Braun János kapott egy öreg, 1946-os Hillmant a sógorától, s azt cserélte le 1967-ben egy újabb típusra, egy Hillman Minxre (Minx=Csibész). Újsághirdetésben talált rá a kocsira, amelynek első tulajdonosa egy londoni banktisztviselő volt. 565 fontért kelt el a Minx, kétévesen. Új ára akkor 840 font volt.
– Nekem a kombi tetszett. A négyajtós, amit itt saloonnak hívnak, nem annyira. A gyakori magyarországi utazások miatt a nagy raktér fontos szempont volt, mert itt lehetett aludni. Tömör, erős autónak nézett ki, és persze komoly előrelépés volt az 1100-as, oldalt szelepelt motorú régi Hillmanhoz képest. Alacsonyabb építésű volt, nem döcögött annyira, simábban húzott, szinkronizált volt a váltója, csendesebben ment, jobban ki lehetett látni belőle.
Magyarországon nem túl ismert a Hillman márka, a gyár története meg még kevésbé. A Hillman, sok más gépjárműves vállalkozáshoz hasonlóan, kerékpárkészítő cégből nőtt ki. William Hillman greenwichi mérnök a századfordulón új beruházásként autógyárat építtetett Coventryben. Az első 1907-ben készültek el.
Némileg talán meglepő módon a történet másik szála is kerékpárüzletből indult. Egy kenti falucskában volt kerékpárboltja William Rootesnak. A jó kereskedelmi érzékkel megáldott férfiú a századforduló utáni években autókkal kezdett kereskedni. Olyan márkáknak lett képviselője, mint az Itala, az FN, a Wolseley, a Morris, a Ford vagy a Briton.
Néhány év múltán két fia önálló céget alapított Rootes Ltd. néven, ugyancsak Maidstone-ban. Jól kiegészítették egymást. William szülte az ötleteket, Reginald pedig hűvös gondolkodású adminisztrátorként használható formába öntötte bátyja csapongó elképzeléseit. Ahogy William jellemezte párosukat később: „Én vagyok a motor, Reginald pedig a kormány és a fék.”
A Rootes Ltd. is autókereskedelemmel foglalkozott és nevükhöz kapcsolódtak az ország legelegánsabb autószalonjai. A fejlődés következő lépése logikusan az autóiparba való behatolás volt, s amikor 1927-ben megtudták, hogy bajban van két patinás autógyár, a Hillman és a Humber, azonnal ajánlatot tettek.
Amint a brit gazdaság kezdett kiemelkedni a gazdasági válságból, a Rootes Group névre átkeresztelt vállalkozás is egyre agresszívabban kezdett terjeszkedni. A harmincas években sorra vásárolták fel a gazdaságilag megrendült autógyártó cégeket. Mire a második világháború elérte Angliát, a Rootes Group már a hat legnagyobb brit autógyártó konszern között volt, évente több mint 50 ezer autót előállítva.
A háború hat éve alatt a Rootes készítette az összes bombázó repülő harminc százalékát és a páncélozott szállítójárművek hatvan százalékát. Ezenkívül egyebek mellett 50 ezer repülőgépmotort, 300 ezer bombát és hárommillió lőszerrakaszt.
A háború után a brit ipart sújtó recesszió és a sztrájkok egyre rosszabb helyzetbe sodorták a Rootes Groupot. 1963-ban a Chrysler vételi ajánlata jelentett mentőövet a vállalatnak. A név 1970-ig még létezett, akkor az érdekeltségek beolvadtak a Chrysler United Kingdom Ltd.-be. E cég később a francia Peugeot-é lett.
A Hillman Minx 1931-ben kezdte hosszú karrierjét a Rootes Groupnál. A „mindenki autója” szlogennel útnak indított kisautó öntött vas blokkja negyedszázadon át alig változott, viszont a karosszériát folyamatosan korszerűsítették.
A Hillman Super Minx 1961-ben debütált, eredetileg a családi kisautóként számon tartott Minx felváltójának szánták. Amikor azonban kiderült, hogy méreteit és súlyát tekintve jelentősen meghaladja elődjét, a háború alatt szerzett érdemeiért főrendek közé emelt Lord William Rootes úgy határozott, nem csapja el a háztól a profittermelő elődöt, hanem ki tudja hányadik alkalommal ismét felújíttatja, a friss tervezést pedig Super előnévvel a típuscsalád kibővítésére veti be.
