Göczey András és Ungár Soma – a két magyar feltaláló monogramja adja a Gauswheel nevének első felét, nem a matematikus hibásan leírt neve. Pedig adhatná az is. A Gauswheellel megtanulni menni majdnem olyan képtelenség, mint nullával osztani. Már legalábbis ha az ember elmúlt harminc éves.

A feltaláló saját eszköze, egyedi karbontesttel. Két síbottal jár ki vele Szentendrére, a HÉV meg maradjon magának
A magya Rider Team, a Gauswheel népszerűsítő brigádja

A magya Rider Team, a Gauswheel népszerűsítő brigádja

A magyar Rider Team, a Gauswheel népszerűsítő brigádja


Megláttuk, megszerettük, elkértük

Az egész úgy kezdődött, hogy kaptunk egy meghívót: péntek délután az Erzsébet téri Gödörben megtekinthetünk és kipróbálhatunk egy jópofa, magyar főből kipattant városi sporteszközt, a Gauswheelt. El is mentem, meg is néztem. Fiatal srácok és lányok gurulgattak vele a kövön, könnyedén, ügyesen. A Gauswheel nekik szól: tinédzser-játéknak szánja a gyártó, friss ingernek a gördeszkába, rollerbe, görkoriba már beleunt, mindig újra éhes ifjúságnak.

Finoman céloztak is rá, mikor beszélgetni kezdtünk: a magamfajta bő három X-es veterán már maradjon magának, autózzon, maximum motorozzon, ne pattogjon itt egy keréken. Az a fiataloknak való: nekik lehet jó a Gauswheel a buszmegállótól a suliig, hisz még nem autózhatnak. Meg persze nekik van idejük ezzel szórakozni.


Gyári videó a Gauswheelről

Nekem se kellett több, elvégre büszkeség is van a világon. 35 évesen már csak csendben gyűjtsem a koporsópénzre a melóhelyen? Fenét! Meglovagolom biz én is ezt a sátáni szerkezetet, még jobban is, mint ez a tejfelesszájú új generáció! Kértem hát egy példányt tesztre, valamint interjút is szerveztünk az egyik feltalálóval.

Beszélgetés a Gauswheel atyjával

Kis ország ez: hamar kiderült, hogy a szerkezet feltalálója, Göczey András társlapunk, az autóMAGAZIN fotósának nagybátyja. Felhívtuk, bejött, hozott egy szénszálas prototípust, parádés bemutatót rendezett kiadónk épületének udvarán, és elbeszélgettünk:

Göczey András, feltaláló, civilben építész

Göczey András, feltaláló, civilben építész

Göczey András, feltaláló, civilben építész


Hogy, mikor jött az ihlet?

Nem lehet ezt így megfogalmazni; az emberben kavarog az ötlet, aztán egyszerre csak kipattan. Az biztos, hogy a ’80-as évek elején készült az első, az még egy acélcső vázas, Camping bicikli-kerekes szerkezet volt. Horror volt, nagy volt a súlya, nyomta a lábamat, de látszott, hogy lehetne jó. Aztán 2001-ben egy barátom fiával, Ungár Somával folytattuk a dolgot. Ő ipari formatervező suliba járt, csinálgattuk, lett 2-3 működőképes változat. Aztán Soma csinált egy jól működő darabot, azt még Nyolcadik utasnak hívtuk, rémfilmbe illően nézett ki a hurkaszerű erősítéseivel. De működött.

Ilyenkor mi a következő lépés, hogy ment a szabadalmazás?

Egy rajzot kellett csinálni, készíteni egy leírást, és pár ezer forint volt a magyar szabadalom. A dolgot különben két szabadalom védi, az első változat még egykerekű volt, a második pedig ez a támasztókerekes. A teljes jogvédettségért a csillagos ég a határ, nem is tudtuk nemzetközileg levédetni.

