Ebben az autóban ülve sugárzik a boldogság az emberről, bár az egyetlen kényelmi extra a két első sportülés, amelyek talán egy régi sportos Renault-ból származnak. Formájuk mindenesetre egy az egyben a hajdani gall sportmodellek pilótaülésére emlékeztet, fontos eltérés viszont, hogy huzatuk nem nedvszívó szövet, hanem vízlepergető műbőr.
Kis kabriómnak van ugyan teteje és felrakni sem ördöngösség, de kisebb esőkben nincs mindig energiám összeeszkábálni a tetőszerkezetet.
Amikor megvettük, még nagyon dögös citromsárga színben pompázott az autó. Pályafutása csúcsán viszont a Trabi esküvői autó volt. És egy esküvői autó ugye fehér. Ezért átfújattuk fehérre. Így nem olyan feltűnő, de szerintem sokkal elegánsabb, már ha egy Trabant esetében eleganciáról beszélhetünk.
A belseje, a futómű és a hajtáslánc ugyanis hamisítatlanul a keletnémet népautóé. A gázpedál például az utastér közepére került, vezetés közben olyan pöffeszkedő tartásban érem csak el, ami egy függőágyban tespedő gyarmati ültetvényesnek is becsületére válna. A középső merevítőcső és a maximum 26 lóerőt az első kerekekre szabadító kispedál közé az én lábam még cipővel is könnyen befér, de amikor fiúknak adom kölcsön, panaszkodnak a szűk helyre.
Ennek ellenére sokszor elkérik az autómat, mert könnyebb vele szédíteni a lányokat, mint a saját limuzinnal vagy kompakt autóval. Persze a lányok közül sem mindenki fogékony a Trabant kabrió bájaira. Például sportbolti eladócicák fejét még senki nem csavarta el vele a baráti társaságból.
Maga az autó egy 1978-as típus. A karosszériát kivéve nincs átalakítva, ennek megfelelően minden Trabi-baj előjöhet vele. A konstrukció azért eredendően megbízható, de hosszabb útra mindig kalandos elindulni vele. A hétköznap használt autóm egy néhány éves Mitsubishi Colt, ezért mindig szükségem van egy kis akklimatizálódásra, mikor előhozom a garázsból a Trabit. A legfurcsább a fék, ami a másik autómhoz képest alig fog, bár Trabant szakértők szerint az enyém még mindig jobb az átlagnál.
A kilincsváltó viszont tetszik, trabantos előélet nélkül is hamar megszokható a használata. Mivel csak négy előremeneti fokozat van, elég a H-alak két szárában kavarni. A rükverc sincs eldugva, de hátrafelé az én autóm olyasmit művel, ami a dízel kabriókban is a leginkább kiábrándító. Ott a kormos füst illan be az utastérbe, nálam pedig a hamisítatlan kétütemű kipufogógáz. Szerencsére az olajtól kékes füst előremenetben nem színesíti a programot.
A nyitott tetős autón túl a kabriózásnak más fontos kellékei is vannak. Az egyik a sál, a másik a kalap vagy a sapka. Én ezeket megtoldom egy autós kesztyűvel. A sál a huzat ellen fontos, merev nyakkal nem olyan könnyű sikkesen kilibbenni az autóból. Tűző napon kalapra is szükségem van, a Trabantot pedig kesztyűben vezetem.
A Trabantozás útvonaltól függően 70 fölött kezd kalandossá válni, 90-nél már a félelem az úr a nyitott autóban. A legnagyobb mutatványom 80 fölött az, amikor egyszerre negyedikbe váltok, fogom a kalapot és tartom a kormányt, mindezt két kézzel.
Tető nélkül sokat puhul a duroplast karosszéria, amit merevítőcsövek kompenzálnak, amelyek megvédik az autómat a szétrázódástól. A kereszt- és hosszmerevítőknek köszönhetően rossz úton kanyarogva sincs halálfélelmem, a karosszéria nem lobog.
Amikor elmesélem, hogy van egy Trabant kabrióm, gyakran megkérdezik, az én autóm a láncos ajtós Trabant Tramp-e. A valódi Trabant kabrió úgy tűnik annyira ritka, hogy mindenkinek a katonai és hobbiautónak szánt gyári ponyvatetős gép jut eszébe. A Trabant találkozókon kiderült, hogy az utólag kabriónak átépített autókból három példány biztosan van Magyarországon.
Amikor megvettem, úgy gondoltam, hogy sohasem adom tovább az autót. Most mégis eladó, gondos új tulajdonost keresek neki. A kocsi hatása nagyon érdekes. Ha fiú vezeti és egy lány ül jobb elöl, sokkal nagyobb a sikere, mint fordított felállással. Szerintem ez egy igazságtalan sztereotípia, olyan, mint amikor a motorozó lányokat két kasztra osztják: hátul ülnek a motoros cicák, elöl feszítenek a motoros leszbik.
Tavasztól nyár végéig használom az autót, szeptemberben pedig elteszem a garázsba téli álmot aludni. A tavaszi újraélesztés általában gond nélkül megy, ha kisebb javításra van szükség, manapság meglepően alacsony összeget hagyok ott a szerelőnél. 5000 forintért már komoly beavatkozásokat végeztethetünk az autón. Ha bármi tönkremegy rajta, minden könnyen és gyorsan összerakható, az egész olyan, mint egy LEGO-autó. A különbség az, hogy ezt a játékot nem növi ki az ember olyan gyorsan.
