Zseblámpa fényénél még körülnéztem a motort, majd tapintatosan, majdhogynem félve rákérdeztem, eladná-e a motort. Rövid gondolkodás után határozott válasz: 8500 forint az ára! Nyolcezerért megkaptam a motort, valamit vásárolni akart, annyi hiányzott. Fizettem, és elkezdtünk felpakolni. A mai árakat tekintve alacsonynak tűnik az összeg, de akkor négy Pannóniát lehetett érte kapni, műszakival. A kétütemű motor nem csúcs a Velocette világában, GTP 250-es, 1936-ban készült. A főtengely nyugvócsapágyait a blokkban kiépített olajtankból külön olaj keni. A beöntőfedélen a Use Castrol XL Oil fölirat olvasható. A kiállításon egyedül képviseli a már megszűnt angol márkát, az elmúlt 16 év alatt másikat nem kínáltak.
S ha már Törökszentmiklós szóba került, még egy történet onnan, Sz. Kiss András barátom kertjében volt egy Steib oldalkocsi, amely korábban egy K500-as Zündappon volt. A motor hozzám került, az oldalkocsit nyakig érő gaz nőtte be, ráadásul rá volt rakva egy csomó alkatrész. Egyszer sikerült Bandit jó hangulatában elkapni, nekifogtunk szétbontani a rozsdásvas-halmazt. Megdöbbentünk, milyen mértékben uralkodott el az idő a német technikán. A szekrény alsó része körvonalakban volt meg. Az eltelt idő alatt egy facsemete kezdett nőni a szekrény közepén, amely jó tíz centis átmérőjűre erősödött. Fakitermelés után Bandi megtoldotta az oldalkocsit jó adag alkatrésszel, úgyhogy a Volga megdolgozott az elfogyasztott üzemanyagért. Követve a régi szólást Bízzuk az éneket a kántorra , hozzáértő kezek rendbe tették a szekrényt, és ma a K800-as, négyhengeres Zündappon van kiállítva, s nem is sejti a nézelődő, hogy már a klinikai halál állapotából hoztuk vissza.
Ezt a cikket teljes terjedelmében és az összes képpel a Veterán Autó és Motor 1999/ötös számában olvashatja.