A '80-as években kezdett motoszkálni a fejében a gondolat

A ’80-as években kezdett motoszkálni a fejében a gondolat

A ’80-as években kezdett motoszkálni a fejében a gondolat


Nyugodtan el lehet költeni 50-80 milliót, és akkor 15-20 országban van védelem. De nem is az adminisztratív költség a sok, hanem a védelem megóvása, a jogok érvényesítése; az tízszer ennyi. 50 ezer dollárral lehet számolni egy-egy illegális gyártó felszámoltatását, és mindig lesz új és új a bezáratott helyett.

Hogy indult a gyártás?

Egy svájci céggel közösen csináltattunk Kínában egy szerszámot a műanyagformához. Három hónapig működött a gyártás, akkor még Magic Wheelnek hívták a terméket, aztán megjelentek az illegális koppintások. Már 60-80 gyártót találsz a neten Magic Wheelre keresve a korábbi változathoz. Mind illegális, persze, de a kínaiaknál ez még büszkeség is, hogy elloptunk valamit, és ügyesen megcsináltuk.

Alacsony súlypont, egy kerék, kész is

Alacsony súlypont, egy kerék, kész is

Alacsony súlypont, egy kerék, kész is


Nem bosszantó ez egy picit?

Valahol, azt mondom, még igazuk is van, hogy gyártják, amit csak érdemes. Itthon teljes érdektelenség volt a gyártással kapcsolatban. A legjobb ajánlat, amit itthon kaptunk, az volt, hogy a 100 millióra taksált szerszám árából 20 milliót állt volna a műanyagipari cég, akivel tárgyaltunk.

Kínában mennyiből indulhatott be a gyártás?

Húszmillióból. És a folyó gyártási költségek is nagyjából ötszörös szorzóval számolhatók. El nem tudom képzelni, hogy tudják megcsinálni. És persze az is kellett az induláshoz, hogy a kínai partner elég, idézőjelben, buta legyen ahhoz, hogy bele merjen vágni a gyártásba. Itthon, mivel nem volt biztosíték a sikerre, egy sötétbe ugrás volt az egész, már csak a bizonytalanság miatt sem találtunk támogatót, gyártót. Aztán az idő, ahogy a másolatok mennyiségén is látszik, a termék sikerét igazolta.

A feltaláló saját eszköze, egyedi karbontesttel. Két síbottal jár ki vele Szentendrére, a HÉV meg maradjon magának

A feltaláló saját eszköze, egyedi karbontesttel. Két síbottal jár ki vele Szentendrére, a HÉV meg maradjon magának

A feltaláló saját eszköze, egyedi karbontesttel. Két síbottal jár ki vele Szentendrére, a HÉV meg maradjon magának


A másolatok silányabbak, mint a ti terméketek?

Igen. Ha a test szálerősítéssel készül, mint a mienk, akkor a forma, a szerszám fele-harmada mennyiség legyártását bírja ki. Ezért a másolatokat szálerősítés nélkül, sima polietilénből nyomják, ami viszont nem bírja a nagy súlyt, könnyen törik, hamar elkopik. Különben Magyarországon is lehet időnként kapni a másolatokat. A forgalmazók sokszor nem is tudják, hogy magyar szabadalom, amit árulnak, és illegális, amit csinálnak. Egy levelet szoktunk küldeni és abbahagyják.

Mi a végzettséged, milyen szakmai háttérrel vágtál bele a dologba?

Építész vagyok, Soma meg ugye formatervező mérnök. Nem árt, ha van mérnöki képesítése az embernek, sok felesleges munkát meg lehet spórolni egy kis előképzettséggel, nem kell húsz prototípust megcsinálni és kidobni, elég csak tízet.


Videóink elkészítéséhez ezúttal is Canon-kamerát használtunk.

A szerkezet

A mi készülékünk az SLX 3.0 jelzésű típus, mert bizony a Gauswheelnek több generációja és változata is van már. Ez az egyszerűbb, nincs rajta fék (nem is kell), nem négyrétegű grafit-metál a fényezése (nem is baj), és nem 59, hanem csak 49 ezer forint (ezeken a helyeken).

