A dízelmotor érdekessége, hogy a D5 kódjelű motor könnyűfém blokkjának alapja az 1991-ben, a Volvo 850-ben bemutatott 2,4 literes benzinmotoré. A blokkot kezdettől fogva úgy tervezték, hogy dízelmotorként is kiválóan funkcionáljon. A könnyűfém blokkhoz könnyűfém hengerfej tartozik, így dízelmotorok közt viszonylag könnyűnek számít, súlya 185 kg. Az öthengeres dízelmotor befecskendezéséről második generációs közös nyomócsöves rendszer gondoskodik. A 163 lóerős teljesítményt változó geometriájú turbófeltöltővel (Volvo névadás szerint VNT – Variable Nozzle Turbine) és töltőlevegő hűtővel érik el. A 340 Nm-es legnagyobb nyomaték 1750 1/perces fordulatszámtól érhető el.
Az új dízelmotor automata és kézi sebességváltóval is párosítható. A dízel S60-asnak kézi sebességváltóval 9,5 másodperc kell a százra gyorsuláshoz, ugyanezzel a motorral és váltóval a V70-es és S80-as 9,8 másodperc alatt gyorsul százra. A végsebességet mindhárom modellen elektronika korlátozza 210 km/óránál. A menetteljesítményeket figyelembe véve igen kedvező adatokat ígérnek a fogyasztásra. Az S60-as vegyes fogyasztása 6,3-6,5 liter/100 km, az S80-asé 6,5 liter 100 kilométerenként, a V70-es pedig felszereltségtől függően 6,5-6,7 liter gázolajat igényel 100 kilométeren.
A Volvo mérnökei a jó teljesítmény elérése és a minél alacsonyabb súly mellett a kulturált járást és a csekély motorzajt is igen fontosnak tartották tervezéskor, ezért például a motortartó bakok a motor fordulatszámtól függően változtatható keménységűek. Olyan jó hatásfokkal működik a Volvo dízel, hogy a Skandináv országokban külön állóhelyzeti fűtést kell rendelni a motorhoz, mivel a dízelmotor veszteséghője nem elegendő az utastér melegen tartására.
Az öthengeres dízelmotort az S60-asban és az S80-asban próbáltuk ki. Kifejezetten sportos vezetést tett lehetővé a dízelmotor mindkét autóban, bár érdekes módon a nagyobb S80-ast valamivel még dinamikusabbnak éreztük. Valamivel 2000-es fordulat lehet elérni azt a nyomatékot, ami már szépen repíti előre a nehéz kasztnit, de figyelni kell, mivel hamar felpörög a motor a 4000-es fordulatra, ahonnan már a teljesítmény és a nyomaték is csökken. A dízelmotor zaját nem teljesen szűrték ki az utastérből, ami azonban nem is gond, mivel az öthengeres motor kifejezetten kellemes hangon duruzsol.
A Volvo másik év végi újdonsága a középkategóriás összkerékhajtású S60-as, az AWD (all wheel drive). Az S60-nál a korábbi Volvókkal ellentétben elektronikus vezérlésű az összkerékhajtás, melyet a Haldex szállít. Alaphelyzetben csak az első kerekre jut hajtás, de amint minimális sebességkülönbség alakul ki az első és hátsó tengely közt, azonnal hajtás kerül a hátsó kerekekre is. „A cél nem az volt, hogy az autóval bármilyen terepre el lehessen jutni, hanem a lehető legjobb úttartás és stabilitás.” – mondta Hans Gustavsson, a Volvo Car Corporation kutatási, fejlesztési és értékesítési alelnöke.
Ha megállás előtt nem volt szükség az összkerékhajtás bekapcsolására, akkor elinduláskor is csak az első kerekekre jut nyomaték. Ha a vezető azonban „ki akar lőni”, és nagyobb fordulatszámra pörgeti a motort a rendszer ezt érzékelve mind a négy kerékre juttat nyomatékot, hogy biztosítva legyen a sikeres kilövés. Szintén a sportos vezetők örömét szolgálja, hogy ha a sebesség 7 és 70 km/óra közt van és a vezetőnek kézifékes fordulóhoz támad kedve, akkor a Haldex-kuplung nyit és nem jut hajtás a hátsó tengelyre. De hogy az emelkedőn elindulás se legyen probléma, 7 km/órás sebességig behúzott kézifékkel mind a négy kerékre juthat hajtás.
A Haldex kuplung a tengelyek közt 4, míg az azonos tengelyen lévő kerek közt 8 százalékos sebesség különbséget tud kiegyenlíteni, ennél nagyobb különbség esetén csökkenti a nyomatékot és így igyekszik javítani a menettulajdonságokat.
Az S60 AWD 2.4 literes kisnyomású turbómotorral és kezdetben csak automatikus sebességváltóval párosítható. A menetpróba alkalmával ki is próbálhattuk, hogy a 200 lóerős motorral hogyan viselkedik az összkerékhajtású S60-as. A vezetőtől nem kíván más hozzáállást az összkerekes S60-as, mint a kétkerék-hajtású változat. A rövid próbán azonban arra is fény derült, hogy az AWD sokkal optimálisabban tudja talajra vinni a motor 285 Nm-es nyomatékát, mint az elsőkerék-hajtású. Rossz felületű aszfalton, például kavicson vagy nedves füvön kanyarodva mutatkozik meg igazán az elektronikus vezérlésű összkerékhajtás előnye. Az állandó négykerékhajtású autókkal nem veszi fel a versenyt, de nem is ez a feladata.
