Az összecsukható kerékpárok egyik legkifinomultabb, legdivatosabb darabjára tettük rá a kezünket. A britek téliszalámija, Unicuma főleg városi használatra készült, pompás helykihasználású, főleg rövidtávra való prémium ingabringa.
Nincs két egyforma
A Brompton vásárlása nem úgy megy, mint ahogy azt az átlagos bringavásárlásnál megszokta az ember. Nem púposra pakolt bringaboltban kell kiválasztani a gépet, hanem sokkal inkább az autószalonokban bevett beszélgetős, konfigurálós közös játék keretében szokás ilyen cangát venni. Jobb is, ha rábízzuk magunkat egy szakértőre, mert a lehetőségek a végtelenhez tartanak, és ha tudjuk, pontosan mire és hogyan szeretnénk használni a bringát, az eladó úgyis jobban tudja majd, hogy mi kell nekünk a boldogsághoz, mint mi. Mivel ő ismeri az összes felhasználható alkotóelemet.
Egyedül a hajlított acélból készülő íves váz egyforma minden bringán – de a drágábbakhoz titán hátsó és első villa is választható, amellyel akár egy kilogramm is lefaragható a tömegből – ezen felül a nyeregcső, kormányforma, váltók száma, illetve ezek áttétele, világítás, nyereg, rugózás, anyámkínja mind-mind darabonként személyre szabható. Ha az összeállítás nagyjával végeztünk jöhetnek a kiegészítők, amelyből szintén akkora a választék, hogy jó időbe telik, mire átrágjuk magunkat rajta. Akinek kedve van ezzel játszadozni, az erre a képre kattintva összerakhat magának egyet:
Nem lopják el?
Ha úgy használjuk, ahogy kell, akkor valószínűleg sohasem tudják ellopni. A Brompton bringa egyik legnagyobb előnye, hogy sehol sincs útban. Nincs olyan iroda, ahová összecsukott állapotban ne tudnánk bevinni és eldugni az asztal alatt, de az öltözőszekrénytől a smart csomagtartóján keresztül akár a buszon, metrón is elfér, csak érdemes álcázni a saját kis zsákocskájával. Szóval sosem kell utcán, kétes biztonságú biciklitárolókban, lépcsőházakban hagyni az aranyáron mért különlegességet. Ja, és a bő tíz-húszezres lakat megvételét is megúszhatjuk. Már ha ez számít valamit.
Milyen összehajtani?
Amikor a tulaj kölcsönadta a bringát, tartott egy rövid, de látványos bemutatót, hogyan is kell összecsukni a járgányt. Első blikkre utánozhatatlannak tűnt a mutatvány, de másodikra, harmadikra már ráérez az átlagember is. A folyamat amúgy zseniális, minden mozdulata jól kitalált, és annyira finoman, pontosan működik, mintha japánok álmodták volna meg.
Csodálatos pillanat, amikor rájön az ember, hogy jé, nem borul fel, jé, nem csípi be a kezem, jé, az összehajtott cucc egyben marad, minden pánt, madzag nélkül. Kis gyakorlás után már látványos transformer show-t is előadhatunk a közeli ovisok elkápráztatására.
Hogy megy?
Összecsukható bringától nem azt várja az ember, hogy hosszabb távot is meg lehessen vele tenni, hiszen nem erre való. Azért összecsukható, hogy jellemzően városban használjuk, ott, ahol nincs elég hely egy igazi biciklinek. De napi párszor tíz kilométer kényelmesen átvészelhető vele, és az apró, de keményre fújt 16 colos kerekekkel meglepően könnyen lehet vele haladni.
A kipróbált példányt gazdája már évek óta használja – tehát nem új – főleg dimbes-dombos környéken, így a bringa emelkedőkre optimalizált váltórendszere nem bizonyult túl gyorsnak a főként sík szakaszokból álló tesztúton. Kényelmesen 16-20 km/óra közötti tempóval lehet vele haladni, viszont a Szépvölgyi úton felfelé nem kellett kiköpnöm a tüdőmet a nyergében. A járdára ugratást el kell vele felejteni, de mivel egész könnyű lelépni az amúgy igen merev, masszív vázú bringáról, így nem is lett volna erre szükség.
Az agy- és külső váltó kombinációjával nem lehet keresztbe váltani, mégis aránylag sok fokozat áll rendelkezésre a kényelmes tekeréshez. Ugyan a váltókezelés nem ergonómia díjas megoldás, de nézzük el a briteknek, hogy ebben is inkább sajátot hoztak össze és nem a jól bevált szerkezeteket aggatták a bringára. Igazából a Brompton minden porcikája egyedi, erre még egy csengőt sem találunk más gyártótól. A felcserélt fékek – az elsőt működtetjük jobb, míg a hátsót bal kézzel – megszokást igényelnek, de ez is biztos valami brit hóbort, mint a jobbkormányos közlekedés.
Egy darabig a kitámasztót is keresi rajta az egyszeri bringás, majd előbb-utóbb rájön, hogy szervizállásban – maga alá húzott hátsó kerékkel – stabilan áll a bicikli, mindenféle külön kitámasztó nélkül. Bámulatos, hol tart már a tudomány.
Történelem
A Bromtom bringa története 1976-ig nyúlik vissza, az ötlet akkor pattant ki Andrew Ritchie fejéből, de különféle bonyodalmak miatt a nagyobb szériás sorozatgyártás csak egy évtized múlva indult be igazán. Innen aztán egyre jobban futott a szekér, ma már évente nagyjából 20 ezer kerékpárt gyártanak, főként kézimunkával. Az eladott bringák 70 százaléka megy külföldre.
Verseny
A britek bármivel képesek versenyezni, így nem meglepő, hogy kifejezetten Brompton bringáknak is rendeznek futamokat. Mókás, ahogy a rajtnál zakós, nyakkendős figurák tülekednek az összehajtott pózban parkoló bringáik felé, majd kapkodva próbálják versenyzésre alkalmas állapotba hozni őket, majd pattannak nyeregbe. Valahogy így:
Mennyibe kerül?
Sokba. Persze ezért a pénzért nem csupán egy közlekedési eszközt kapunk, hanem egy életérzést is, és biztos jó alaposan megbámulnak majd vele a városban. A képzettebbek, akik tudják mi a menő és mi nem, azok azért, hogy „húdejónekünk, dögöljünkmeg”, a pórnép pedig, aki csak az idétlen, kiskerekű bringát látja, az meg azért hogy,” nézdaztahülyét a túlméretes rolleren”. Persze az ár – ugyanúgy, mint a bicikli tömege – nagyban függ attól is, hogy mit ikszelünk be az opciós listán.
A minimál Brompton ára úgy 270 ezer forint körül kezdődik. Ennyi pénzért lehet valaki részese az eredeti Brompton életérzésnek. Ja, és ennyiért lesz egy ingázásra remekül használható, könnyű, elegáns bringája annak, aki fogékony a hasonló úri cuccokra. Ja igen, hamarosan itthon is megkezdődik a Brompton forgalmazása, már csak párat kell aludni, hogy olyan kerékpárod legyen, amilyen biztos nincs a szomszédnak.