A Super Minx őrizte a Hillman hagyományokat, konvencionális négyajtós limuzin (saloon), kombi (estate), valamint kabrió (convertible) karosszériával készült. Motorja négyhengeres, felül szelepelt, 1600-as, 62 lóerős volt, váltója négyfokozatú. Egy évvel a bemutató után már megszületett a Mark II, amely elöl tárcsafékekkel büszkélkedhetett, az első ülés ülőlapja pedig osztott volt.1964-ben a karosszériavonalak enyhe felújításával jött ki a Mark III. Megjelent a szinkronizált váltó, viszont ekkor már hiányzott a sorból a nyitott változat. 1965-ben mutatták be a Mark IV-et öt helyen csapágyazott, négyhengeres,1725 cm3-es, 65 lóerős motorral. Ez a modell 1967-ig készült, akárcsak az egyszerű Minx. A Super Minx alapjain, némi egyedi külső jeggyel készült a Sunbeam Venezia is.
Braun János zsályazöld-erdőzöld Hillman Super Minxe a Mark III jelzést viseli. Érdekes megemlíteni, hogy kilencféle kétszínű kivitel készült. Extraként rendelhető volt fehérbetétes gumi, automatikus váltó, overdrive, Smith rádió, óra, olajnyomásmérő, ampermérő, tolatólámpa és biztonsági öv.
– 1978-ig a Hillmannal jártunk mindenhova. Két gyermekem is ezen tanult meg vezetni, s amikor János fiam egyetemre járt Nottinghambe, a Hillman őt fuvarozta. Kicsit megtépázták az autót azok az idők, mert Nottinghamben még több az eső, mint itt Londonban, és persze nem állt garázsban a kocsi, mint itthon – említette idősebb Braun János, aki az alváz- és üregvédelmet ötévenként megújítja. Ennek köszönhetően elég jól bírta a karosszéria, csak most kezd néhány helyen kiütközni a rozsda.
Természetesen az évek során sok alkatrész meghibásodott vagy egyszerűen csak elöregedett. Cserélni kellett a fém fékcsöveket, a kézifékkábelt s néhányszor a kuplungot. A motort 200 ezer kilométer megtétele után generálozták, amihez hozzájárult, hogy egy tavasszal a véletlenül hűtő előtt maradt papír miatt felforrt a víz és elhúzódott a hengerfej.
– Kényelmesen lehet vele 90-100 km/h között menni – állítja tulajdonosa. – Eredetileg a limuzin végsebessége 83 mérföld/óra volt (133 km/h), a kombié persze valamivel kevesebb a módosított áttétel miatt. Autópályán 70-75 mérföld/óra (112-120 km/h) között mentem vele. A fogyasztást nem néztem soha, nem érdekelt, viszont mindig jó benzint és olajat vettem bele. Sajnos a karosszéria néhány helyen javításra szorult kisebb koccanások miatt, a nyomok főként az első sárvédőkön láthatók, színeltérés formájában.
153 ezer mérföld, azaz 246 ezer kilométer van a kocsiban. Ma a tulajdonos lánya használja rendszeresen helyi utakra.
Műszaki adatok: Hillman Super Minx Mk III Estate
Motor. Négyhengeres, soros, folyadékhűtésű benzinmotor. Szelepmozgatás nyomórúddal, oldalt elhelyezett vezértengely (ohv). Furat 81,5 mm, löket 76,2 mm, összlökettérfogat 1592 cm. Legnagyobb teljesítmény 62 LE 4800/min. Sűrítés 8,3.
Erőátvitel: egytárcsás, száraz kuplung, négyfokozatú, mechanikus váltómű.
Felépítés: önhordó, acéllemezből préselt, ötajtós karosszéria, szállítható személyek száma: 5.
Független elsőkerék-felfüggesztés háromszög lengőkarokkal, tekercsrugókkal. Teleszkópos lengéscsillapítás, kanyarstabilizátor. Hátul félelliptikus laprugók, hidraulikus lengéscsillapítók. Gumik: 6,50-13, belső nélkül. Elöl Lockhead tárcsafék, hátul dobfékek. Golyócirkulációs kormánygép.
Méretek, tömegek: tengelytáv 2555 mm, nyomtáv elöl 1308 mm, nyomtáv hátul 1231 mm, teljes hossz 4180 mm, szélesség 1581 mm, magasság 1479 mm. Saját tömeg 1068 kg. Benzintartály: 48 liter (10,5 gallon).
Menetteljesítmények: legnagyobb sebesség 134 km/h, gyorsulás 0-100 km/h 22,5 s. Átlagfogyasztás 11,5 l/100 km.
Ezt a cikket teljes terjedelmében és az összes képpel a Veterán Autó és Motor 1999/négyes számában olvashatja.
