Röviden – Schwinn-Csepel Metro | |
---|---|
Mi ez? |
Férfivázas, youngtimer magyar kerékpár |
Mit tud? | Alaposan kilóg a mai Tesco-s átlagbringák közül |
Mibe kerül? | Állapottól függően 20-40 ezer forint között lehet kifogni egy-egy darabot |
Kinek jó? | Aki egy darabka kétkerekű történelemmel szeretne járni és ezért áldozatot is hajlandó hozni |
Valamelyest enyhült a tél szorítása, már nem kell feltétlenül gránittömbbé fagyni a kerékpáron, így a céges bringatárolóban is egyre nagyobb a tömeg. Többek között ilyen furcsaságot is találni a Tesco-s tucatbiciklik között. Ő egy Schwinn-Csepel Metro, valamikor a 90-es évekből. Csillogó, hibátlan króm sárhányóval, dinamóval, eredeti gumival.
Történelem
Nem meglepő módon, a Csepel kerékpárok története is Weiss Manfrédig – az egész csepeli gyárváros létrejötte neki köszönhető – vezethető vissza. Weiss látva a korábbi évek brutális mértékű kerékpár behozatalát – csak abban évben 68 ezer kerékpárt importáltak – 1928 végén jó üzleti érzékkel az osztrák Puch-tól kerékpárgyártási licencet vásárolt. A megállapodás értelmében az első 200 darab még Ausztriában készült, sőt, egy darabig még jelentős mennyiségű osztrák alkatrészt is használtak a gyártás során, amelyeket csak később váltottak ki hazaira.
A gyártás 1939-ben érte el a csúcsot, akkor bő 90 ezer darab Csepel kerékpár készült el. Ekkor már komoly, minden igényt kielégíteni képes modellpalettája volt a márkának, 1934-ben például összesen 28-féle modell közül lehetett választani. Igaz, ezek nagy többsége műszakilag csak kis mértékben tért el egymástól, hasonló alapelemekből építkezve, de más más megjelenéssel, felhasználási területtel.
A második világháború után ez az üzem sem kerülhette el a menetrendszerű államosítást, de a kerékpárgyártás szerencsére maradt. A Csepel az évtizedek során az egyszerűbb bringákon kívül olyan komolyabb, sikeres, ismert típusokat is gyártott, mint az összecsukható Camping bicikli, vagy a 10-fokozatú váltóval felszerelt Mararthon versenykerékpár.
Persze nem szabad elfelejteni, hogy ezek a biciklik csak a hazai lehetőségekhez képest voltak igazán kívánatosak, versenyképesek. Sőt, igazából ott sem feltétlenül. Nem véletlen, hogy a Csepel súlyos versenybringáinál a Csehszlovák Favorit, vagy éppen egy jóval könnyebb Szovjet Szputnyik is néhol menőbbnek számított. Pedig a ’80-as évek vége felé egész csinos példányokat is gyártottak Csepel emblémával. Mint például ezt a gyönyörűen megmaradt Schwinn-Csepel Metro-t. De az igazi menők a „nyugatról” behozott, márkás cuccok voltak, így az igazi kis burzsujok Peugeot-val, vagy éppen Raleigh márkájú bringával parádézhattak egy egy túrán. Igaz, ezek a fehér hollónál is ritkábban látott darabok voltak.
A 80-as évek legvégén az amerikai Schwinn próbált új lendületet vinni a széthullott Csepel Művek kerékpáros ágába, ideig óráig egész szép sikerrel. Ez a bringa is ebből a korból származik. Az 1993-94 körüli, alapból csak ötfokozatú váltóval gyártott Metro felárért első váltóval és plusz lánckerékkel is kapható volt. A bringa egyik különlegessége, hogy 20-22 éves létére még mindig az eredeti, osztrák gyártmányú abroncsok vannak rajta, amelyek ennyi év után is jó állapotban vannak, repedésnek nyoma sincs rajtuk, csak a fura, kemény alapanyag miatt nem tapadnak túl jól. Főleg esőben vidám velük kerékpározni.
Bár közlekedésbiztonsági szempontból indokolt lenne a felnik cseréje is, azok mégis eredetiek. Indokolt lenne, mert a csillogó króm felületen, amelynek az enyhén íves profil formája sem túl szerencsés, nem tapad túl jól a fékbetét. Még úgy sem, hogy a korabeli féket a bringa jelenlegi gazdája nem sokkal a vásárlás után lecserélte. A módosítások nem öncélúak, a bringa mostanság is mindennapos használatban van, így a biztonságos megálláshoz szükség volt tisztességes fékekre, nincs mese. Ezen kívül még a hátsó váltó az, ami nem eredeti rajta. Ennek szintén az üzembiztos és kényelmes használat iránti vágy az oka.
A régi, mechanikus kilométertóra a kezdetek óta a bringán van. Manapság már mosolyog rajta az ember, de gyerekkoromban én is hasonlóért rágtam az NDK-ba látogató édesanyám fülét. Aztán kaptam helyette valami kis villa végére csavarozható szutykot, amely egy szimpla megtett kilométer-számláló, és mellékesen rohadt hangos is volt.
Amikor a bringa jelenlegi gazdájához került 1080 kilométer volt a bumfordi, analóg kijelzős szerkezetben – nyilván nem tekerték vissza – de ez vásárlás óta már felment nagyjából 2600-ra. Pedig mai szemmel nézve nem lehet könnyű ilyen szerkezettel sokat tekerni. Pedálék, dinamó, izzós lámpa, csak hogy párat említsünk a problémás alkatrészek közül, amelyek mára már szerencsésen kikoptak a kerékpár felszerelések közül.
Honnan van?
Nem, nem egy elfeledett pajtában találtak rá, vastagon borítva tyúkszarral és porral, hanem ennél sokkal prózaibb körülmények között, hirdetés útján találtak egymásra jelenlegi gazdájával. A kötelező átvizsgálás, csavarok meghúzása, kenés után nem is kellett vele mást csinálni. A króm sárvédőtől kezdve a gumiig minden olyan, mintha csak most cibálták volna le róla a védőfóliát. Jó, az elmúlt két évtized azért hagyott nyomot a vázon, de a tárolásból, ide-oda pakolásból eredő karcok, apróbb sérülések nem komolyak. A bő 20 éves járgány teljesen üzemképes, mindennapi használatban van. És úgy tűnik, jó ideig még így is lesz. Csak a kilométerek gyűlnek majd tovább a nagy, butácska, de elem nélkül is tökéletesen működő kilométerórában.
Adatok:
Típus: Schwinn-Csepel Metro
Gyárt. év: 1993/1994, 10 sebességes városi kerékpár
Futott km vételkor: 1080, jelenleg 2580
Állapot: felújított
Kivitel: 26-os kerékméret, alap felszereltségben 5 fokozatú. Első átemelő + lánckerék feláras
Kialakítás: Muffolt váz (keményforrasztású)
Gyári felszereltség, beszállítók:
Gumik: Semperit – Ausztria
Váltók: Sachs-Huret (Franciaország)
Nyereg: Rocca (Olaszország)
Lámpák: Bakony Művek
Dinamó: FER (NDK)
Km. óra: PIT (NDK)
Csengő: Magyarország
Fékek: Favorit (Csehszlovákia)
Pedálok, hajtómű, abroncsok: Magyarország
Ami nem eredeti rajta: hátul Shimano TZ Japán, fékek: Saccon Olaszország