Új névvel és tartalommal hódít tovább az MG roadstere
Mióta 2000 májusában új tulajdonosra talált Nagy-Britannia egyik legpatinásabb sportkocsi márkája, az MG, töretlenül folytatódik felemelkedése. Az új tulajdonosokhoz már csak a Rover-csoport kurtább modellkínálata került át – hiszen a nagy hagyományokkal rendelkező MINI önálló márkaként a BMW-é maradt és a Land Rover terepjárók is a Ford konszern kasszáját gyarapítják – az új vállalatvezetők folyamatosan bővítik a modellkínálatot. A Rover mellett azonban az MG-Rover csoporté lett a longbridge-i üzem is, ahol sebességváltók és a K-sorozatú motorok készülnek.

Az 1995-ös modellév óta MG márkanév alatt kizárólag a nagysikerű roadster, az MGF készült. A modellkínálat bővítésére kezdetben egyszerű, de igen látványos megoldást választottak. A Rover 25-öst, 45-öst, 75-öst és később a 75-ös kombit is bemutatták MG féle változatban. Az új márkanév alatt új típusnevek is megjelentek. A legkisebb modell a ZR, a 45-ös a ZS, a Rover 75 MG változata pedig a ZT nevet kapta. A 75 kombi erősebb változatát ZT-T néven mutatták be. Az új név mellett természetesen történtek egyéb beavatkozások is, a módosított külső alatt erősebb motorok, megerősített kerékfelfüggesztés és erősebb fékek kerültek az autók alá. Az MG modellek sportossága nem merül ki a hatásos külső tuningelemekben.

Az MG modellek megjelenése után most az 1995 óta értékesített roadstert érte el a tulajdonosok újító keze. Az új stratégiának megfelelően az MGF is új, kétbetűs nevet kapott. A bűvös kombináció: TF. Bár az új betűk kicsit kilógnak a nemrég megkezdett „Z” betűs kombinációból, az új típusnévre mégis van magyarázat. 1953-ban mutattak be MGTF név alatt a nyitott tetős MG „roadstert”, miközben MG limuzinok is futottak ugyanabban az időben ZA Magnette néven – ugyanúgy, ahogy most az MGTF mellett léteznek a „Z” betűs limuzinok.

Az MGTF felfrissített külsejét az a Peter Stevens tervezte, aki a Frankfurtban bemutatott MG kupé-tanulmány, az X80 megálmodója is volt. A külső legjellemzőbb része az újratervezett orr-rész. Az új hűtőrácsos orr – ami már az X80-on is látható volt – hasonlít arra, ami az 1974-ben, az amerikai piac elvárásaihoz igazított MGB-n is látható volt. Akkor a jellegzetes, fekete gumiból készült orr-részt a kényszer szülte, most pedig az alkotók stílusteremtő szándéka. A jellegzetes gumi orr-rész azért alakult ki, mert 1974 után az amerikai szabályok szerint a lökhárítónak sérülés nélkül kellett átvészelnie egy 8 km/órás ütközést. Az MG ekkoriban erősen függött az észak-amerikai piactól, így a teljes termelést átállították az amerikai előírásoknak megfelelően.

1992-ben jelentős lépés volt az MG feltámadásában az MG RV8 típus bemutatása. A Mazda MX-5 mögött továbbra is a második legnagyobb példányszámban eladott nyitott sportkocsinak számító MGB-hez hasonlított a típus. 4,7 literes, Land Rover eredetű könnyűfém motorja a legrugalmasabb autók közé emelte a könnyű, rázós, zajos, igazi sportautó élményt nyújtó bivalyerős roadstert.

Az MGTF hátsó kialakítása is változott, de itt a módosítás kevésbé feltűnő. Nem a leglényegesebb, de talán a legszembetűnőbb, hogy a harmadik féklámpában nem izzó, hanem LED világít. Hab a tortán, hogy az új karosszéria új külső és belső színekkel kombinálható.

Nem látható, viszont annál inkább mérvadó a lemezruha alatt végzett módosítás. A korábbi Hydragas rugózás helyét sima tekercsrugó és több lengőkaros felfüggesztés vette át. Nem változott viszont az autó alapvető koncepciója, vagyis a páratlanul kiegyensúlyozott, majdnem 50-50 százalékos súlyelosztáshoz párosuló középmotor és hátsókerék-hajtás.

Az MGTF teljesítménykínálata gyarapszik, valamint a lóerők száma is nő. Az 1,6 literes motor 115 lóerős teljesítménnyel él tovább, az 1,8 literes pedig háromféle teljesítménnyel lesz elérhető. A Stepspeed félautomata váltós modell 120 lóerő körüli teljesítménnyel lesz elérhető. A kisebb teljesítményű kézi sebességváltós 135, míg a legerősebb TF teljesítménye 160 lóerő körül lesz.