Az én autóm úgynevezett tőkés exportra készült, 1983-ban helyezték forgalomba Angliában. A kocsit lányom hozta haza a kilencvenes évek elején. Kicsit tartottunk tőle, hogyan lehet behozni egy jobbkormányos autót, de előtte elintéztünk néhány telefont és a kapott információkkal gazdagabban minden további nélkül le tudtuk vámoltatni az érvényes angol műszakival rendelkező autót. Az angliai vételár igen baráti volt, jellemző, hogy a teljes kinti árnál többe került hazánkban a vámrendszám.
A magyar vizsgára természetesen lecseréltük a lámpákat. Az eredetinél nagyobb teljesítményű izzókat szereltem be, amihez kicseréltem a fényszóróüveget. Az üveg a kereklámpás Skodából származik.
A motortér jobb oldala erősen zsúfolt a jobbkormányos kivitelben. Erre az oldalra került át az akkumulátor, a fékszervó dobja, a fékrendszer és a hidraulikus kuplung. Bár a Ladáknak a farmotoros Skodákkal ellentétben nincsenek hűtési gondjaik, beépítettem egy kapcsolót, amellyel a hűtővíz hőmérséklete csökkenthető aszfaltolvasztó hőségben. Az állandó mágnesű elektromos motornál a forgásirány megváltoztatásához elég a pozitív és a negatív pólust kicserélni. Ezt kihasználva átalakítottam a fűtőventillátor motorját, amely így a polaritást felcserélve nem az utastérbe fújja a meleg levegőt, hanem az ellenkező irányba. Bent így nincs elviselhetetlen forróság, a motornak mégis be lehet segíteni a hőterhelés elviselésébe.
Egy jobbkormányos autóval elsősorban azért nehéz közlekedni, mert előzésnél nem lehet kilátni a lassabb autó mögül. A jobbkormányos Bedford kukásautókkal ez a gond ritkán merül fel, az én autóm viszont egyáltalán nem lomha, tehát muszáj volt megoldást találnom. Akkor szántam rá magam erre, amikor egy szénásszekeret csak a sokadik próbálkozásra sikerült megelőznöm. Egy tükröt eszkábáltam a bal első ajtóra, amely mutatja a szembejövő sávot. Ennek segítségével sokkal kevésbé kalandos egy-egy előzés.
Ma 106 000 mérföld, tehát 170 000 kilométer van az autóban. Motorját egyszer kellett gyűrűzni, de a dugattyúgyűrű-cserén kívül nem igényelt jelentősebb javítást. Ez még 85 000 mérföldes korában történt. Régen az utak királya volt egy ezerötös, pláne a ritka 1600-as Zsiga. Mára nagyot fordult a világ kereke, de a menetteljesítmények a mai viszonyok között is megfelelőek. A végsebességet kipróbáltam, 150 kilométer óránként. Százra gyorsulást nem tudnék pontosan mérni. A katalógusadat az 1500 limuzinra 15 másodperc Tamás György és Virágh Iván Lada könyvében. Szerintem ezt az én autóm is tudja, hiszen motorja azonos, súlya nem tér el jelentősen a sötétkékben miniszterhelyettesek szolgálati autójaként használt 2103-as Ladától.
Nagyon meg vagyok elégedve az autóval, és amire más esetleg nem számítana, a fogyasztással is. Városban télen sem megy kilenc liter fölé az átlagfogyasztás, nyáron 8,3 liter körül eljárok. Ehhez persze az is kell, hogy ésszel nyomjam a gázt, de az én koromban ez már nem olyan nehéz, mint a fiataloknak. Hosszabb vidéki úton utoljára a teljes napfogyatkozás évében mértem a fogyasztást. A Somló-hegyről néztem, ahogy a Hold eltakarja a Napot, az oda-vissza úton 7,2 litert fogyasztott az ezerötös motor. 44 liter a tank térfogata, ami bő 10 százalékkal jobb a limuzinnál, így a hatótávolság nem olyan kicsi. Mindig féltanknál töltöm tele a tankot, mert az alján 18 év seprője gyűlt össze, és nem akarom nagyon megbolygatni a viszonyokat a tank szárazra járásával.
A magas benzinárak miatt keveset használom az autót. Leginkább nagybevásárláshoz vagy gyermekeim meglátogatásánál veszem igénybe. Minden nap járok a Rudas-fürdőbe, néha oda is autóval megyek.
Még 1997-ben szabályozatlan katalizátort szereltettem az autóba. Akkor az állami támogatású akcióban jattal együtt néhány ezer forintért be lehetett szereltetni a katalizátort, ami a 8000 forintos éves súlyadót rögtön 4000-re mérsékelte. A fogyasztást nem növelte meg vészesen, 91-esről viszont az ólmozatlan 95-ös benzinre álltam át.
A jobb oldali kormány nem teszi könnyebbé a közlekedést kombi Ladámmal, de ez az autó családi okokból a szívügyem, soha nem válnék meg tőle. Tetszik benne, hogy igazi különlegességnek számít nálunk. Egyszer egy rendőr igazoltatásnál azt mondta, hogy ő még egy jobbkormányos Ladáról tud valahol Újpesten, tehát valószínűleg nem az enyém az egyetlen a fővárosban.
