A jól bevált sorozat megújításához már évekkel korábban hozzálátott az MAN, ám a módosítások ezúttal sem nevezhetők forradalminak. Erre utal az Evolution névkiegészítés is, hiszen a korábbi típuscsalád továbbfejlesztését tűzték ki célul a müncheniek.
Kívülről azonnal szembetűnik az új járművek modernebb, markánsabb megjelenése, ami főként annak köszönhető, hogy az FE 2000-es sorozathoz hasonlóan eltüntették a krómozott kereteket a hűtőrácsról. A matt feketére fújt ráccsal az LE- és ME-széria sokkal inkább a nagy testvérre, a TG-A-ra hasonlít, mint korábbi társaikra.
Módosították a lökhárítót is, amely az ME osztály esetében több részből áll, így ha az egyik rész sérül, nem kell cserélni az egész egységet. A lökhárítóba lekerekített formájú, nagyobb fényerőt szolgáltató fényszórókat építettek.
Az MAN továbbra is megtartotta egyik fontos előnyét a versenytársakkal szemben: az LE-, illetve az ME modellek a konkurens típusokhoz képest ezentúl is rövidebb kabinnal készülnek. Így természetesen hosszabb felépítmények szerelhetők a német járművekre, aminek azonban ára is van: a kabin hosszirányban kevesebb helyet biztosít a vezetőnek. Mivel az L- és M-sorozatú járművek eredetileg városi elosztó feladatra készültek, ezért a középhosszú fülke is csupán 30 centiméterrel hosszabb a rövid változathoz képest. A modellfrissítésnél azonban a járművezető kényelmének növelésére is gondoltak az MAN tervezői.
A fülke belső kialakítása, felszereltsége éppen ezért minden szempontból a vezető komfortját szolgálja: könnyen kezelhető fűtés-szellőzés szabályzó kapcsolók, jobban kézre álló, több irányban állítható kormány, kényelmes ülések fogadják a sofőrt.
A szűkebb fülkeméret hátrányainak csökkentésére az MAN további ötletekkel is előállt. Ezek közül az egyik igencsak kézenfekvőnek tűnik: ha már hátrafelé nem terjeszkedhetnek, akkor a fülke magasságának növelésével nyernek újabb jól hasznosítható területeket. Ennek megfelelően összesen négyféle fülkemérettel áll rendelkezésre az L-széria, és Magyarországon is többféle magastetős változatot forgalmaz az MAN, amelyek akár két fekhelynek is elegendő helyet biztosítanak.
Az M-sorozat tagjai két új fülkefajtával, így összesen öt kabinmérettel rendelhetők. A nagyobbak közös jellemzője, hogy az F2000-es családból származnak, ám a belső teret új, jobb minőségű anyagokkal borították, a műszerfalat korszerűbbé tették, mindemellett az új járművek belsejében több tárolórekeszt helyeztek el.
2001-től lépett életbe az Euro 3-as környezetvédelmi szabvány, ezért az MAN a könnyű- és közepes járműveihez is kifejlesztette az új előírásokat teljesítő motorjait. A négyhengeres motorcsalád kétféle teljesítménnyel (140 és 180 lóerő) készül, míg a hathengeres sorozat három teljesítménylépcsőben (220, 245, illetve 280 lóerő) áll rendelkezésre. Az összes erőforrást ellátják elektronikus vezérlésű Bosch adagolóval és kipufogógáz visszavezetéssel. A legerősebb négy- és hathengeres motorokat mindemellett nyomáshatárolós turbóval is ellátták.
Az új motorok kedvezőbb károsanyag-kibocsátással, változatlanul előnyös üzemanyag-felhasználással és 60 ezer kilométerre növelt szervizperiódussal jelzik az MAN korszerűsítési programjának eredményességét.
Az új motorokhoz továbbfejlesztett sebességváltók kapcsolódnak: a kisebb dízelekhez a régi váltók mellett már rendelhető a hatsebességes nyomatékváltó, míg a nagyobb teljesítményű aggregátokhoz kilenc fokozatú váltóját illeszti a gyártó.
Friss fejlesztésű, egyszeres áttételű hátsó híddal látták el az Evolution sorozat nagyobb tagjait. Ugyancsak újdonság a hátul alkalmazott parabolarugó, amelyek azonos terhelhetőséget és rugózási karakterisztikát képviselnek, mint a korábbiak, ám tömegük 20 kilogrammal csökkent. A 12 tonna össztömeg feletti modelleknél növelték az egy tengelyre jutó megengedett terhelés nagyságát, így nagyobb biztonsági tartalékkal indulhatnak fuvarba az új MAN-ek.
Ezt a cikket teljes terjedelmében és az összes képpel a Rolling Tons 2001. évi márciusi számában olvashatja.
