Valahol a tuningautók és a veteránok határvonalára lehetne őket besorolni, többször kaptam „beszólásokat”, mi szerint: Te is műgyűjtő vagy!? Korábban csak a nagy nehezen megszerzett német újságokban lehetett megtalálni, mit is lehet kihozni a korosabb típusokból. Az álmodozások elhatározásba csaptak: I-es Golf, és egyedi lesz!
Az 1981-es évjáratú alapautó 1991-ben, a szabad használtautó-import éveiben érkezett az országba, korához képest jó esztétikai állapotban került vámolásra. Szép, gyári metálkék külseje mást is megragadott, aki el is tulajdonította akkori gazdájától. Belsejében megcsonkítva került meg az autó, következhetett a némi tuningot is magában foglaló totális felújítás, mely több évig tartott, s közben tulajt is váltott a készülő „mű” (így került hozzám).
A munkasorozat a Golf darabjaira szedésével kezdődött, kiválogatva a még használható alkatrészeket. Egy hónapos lakatolás következett, melynek első fázisában el kellett távolítani a „mindent elrejtő” alvázvédő és egyéb rétegeket, hogy fel lehessen fedezni az összes korróziót és repedést. Új kerékíveket, homlokfalat kapott a kasztni, majd a rozsdafoltok lettek kijavítva. A farrész „lefalazásához” el lett tüntetve az ablaktörlő, a spriccelő, a zár és persze a feliratok. Utolsó lépésként a teljes üreg- és alvázvédelem készült el.
Ezzel újabb szakaszához érkezett a felújítás, jöhetett a fényezés. Gondos előkészítés előzte meg a fedőréteg felvitelét, hiszen mit ér a méregdrága szín és a beleölt munka, ha két hónap múlva leesik az egész. Mindenképpen kék színben kellett gondolkodni (régen a legtöbb makett autómat a kék valamilyen árnyalatára fújtam), csakhogy melyik legyen? A végeredmény az arany középút, se túl sötét, se nem rikító metálkék kamionfesték, mely nemcsak jól mutat, de sokkal ellenállóbb is. Kívül-belül mindenhova jutott a csillámos anyagból, következhetett a sok apró kütyü fényezése és a többrétegű fényes lakkozás.
A lefényezett kasztniba alapos tisztítás és válogatás után kerültek vissza az alkatrészek, sok utánajárásba került a hiányzók beszerzése a bontókból, autósboltokból. A komplett kormánymű átesett egy felújításon, az eredeti fékrendszerbe kerültek típus-, de nem márkaidegen alkatrészek a Golf harmadik generációjából. A futómű elemei is megfiatalodtak, új toronycsapágyak, lengéscsillapítók, sportrugók (ismerve az utak minőségét nem extrém kivitelben) lettek beépítve.
A motor szinte érintetlenül került vissza, csak a szívósor belseje lett polírozva és a szelepfedél kapott kék dukkózást. 60-as rendszer vonul végig a flexicsőtől, rozsdamentes hátsó dobbal és egy kilencvenes „kályhacsővel” végződik, persze a halláskárosodás ellen középen van egy hangtompító dob is. A kipufogóvég fölé kis alulemez került. Előre új lámpák lettek berakva, így jelentősen javult a fényerő, de a kapcsoló nem bírta volna az erősebb izzót, ezért le kellett relézni. A hátsó lámpákat felpolíroztam, majd piros lámpafestékkel színeztem. A gyári GTI „hókotróra” is hosszas keresgélés után találtam, rögtön műanyagoshoz kellett vinni egy kis kiigazításra. Ára így is húzós volt, mivel itthon szinte fehér holló.
A külső nagyjából összeállt, jöhetett a belső. Először a szigetelés került bele gyapot- és polifoam táblákból. Teljesen új a tetőkárpit és a szőnyegek, a műszerfal csak enyhe feljavítást igényelt. Eredetileg GTI műszerfalat képzeltem az eredeti helyére, de kielégítő minőségűt nem kaptam, maradt tehát a gyári. A zenéhez és a hátsó ajtó nyitásához szükséges kábelek behúzásával, a riasztó, a központizár beszerelésével folytatódott az összeépítés. Több hónapos munka és méregetés, tervezés után kerültek végső helyükre a sportülések, melyek a legfrissebb Golf generációból valók. Hasonló kék színű kárpitanyagot a föld alól sem lehetett előkeríteni, teljesen véletlenül akadtam rá egy raktárépületben, ahol főleg bőrt lehetett vásárolni. Innen származik a belső bőrözéshez elég nagy mennyiségben felhasznált fekete anyag is.
A kárpitozás három hét alatt készült el, szemet és lelket melengető látványt nyújtott így összeállítva. Közben az alumínium kiegészítők is elkészültek, polírozás után tettem be a pedálokat, váltógombot, kézifékmarkolatot, a tükörállító- és az ajtógombokat, a váltógyűrűt. A kézifék- és a váltószoknya szintén az ajtókárpit kék anyagából készült.
Az autóba csak egy élvezhető minőségű hangtechnika került. A Sony CD-s fejegység a kardánboxban kapott helyet, nem pedig fönn a műszerfalon. A csomagtartóban elhelyezett 4×100 Wattos erőlködő hajtja meg a Velocity szett csipogóit, közép- és mély hangszóróit. Egy nagyobb indítóáramú Exide STR akksiról táplálkozik a rendszer. 32-es Dino sportkormány váltotta fel az eredeti „malomkereket”.
A kész mű megkoronázásaként 17 collos RH Cup felnik kerültek a gép alá, melyek csillagászati ára azt hiszem közismert. Sajnos mindennapos használatra azonban teljesen alkalmatlanok ezek a papucsok (az én autómon), így hát fájó szívvel megmaradt a kettes Golf felnije. A kátyúk kerülgetése továbbra is kihívás, csak hát az a dögös látvány hiányzik.
Mindent összevetve az autó ára alulról súrolja a milliót, nem számolva azt a temérdek időt és munkaórát, amit az újjáélesztésre fordítottunk.
„Jó mulatság, férfimunka volt” idézet jutott eszünkbe, amikor körbejártuk, mintha új autót hoztunk volna haza a szalonból (csak pár évtizeddel ezelőtt).
Fájó megválni az első igazán komoly autómtól, de ideje belekezdeni egy másik járgányba. Ami még hiányzik a teljes összképhez az egy 16 szelepes GTI erőforrás a fiatalabb testvértől, de ez a munka már a következő, remélem eléggé fanatikus tulajdonosra vár. Megfelelő gondoskodással még sokáig olyan verda maradhat, mely után minden igazi autósszív megdobban, ha végiggördül az utcán.
Ha valakinek megtetszett, 600 000 Ft az ára.