Gauswheel az irodában

Gauswheel az irodában

Gauswheel az irodában


A Gauswheel egy 24 collos küllős biciklikerék és egy szabadon forgó bevásárlókocsi-kerék házasságából született. Érdekes, hogy nem csak a nagy kerék fújható, de a hátsó piciben is van egy szelep. A kerék-párt egy műanyag ház fogja össze, a hátsó kerék szabadon forog csapos felfüggesztésén. A test szálerősítéses polietilén: 110 kilóig terhelhető.

A dolgot (nem merem járműnek nevezni) a síeléshez hasonló egyensúlyozással-dőlésekkel lehet irányítani, ha már megszereztük a kellő lendületet. A használható sebességtartomány 8 és 20 km/h között van. A minimális sebesség kell a biztonságos egyensúlyozáshoz, de még ennél is fontosabb, hogy még lejtőn se lépjük túl azt a tempót, amennyivel futni tudunk: ha ugrani kell, ne essünk pofára.

Sok gyakorlás, míg használható közlekedési eszközzé válik

A Gauswheelt elsősorban városi sportszernek tervezték, de mi a praktikumot kerestük benne. Igazából főleg arra voltam kíváncsi a Gauswheellel kapcsolatban, megtalálom-e benne azt az eszközt, ami képes áthidalni a távolságot a külvárosi parkoló, a fejpályaudvar vagy a legközelebbi metrómegálló és munkahely között.

Akinek a városi gurulás nem elég

A hátsó kis kerék is fújható

A hátsó kis kerék is fújható

A hátsó kis kerék is fújható


Bár manapság divatszó az extrém, mégsem neveznék extrém sporteszköznek egy ilyen lábbal hajós kereket, ahogy a gördeszka sem az. De azzá lehet tenni.

Hallottunk valakiről, aki kite-ernyővel használja a Gauswheelt, vagyis sárkánnyal, a széllel húzatja magát egy keréken. Persze az egy hátsó kis kerék nélküli példány, ami göröngyösebb terepen is elboldogul szél-egykerekezés, vagy mi közben. Azért az már valami!

Alapadottságai megvannak hozzá, hogy a gyaloglásnál fürgébb megoldást jelentsen a megállótól vagy a parkolótól akár a konkrét irodáig, lakásig, ahová az ember igyekszik. Mindössze 6,5 kiló, sokkal könnyebb előkapni a csomagtartóból, lekapni a buszról, vonatról, mint a többszörte nehezebb összecsukható bicikliket, motoros rollereket. Ja, és persze nem is kell összecsukni: előkapom, használhatom.

A görkorival-gördeszkával szemben is vannak előnyei. Nem kell cipőt váltani a lépcsősor előtt, mint az előbbivel, a nagy kerék pedig sokkal kevésbé érzékeny az aszfaltminőségre, mint a deszka kis, tömör kereke. Elesni is nehezebb vele, nem fordul ki az ember alól, ha baj van, elég leugrani róla és kész.

Úgy tapasztaltuk, egy teljes nap, vagy legalább 5-10 koncentrált óra kell ahhoz, hogy valóban biztonsággal használhassuk a holmit. Ahhoz pedig, hogy egy rollerhez hasonló könnyedséggel kezeljük, vagy nagyon fiatalnak kell lenni (gördeszkás tinik félelmetesen hamar átállnak rá), vagy nagyon lelkesnek.

András két síbottal Szentendrére szokott hazajárni karbonszálas, egyedi készítésű saját kerekével. Ilyen szintre nem jutottunk el a teszt során, de azért lelkesen búcsúztunk a Gauswheellel.

Ha nem is jósoljuk neki a Rubik-kocka sikerét, jó volt látni, hogy a magyar kreativitás még mindig létezik és igenis használható, jópofa, érdekes holmikat képes produkálni. Még ha Kínában is.