Egyébként az első négykerekes Audik sokkal jobban eltértek fronthajtásos testvéreiktől, mint az ember azt az első pillanatra gondolná. Az autó padlóváza eredetileg nem volt felkészítve a hátsókerekek hajtására, így azt elég keményen áttervezték. Minimálisan megváltozott a tengelytáv, megnövekedett a kardánalagút, és nagyobb lett a kerekek átmérője is. Az első ős-quattrok hátsó futóműve gyakorlatilag egy „fordítva beszerelt” első MacPherson futómű, a fékrendszert az Audi 200-ból vették át.
A hajtómű ereje 50:50 arányban kerül elosztásra az első és hátsó tengelyek között, a difiket „terepjárósan” egy kardánboxban elhelyezett kapcsolóval lehet zárni. A hátsó kipufogódob az autó végében keresztben helyezkedik el (olyan kicsit Hondásan – egyébként innen lehet könnyen észrevenni a lámpánál előttünk álló „jelvénytuningos kamuquattrot”). A csomagtartó sajnos az óriásiról az éppen csak átlagosra csökkent az elsőkerekesekhez képest.
Autóm egy 1984-es 80 quattro. Technikáját a kicsi 4-hengeres motortól eltekintve az elegáns – és újkorában méregdrága – kétajtóstól örökölte. Ebben a formában a nyolcvanas széria csak két évig készült – 1984 és 1986 között. Az autó igazából a régebbi „vékony hátsólámpás” erősen arcfelvarrott változata volt, dizájnja az akkor új „szivar” Audi 100-as mintájára készült. Ez volt az Audi négykerekes világába a beszálló modell. Igazán olcsóra még így sem sikerült – még a legegyszerűbb, 90 lóerős változatában is drágább volt egy jól felszerelt Audi százasnál.
És hogy mit is örökölt a kisquattro a nagytestvéreitől? Egy akkoriban egyedülálló futóművet (mely néha egyébként a fix 50:50-es erőelosztás miatt tud kicsit gonosz is lenni), messze túldimenzionált fékeket, és határtalan trakciót. Hóban, esőben alig akar lefagyni a mosoly az ember arcáról, de száraz úton is mindig el lehet indulni gumicsikorgás nélkül.
Az enyémet 1995-ben vettem igazi 59 ezer kilométerrel az óráján. Most van benne 115 ezer, de nem lett sokkal patinásabb. Hogy mi fogott meg benne? Az, hogy az „ős-quattro” az autóépítés fontos mérföldköve. Lassan kikopnak az utcaképből, de az utolsó szépek bizonyára megtalálják helyüket a hozzáértők kezeiben.
