A 7 éves gyártási időszak befejezésekor 1984-ben egy addig soha nem látott mértékűre kibővült ügyfélkör szomorkodott a sindelfingeni gyártósorokról legnagyobb számban legördülő, s egyben legkedveltebb Mercedes Coupe leváltásának hírére: összesen 116 darab hiányzott ahhoz, hogy a 100 000-dik W123-as Coupe is elhagyja a gyárat.
Mivel legelső saját autóm egy W114-es állólámpás 250 CE Coupe volt, így pár évvel később nem volt nehéz beleszeressek egy véletlenül látókörömbe került, makulátlan állapotban lévő, mindaddig épphogy 100 000 kilométert futott, garazsírozott ezüstmetál színű 1983-as 280 CE-be, melyet az addig használt Golf TD eladása után azonnal meg is vásároltam.
Ajtónyitáskor rögtön feltűnnek az elegáns, keret nélkül nyíló hatalmas ajtók, melyeknek ablakait és a B oszlop nélküli hátsó ablakokat is teljesen leengedve szinte kabriós érzés fogadja az utasokat. Ezt az érzést még tovább fokozza az elektromosan működtethető tolótető.
Nyári melegben az összes ablakot feltekerve automata klímaberendezés gondoskodik a városi araszolgatás elviseléséről, igaz pár literes többletfogyasztással párosulva. Ennek ellenére a klíma és a két első ülés közötti könyöklő is a leginkább keresett extratartozékok listáján szerepelnek.
Az elektromosan állítható jobb külső tükör, a belülről állítható fényszóró-berendezés, a központi zár, a színezett üvegek, a szervokormány, a négy nagyméretű tárcsafék, a Becker rádiósmagnó vagy az elektromos antenna manapság már szériatartozékként szinte minden autóban megtalálhatók, 20 évvel ezelőtt azonban csak a 280CE csúcsmodell szériatartozékai voltak, illetve felárért drágították a már amúgy is borsos áron kínált alapmodellt.
A 185 lóerős 2800-as dupla vezérműtengelyes motor a Mercedestől megszokott belső kényelemmel párosulva teszi lehetővé azt a könnyed, nagypapás stílusú autózást, mely szerintem igazán illik ehhez a krómozott díszítőkkel még gazdagon felszerelt típushoz.
A nagy teljesítmény ellenére előzési presztízse Magyarországon egyenlő a nullával, ugyanis a visszapillantó tükörbe nézve mindenki egy 240-es Dieselnek hiszi, s esze ágában sincs lehúzódni előle.
Persze ilyenkor a gázpedálba taposva a nagylöketű, 6 hengeres nyomatékos motor képes egy mai korszerű 2000-es motor rugalmasságát is túlszárnyalni, főleg 140-es tempó felett.
Autópályán utazva a sebességmérő szinte észrevétlenül szökik egyre feljebb, végsebessége pedig még bekapcsolt klímaberendezéssel együtt is 200 feletti. Mindemellett utazási kényelme megegyezik egy mai Mercedesével: az M7-esen Balaton irányába utazva a más márkájú autóval autózhatatlan minőségű külső sávban szabályosan autózva semmit sem érzünk, s nem is értjük, miért használja rajtunk kívül mindenki a belső sávot.
Autóm alkatrészellátása majdnem 20 éves kora ellenére teljesen megoldott. Új alkatrészként gyakorlatilag minden megvásárolható hozzá a legutolsó csavarig bezárólag — nem is olyan tragikus áron. A gyári alkatrészek közül némelyik közel azonos árban van az utángyártott, silányabb minőségűekkel, így mindig érdemes az eredeti alkatrész árát is megtudakolni vásárlás előtt.
Ezenfelül használt alkatrészek filléres áron szinte minden bontóban találhatók, a legtöbb alkatrész ugyanis megegyezik az itthon még elég nagy számban futó limuzinokéval. Legutoljára 17 év szolgálat után cseréltem le a teljes kipufogórendszert, mely most remélhetőleg további 17 évet kibír majd. Mindezt elfekvő raktári készletből, szereléssel együtt 40 000 forintból.
Habár majdnem 20 év hátránnyal, de már én is ahhoz a fent említett, elégedett Mercedes Coupe ügyfélkörhöz tartozom, akik ezt a klasszikus formavilágú, elegáns megjelenésű autót tartják az egyik legutolsó igazán stílusos Mercedes típusnak.
