelenti. Nos, ez a bicikli nem ilyen.
Pofás dizájn, szép hegesztések, átgondolt műszaki megoldások, tartósnak ígérkező csuklók, zsanérok, rögzítések adják az alapot. A 23 kilós bicikli ugyan jóval nehezebb, mint egy átlagos, 15-18 kilós mountain bike, de egy felnőtt férfinek nem okoz gondot a pakolgatása, vagy a lépcsőmászás a bicajjal. Vékonyabb lányoknak lift nélküli házban viszont már küzdelmes lehet vele az élet.
| Adatlap | |
|---|---|
| Motorteljesítmény | 250 W |
| Akkumulátor | 24V/10Ah, lítium-ion |
| Váltó | Shimano, hatfokozatú külső váltó |
| Emelkedési szög | 12° |
| Névleges hatótáv | 30 km |
| Végsebesség (km/h) | 25 |
| Terhelhetőség | 90 kg |
| Kerékméret | 20” |
| Vázméret | 20” |
| Tömeg | 23 kg |
Az összecsukás-kinyitás a véletlen behajlás ellen is biztosított gyorszáras központi csuklóval, a kicsit macerás, de biztonságos kormánycsukló ki- illetve becsavarásával, a gyorsszorítós nyereg és első kerék fel- vagy leszerelésével egy percet ha igénybe vesz. Ahol a kettéhajtott bicaj eleje-hátulja összeér, két fémes, festetlen találkozik egymással, a fényezés tehát ilyenkor is biztonságban van.
A Camping osztrák, modern változata
A hatfokozatú Shimano váltó megfelelő beállítás után kellően pontosan működik – elegánsabb lett volna egy agyváltó a bringába, de ezt egyrészt nem lenne egyszerű összekombinálni az agymotorral, másrészt tovább drágítaná az így is kétszázezres vasat.
Az első V-fékre sincs panaszom, viszont a hátsó, érdekes kialakítású (alighanem szalagfék lehet) fék iszonyú gyenge, de legalább jó erősen kell húzni a kart, hogy történjen valami. No Oiling! felirat figyelmeztet a féken arra, hogy lánckenéskor lehetőleg kerüljük el ezt a területet. Nem tudom, mi történne, ha az amúgy is harmatgyenge féket még meg is kennénk egy kis műszerolajjal.
25 a vége, és akkor még nem is tekertünk!
A 250 wattos villanymotor sematikusan tekintve a pedálos hajtókar mellett, a sebességváltó után helyezkedik el a hajtásláncban. Ez azt jelenti, hogy áttétele fix, független a váltótól, és a pedálozásra rásegítve, vagy önállóan tudja hajtani a hátsó kereket.
A (kivehető) akku rendes slusszkulccsal kapcsolható be a hajtásba, egy extra kormánykapcsolóval akár menet közben is ki-beiktatható a rendszerbe. Ha épp be van kapcsolva, a pedál megtekerésére érzi, hogy erőre van szükség, és besegít. Lusták pedig a jobb kormányszarvon lévő gázkarral akár csak motoros üzemmódban is használhatják a biciklit. Bármelyik fék meghúzására a motor azonnal leáll – a bicikli alaposan be van huzalozva a biztonság és a komfort érdekében.
A legjobban ez kéne a saját bringámra: szállításhoz lecsukható pedál
25 km/h a végsebesség sík úton, csak villannyal. Erre egy kicsit még rá lehet fejelni a legmagasabb fokozatban, de a 20 colos kerekű, keskeny kormányú bicaj nem száguldozásra való. Amolyan 20 km/h körüli átlagsebességgel lehet vele számolni, a hatótáv, ha nem vagyunk lusták pedállal is gyakran besegíteni, bőven 30 km felett van, nem túl durván hegyes-völgyes terepen.
Visszatöltés sajnos nincs. A következő generációra már ígéri a Leier, azzal lejtőkön további hasznos száz métereket nyerhet az ember. Ha végleg lemerül a lítium-ion akku, akkor sincs gond: a bicaj hagyományos módon használva még viszonylag nagy tömege mellett sem igényel több erőt, mint egy átlagbringa.
A masszív központi csukló védett a véletlen behajlás ellen
A bicaj simán befér bármelyik kompakt autó csomagtartójába, akár a kalaptartó alá is. A forgalmazó ad hozzá egy zsákot is, ami 75×40 centis merev aljával, bútorkerekeivel legfeljebb otthoni tárolásra, vagy a csomagtartó kárpitjának védelmére szolgál, ugyanis ha kivettük belőle a bicót, nemigen tudjuk hova tenni.
Elvileg vonaton, a buszsofőr szemrehányó pillantásainak elviselése mellett távolsági busz rakterében sem gond szállítani az összecsukott biciklit. A kerékpárjegy árának megfizetése alól is mentesülhetünk a csomaggal, még a kalauzzal folytatott viták is megelőzhetők, ha betesszük a bicajt egy jó nagy reklámszatyorba. Helyi buszon, metrón, villamoson azért kicsit már nagy és nehéz a kényelmes közlekedéshez.
Szóval ingázásra, a helyi közösségi közlekedés kiváltására tömegiszonyos emberek számára remek megoldás az összecsukható villanybringa. Ha kicsit könnyebb és kisebb lenne, még jobb lenne persze.
Húsz havi békávé-bérlet, tíz tank benzin ára egy összecsukható, kínai, de jó minőségű, csinos villanybicajért – ki-ki maga döntse el, megéri-e. Ahogy én számolgattam, napi rendszeres Pestre ingázásnál, ha csak az esőmentes napokon venném is ki a bicajt a csomagtartóból valahol a város szélén, és napi kétszer 7-8 budapesti kilométert kocsi helyett ezzel a remek, környezetbarát, kicsit a testet is megmozgató, mégsem izzasztó szerkezettel tenném meg, úgy 400 munkanap alatt jönne vissza az ára.
Bónusz: hangulatos, bár kicsit zötyögős hétvégi kirándulások a villanyrásegítés luxusával. Asszem kell nekem egy ilyen.
