A verseny lebonyolítása a valódi rali futamokhoz hasonló. A három nap alatt összesen 550 gyorsasági kilométert kell megtennie a közel 50 indulónak. A teljes távot körülbelül 12-15 szakaszra osztják, ahol időlimitet írnak ki. A limitnél lassabban és az idő előtt megérkezők is büntetést kapnak, így nem érdemes túlságosan hajtani vagy vánszorogni.
A versenyen részt vesz a Mercedes-Benz modellek importőre, az MB-Auto Magyarország Kft. is. Hans-Georg Pechhacker, a cég ügyvezetője és Hesz Tamás, személyautó értékesítési igazgató egy 1959-es 190 SL-lel indul, melyet a stuttgarti Mercedes Classic Center bocsátott rendelkezésükre.
A 190 SL-t 1955 és 1963 között gyártották, utódja a hasonlóan híres Pagoda Mercedes (W 113). Megszületésében igen nagy szerepe volt a Daimler-Benz AG egyesült államokbeli importőrének. 1954 februárjában a New York-i Autókiállításon a 300 SL mellett egy akkor még nem szériaérett tanulmányautót is megcsodálhatott a közönség. Ez az autó a 190 SL volt.
A W 121 gyári kódú 190 SL-nek nem sok köze van a csőrácsvázas, közvetlen benzinbefecskendezéses 300 SL-hez, amelynek háromliteres szívómotorja 1954-ben 215 (!) lóerőt teljesített. A versenyautóból kifejlesztett, száraz karteres olajozású széria 300 SL-lel szemben a kisebbik modell nem sportautó volt.
Az alvázas kocsi alapját a 180-as és a 190-es limuzin adta. A motor és a futómű is a ponton karosszériás sorozatból érkezett. A 190 SL benzinmotorja 1897 köbcentiméteres, teljesítménye 105 lóerő.
A típusjelzés a hengerűrtartalomra utaló 190-ből és a Sport Leicht (sport, könnyű) rövidítéséből áll. A 190 SL tényleg nem tartozik a nehéz autók közé, üres súlya az alvázas felépítés ellenére 1160 kilogramm a gépkönyv szerint. Ebből a típusból 25 881 darab készült 1963-ig.
A hölgyek körében kivételesen kedvelt 190 SL kulturált, sportos túraautó volt és maradt. Két személynek tágas az utastér, a rugózás nagyon kényelmes. Az utasülésből is érezni lehetett, mennyire jól veszi a fordulatot a makulátlan állapotú autó motorja, a gyorsulás még ma is meglepően erőteljes. A végsebesség 170 kilométer/óra körül van.
Hesz Tamás, a Mercedes-Benz személygépkocsi értékesítési vezetője az oldtimer kezelhetőségéről azt mondta, hogy aki tud vezetni, annak az SL vezetése sem jelenthet gondot. A műszerfalon persze van néhány kapcsoló, amelyek funkciója nem egyértelmű. Az önindító gombnyomásra működik, az országúti és a tompított fény között egy a lábtérben elhelyezett kapcsolóval lehet váltani. A kézifék szintén nem az ülések között, hanem a műszerfal bal oldala alatt található. A műszerfali közepén a 190 SL felirat helyére felárért autórádiót szerelt be a gyár.
A kisszámú szerencsés, aki vezetheti, azt mondja a 190 SL-ről, hogy egészen könnyű vele közlekedni. A ragyogó állapotú oldtimer motorja könnyen életre kel. A méretes kormánykereket parkolásnál nehéz forgatni, de menet közben már hölgyeknek sem okoz megerőltetést a 190 SL irányítása. A kormánymű sokáig megtartott Mercedes jellegzetességként nem fogasléces, hanem golyópályás. Ebben a sorozatban már szinkronizált a váltó, így elmaradhat a dupla kuplung váltásnál és a gázfröccs visszakapcsolásnál.
A belső térben mai autóktól alig utolérhető finomsággal működnek a kezelőszervek, a zárak, a fűtés-szellőzés tolószabályzói. Indexkar nincs, helyette a kormány közepén lévő gyűrűt lefelé fordítva lehet jobbra, felfelé nyomva balra indexelni. A kürt a Mercedesek nagyszerűségét sugárzó krómozott karima megérintésével szólaltatható meg.
A tető két filigrán karom oldása után könnyen nyitható. A ponyva egy piros bőr borítás alatt nyugszik. Élmény volt látni, ahogy a tetőborítást szilárdan rögzítő patentek könnyed mozdulattal felpattinthatók voltak, a korabeli Mercedes-Benz autógyártási kultúra magas fokát szimbolizálva. Egy Mercedes már akkor is a részletmegoldások minőségével emelkedhetett ki a konkurensek közül.
A ralin induló autó a Mercedes-Benz Classic Center tulajdona, ahol a csillagos márkához illő színvonalon konzerválják az autókat. A Classic Centerben csúcsosodik ki a Mercedes-Benznél élő oldtimer kultúra. Ennél az egységnél a Mercedes-Benz hagyományokat ápolják, amiben veterán autók alkatrész-ellátása, gyűjtése, kiállítása és értékesítése játszik főszerepet.
