Lincoln Continental tanulmány - a jövő amerikai luxusautója?
Erőt sugárzó, de nem hivalkodó a koncepcióautó külseje, meghatározóak a középről nyíló oldalajtók. Fontos cél volt a ki- és beszállás megkönnyítése, amihez az angolul „suicide door”-nak (öngyilkos ajtó) nevezett megoldás kiváló feltételeket nyújt. Az elnevezés évtizedekkel régebbről ered, amikor a zárak konstrukciója miatt az ajtók könnyebben kinyíltak. A szembe nyíló ajtót a menetszél feltépte, nem pedig becsukta, mint a ma elterjedt konstrukcióknál. A kinyíló ajtón kieshetett az ember, innen az elnevezés. Sorozatgyártású tömegautón nagyon nehéz és ennek megfelelően roppant költségesen megvalósítható a tanulmányautókon divatos egymással szemben nyíló oldalajtó. Sorozatban a Mazda szenzációs RX-8 típusán látható majd ilyen egzotikus megoldás, amit a kis darabszám tesz lehetővé.

Az első és a hátsó tengelytől egyenlő távolságra van az utastér képzeletbeli közepe. Teljesen sima a Continental külseje, a felületek letisztultak. A négy első lámpába a Philips-szel közösen kifejlesztett megoldás révén egyetlen központi fényforrásból jut el a fény száloptikán keresztül. Az újdonság kevesebb elektromos energiából a halogén izzóknál 2,5-szer több fényt állít elő.

Az ajtók távirányítással vagy a kilincsek megérintésével nyílnak, 90 fokos szögben, a Mercedes-Benz GST-hez hasonlóan. Mindkét ajtót kinyitva közel 1,8 méter a nyílás mérete. A B-oszlop elhagyását a karosszéria más részeinek megerősítése tette lehetővé. Egészen hatalmas az 580 literes csomagtartó. Érdekesség, hogy a hátsó lámpák a fedél kinyitása után sem a repülőknek mutatják az autó helyzetét, mivel a lámpák függőleges helyzete nyitott csomagtartónál is megmarad.

A Continentallal egyszerre fejlesztett Lincoln Mark IX tanulmányhoz hasonlóan az ülések kényelme vetekszik a híres Eames lounge chair-ével. Hátul külön kétzónás klíma felügyeli a hőmérsékletet. A hátsó ülésekhez hordozható számítógépet építenek be az oldalankénti esernyőtartó mellett. Nem felejtkeztek meg a szivarokat megfelelő hőmérsékleten és páratartalom mellett tároló eszközről.

A Continental tanulmányban az a jó, hogy elegáns karosszériája alatt nemcsak hogy működőképes szerkezet, hanem minőségi technika rejlik.

A Lincoln motorterébe az Aston Martin DB7 Vantage-ból ismert hatliteres V12-es gép került. Eredetileg a Ford Indigo sportautótanulmányban mutatta be az amerikai konszern a két háromezres V6-os motorból összeépített motort. Az Audihoz tartozó brit Cosworth mélyrehatóan módosította és finomította a V12-est, amely először az Aston Martin DB 7 Vantage Coupéban jelent meg. A teljesítmény 414 lóerő 6000-nél, a maximális nyomaték 560 Nm 5270-es fordulaton. Hatfokozatú az automata. A Lincolnnal együtt a Fordhoz tartozó Jaguar a modellfrissítés utáni S-Type-on kínál majd hatfokozatú automata váltót.

A független kerékfelfüggesztésű futóműben a lengéscsillapítást a vezető állíthatja az utastérből. Elöl versenyautó színvonalú hatdugattyús féknyergek és 405 mm átmérőjű tárcsák találhatók, hátul ugyanezek a számok: négy dugattyú és 395 mm. Stílszerűen Continental márkájúak az elöl 275/45, hátul 295/40 méretű 22 colos gumik. Az 5444 milliméteres hosszúság méltó a Continental cirkálók 1940-re visszavezethető hagyományaihoz. 1950 mm a szélesség, a magasság 1500 milliméter.

A Continental koncepció formajegyit étvevő szériaautók 2005 körül jelenhetnek meg a Lincoln kínálatában. Feladata, mint a tanulmányoké általában, hogy a márka közeljövőjének formavilágát mutassák be a fogyasztóknak. Az autó szériagyártása bizonytalan. Gerry McGovern, a Lincoln formatervezési igazgatója azt nyilatkozta erről, hogy egy napon egy a Continentalhoz hasonló zászlóshajó megjelenhet a szalonokban, részletmegoldásait viszont egészen biztosan megöröklik a szériaautók.