Egy itinerrel, autópálya-matricával, és persze slusszkulccsal, forgalmival felszerelve vágtunk neki az egy napos túrának a Budapest – Parádsasvár – Budapest útvonalon. Parádsasváron autót cseréltünk, majd irány a főváros. A vegyes összetételű útvonal lehetővé tette a kocsi kipróbálását a városi csiki-csukiban, autópályán, országúton, majd a mátrai „felfutón”.
Odafelé a paletta legerősebb, 1.6-os, száz lovas motorjával szerelt Fiestát próbáltuk ki. A Trend felszereltségű autó első ránézésre is tetszetős formájú, nem igényel megszokást, beülve azonnal otthonosan érzi magát az ember. A tervezők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy az autó tágasabbá, stílusosabbá váljon, mint elődje, egyúttal mozgékony és gazdaságos is legyen.
A Focusnál megismert design jegyében készült a Fiesta is, talán kevesebb él található az autón. A kerekeket a sarkokra tolva az elődnél szélesebb és magasabb lett a kaszni, nagyobb térrel ajándékozva meg az utasokat és csomagjaikat. A csomagtér 284 literesre nőtt.
Belül olyan érzés fogott el, hogy ez az autó „össze van rakva”. Sejtésem teljesen beigazolódott, a Fiesta hang nélkül viselte a „csúcsminőségű” városi utakat, egyetlen zörgést, nyikorgást sem hallottunk.
A műszerfalon egyből szemet szúrt a folyadékkristályos kijelzős benzinszintmérő és a vízhőfok kijelzője, melyek már a Citroën C3-nál is nagyon olcsó benyomást keltettek. Az ember nem érti, miért kell elrontani egy tényleg igényesnek ígérkező modellt ilyen silány visszajelzőkkel.
A műanyag elemek kopogósra sikeredtek, még a legjobban felszerelt modellnél is. A bőrbevonatú kormánnyal nagyon pontosan lehet irányítani a kocsit, mérete, fogása is kitűnő. Szép, igényes minőségű a belső kárpitozás, az ülések formája szemre jó, oldaltartása a látszat ellenére kevés, az ülőlap a magasabb embereknek rövid. Az üléspozíciót 45 milliméterrel megemelték az előd kisautóhoz képest. Hölgyeknek így sokkal kényelmesebb, de 190 centis magasságommal már majdnem súroltam a tetőt, és hiába a széria ülésmagasság-állítás, nem tudtam lejjebb kerülni. A váltót határozottan kell kezelni, de kis úton, pontosan kapcsolható. Városban kifejezetten élmény az ezerhatos Fiestával szlalomozni, nagyon lendületesen lehet vele közlekedni.
A fékeket szintén remekül eltalálták. Pontosan adagolhatók, rendkívül jól fognak, később a Mátrában jó hasznát vettük kiváló tulajdonságaiknak. Még a sokadik forszírozott fékezés után sem fogyott el a fékerő, mindvégig biztonságos érzést nyújtva végezte dolgát, pedig nem két kilométeres a parádi szerpentin.
Az 1.6-os erőforrás ereje igazán csak háromezer fölött jön meg, onnan igen dinamikus. Az a megoldás, hogy nem szabad ez alá ejteni a fordulatot. Az erő 180 körül fogy el, de az autó ezt a tempót stabilan, erőlködés nélkül képes tartani. A motor hangja sportos, de egyáltalán nem zavaró a zajszint. A gyári tetőablak ellenben még zártan is zajos, ezt a hibát mind a két próbaautóban tapasztaltuk.
Az autó útfekvése, stabilitása egyszerűen fantasztikus. Robosztus, nagyautós élményt ad autópályán, kanyarokban egyaránt. A 15 colos alufelnikre 195/50-es gumik kerültek, melyek szintén növelik a stabilitást. Nagyszilárdságú acél anyagok felhasználásával a kasztni sokkal szilárdabb lett az elődénél. Nem tekeredik az autó, nem nyúlik jobbra-balra, szinte le sem lehet szakítani az útról. Persze ne képzeljük magunkat WRC-be, bár az útvonalban (véletlenül vagy sem) benne volt a legutóbbi Budapest Rali Mátrakeresztes – Mátraszentimre közötti gyorsasági szakasza. A biztonságról a széria blokkolásgátló, a rendelhető hat légzsák és a kipörgésgátlóval együtt járó menetstabilizáló rendszer gondoskodik.
A szintén vezetett 1.4-es TDCi viszont igazi meglepetés volt. Az utastér hangulatában szinte megegyeztek az autók, a Comfort felszereltségűből hiányoztak az alumínium színű betétek. A króm belső kilincs, a világos kárpitok és ülések minősége itt is szembetűnően jó.
A lényeg mégiscsak a legfrissebb, közös nyomócsöves dízel erőforrás. A motor finom járású, egyenletesen húz már 1500-as fordulattól, 160 Nm-es nyomatéka nagyon fürgévé teszi a kisautót. Benzines társából átülve szinte nem lehetett különbséget érezni a dinamizmusban. A fogyasztásban viszont annál inkább: a gyári 4,3 litert biztosan behörpintette, de szerintem még így is csak a felét fogyasztotta az 1.6-osnak.
A dízel úttartása viszont bizonytalanabbnak tűnt, erősebben tolta az elejét és a fara is érezhetően hamarabb lendült be. Ennek oka valószínűleg a dízelekre jellemző orrnehézség. Mindezek ellenére mindvégig jól irányítható maradt az autó.
Összegzésképpen a TDCi-t mindenképpen jobb választásnak tartom. Áruk megközelítőleg azonos, a dízel dinamikában állja a versenyt az ezerhatossal, lendületes autózás után sem kell bűnhődnünk a benzinkútnál, valamint a kötelező biztosítási kategóriája is alacsonyabb. Mind a két modell magas minőségi színvonalat képviselt, árban is komoly ellenfele a VW Polónak vagy a Citroën C3-nak.
