Sajnos csak 2001 májusában jutottam el odáig, hogy meg is vegyem, aztán napról napra, hétről hétre rá kellett jönnöm, mennyire igazam volt, amikor őt választottam. Rengeteg mindent tudott kategóriáján belül, sőt, nyugodtan állíthatom, hogy ennyi pénzért ilyen felszereltségű autót nem is nagyon találtam. Mivel alaposan körbenéztem a piacon, rájöttem, hogy számomra az akkor újdonságnak számító, 1.2 16V 75 lóerős kisautó lesz az ideális.
Annyira megszerettük, hogy férjem is lecserélte az akkor három hónapos, japán gyártmányú „Év Autóját”, de mivel én szerettem volna elektromos tetőablakot, így a másodikat azzal kértük és a „régit” megkapta ő. (Sajnos időközben a férjem munkahelyet váltott, cégautót kapott és meg kellett válnunk az első Twingónktól.)
Az övé Cinétic volt, az enyém pedig Privilége. A kettő között csak annyi a különbség, hogy utóbbiban állítható magasságú vezetőülés van és megválasztható az üléshuzat színe. Kértem rá gyári alufelnit és a bordó belső gombok mellé passzoló bordó plüss üléseket is. A karosszéria színe mindkettőnél „sarki fény ezüst”.
Kisautóm sok mindennel fel van szerelve, mint például ködlámpa, színezett tükrök és lökhárítók, színezett üvegek, 2 légzsák (kulccsal kikapcsolható), sebességfüggő szervokormány, teljesen digitális műszerek, elektromos tükrök, elektromos ablakemelők, dupla elektromos napfénytető, tologatható hátsó üléssor, hátul is állítható fejtámlák, CD-s rádió, ami a kormányról vezérelhető. (Ez még a sokmilliós luxusautókban sincs vagy csak opcióként rendelhető).
Arról még nem is beszéltem, hogy nagyon biztonságos. Merevítést kaptak az ajtók és a motorháztető. Rengeteg hely van benne, az ülések vízszintbe állíthatók (egy 200x55x55 m-es szekrény simán belefért). Jutott bele 4 pohártartó és a sok kis tárolóhely mellett még van két zárható is.
A kis Twingo menettulajdonságaival is kitűnik kategóriatársai közül: saját méréseim alapján a végsebessége 181 km/óra volt, a gyári műszer szerint. De ami ennél fontosabb, hogy ezt a sebességet miként éri el kis kedvencem. A gyári gyorsulási adat szerint 11.7 mp alatt van 100-on, a gyakorlatban inkább az a fontos, hogy minden piros lámpánál jó eséllyel indulhatok a városi gyorsulási versenyen, feltéve, hogy átlagautósokat akarok Twingómmal riogatni, és nem „nagyvadakra” hajtok.
Az autó kényelmére nem igazán lehet panasz, ezt még nagyautó mániás ismerőseim is többször elismerték, sőt nagy és kizárólag japán autókat „emberszámba” vevő főnököm is elképedve tapasztalta a Twingo külsejét meghazudtoló belső méreteit és kényelmét. 1999-től teljesen átdolgozott belső és új ülés került minden Twingóba, melyek valóban jól formázottak és hosszú távon sem kényelmetlenek.
A futómű franciásan puha, a legtöbb úthibát rutinszerűen elnyeli, ami Budapesten igen fontos lehet. Természetesen ennek az ára kanyarban az átlagosnál jobban megdőlő karosszéria.
A Renault újonnan fejlesztett 16 szelepes motorja az autó igazi gyöngyszeme. Gyakorlatilag minden fordulatszám-tartományban remekül húz, hangja is csak a magasabb tartományokban sportosodik meg, egyébként kellemes dorombolással nyugtatja a fület.
Saját méréseim alapján átlagosan 5 litert fogyaszt és mivel a motor 1149 köbcentiméteres, így a kötelező biztosítás is sokkal olcsóbb, mint egy 1150 ccm feletti, szintén 1.2-es autóé. Szervizbe csak 30.000 kilométerenként kell vinni, ami szerintem elég nagy ritkaság és rengeteget lehet vele spórolni, de 10 évig ingyenes assistance szolgáltatást is nyújtanak hozzá, bárhol a világon.
Szóval ezért szeretem, meg azért, mert van egy klubunk, ahol jó kis társaság jött össze. Rengeteget kommunikálunk a neten keresztül és évente összejövünk egy egésznapos bulizásra.
Jelmondatunk: Hajrá és TWIN – GO!!
