Pedig az utóbbi időkben sokat javult a helyzet, az átlagautós jóval figyelmesebb, előzékenyebb, már kezdjük megtanulni, hogyan ne öljük meg a biciklist, ha szerencsétlen a kretén módon kijelölt és megvalósított bringaúton próbálja elérni úti célját.
De persze a helyzet még nem az igazi, a legtöbb sofőr még korántsem éri el a nyugat-európai autóvezetők szintjét.
A legnagyobb baj, hogy néhány autós számára teljesen ismeretlen az a helyzet, amikor bicikliút keresztezi az autóutat, és neki elsőbbséget kellene adni a biciklisnek.
Ugyan a háromszöget jobb esetben megismerik, de vagy az alatta lévő kiegészítő tábla nem értelmezhető számukra, vagy a kerékpárost nem veszik közlekedő számba.
Hasonló a helyzet a másik oldalon is, a kötelező világítás, a fényvisszaverő prizmák szigorú rendőri számonkérése úgy látszik, megteszi a hatását, mert egyre kevesebb a sötétben, mindenféle világítás nélkül, terepszínű ruhában kerékpározó öngyilkosjelölt.
A lámpák és a táblák felülbírálásában sajnos még mindig remekelnek a biciklisek, de rögtön – amúgy jogosan – büntetésért kiáltanak, ha valaki rálóg a bicikliútra.
Amit persze csak akkor használnak, ha kedvük tartja.
Legutóbb a Váci út belső sávjában szerencsétlenül billegő párocskától kérdeztem meg, hogy ugyan, nem volna-e bölcsebb dolog a kerékpársávban haladniuk.
A válaszukat nem írnám le, a lényege az volt, hogy szerintük meg nekem autóval nincs itt semmi keresnivalóm. Ennyiben maradtunk.
Alább egy rövid videó látható, amelyből remek statisztikát lehetne csinálni, hogy hányan is használják a Margit hídra – a bringások kérésére – felfestett ál-kerékpársávot és hányan tekernek mégis inkább a gyalogosok között. Ahol a hangadó kerékpárosok szerint nem lehet közlekedni.
Szerintetek kell-e ismernie egy bringásnak a KRESZ-t, vagy elég, ha megtanult ügyesen egyensúlyozni, onnantól már vidáman biciklizhet az autók között? Hasznos lenne-e a biciklis jogosítvány, vagy a rendszám bevezetése? Várjuk a véleményeket, ide a cikk végére.
