Az autó karosszériaelemeit szétküldték a világ négy égtája felé, ahol a rút kiskacsa helyi rajongói aláírták őket. A motorház szélén több magyar aláírás is szerepel nemzeti lobogónk mellett. Az alkatrészek visszatérése után újra összerakták az autót, majd 1987. július 20-án átadták a Citroënnek. Talán ezért, talán más okból, de a Kacsa még három évig életben maradt, az utolsó példány 1990. júliusában készült el a portugáliai Mangualdében.
Látható a Dyane 6 is, amely drágább és igényesebb autó volt, gyakorlatilag a gazdagok 2 CV-je. Gyártásának 1983-as befejezéséig különösebb változtatás nélkül készült.
A Kacsának filmszerep is jutott, például a „Szigorúan bizalmas” című James Bond filmben. A sárga autót alaposan átalakították a forgatást megelőzően. Boxermotorja a GS-ből jött, az 1015 köbcentis gép 61 lóerős 6750-es fordulatnál. A kocsit becsövezték, a futómű magasabb és jóval erősebb a széria Kacsáénál. Végsebessége 147 km/óra.
Van persze összkerék-hajtású, kétmotoros Kacsa is a kiállított autók között. A tengerpartok ideális autója, a Méhari nem áll messze a Kacsáktól. Ez a Citroën történetének talán egyetlen autója, amelyet nem a Citroën vagy közreműködésével a PSA fejlesztett ki. Az első műanyag karosszériás nagysorozatú francia autó a Dyane 6-on alapul.
Eredetileg 1939-ben tervezték a 2 CV bemutatását, de a második világháború kitörése miatt ez elmaradt. Az addig elkészült összesen 250 prototípust megsemmisítették, nehogy a francia autógyártási know-how az ellenséges németek birtokába kerüljön. A léghűtéses szériaautóval ellentétben a kísérleti Kacsák motorja vízhűtéses volt. 1936-ban a minimalista TPV (Toute Petite Voiture – egészen kicsi autó) meghatározása úgy hangzott, hogy négy kerék egy esernyő alatt.
Jó ötven évvel később felleltek egy ős Kacsát, amelyet fel is újítottak. Ez a Conservatoire-ban látható sötétzöld színű autó. Az első prototípus felfedezését követően egy padláson még néhány létezésére derült fény. Egyszerre csak egy ember tudott felmászni a padláslétrán, aki átpréselte magát a szűk ajtón, majd egy letakart halmot pillantott meg.
A ponyva alatt három eredeti 2 CV prototípus volt! 1939-től közel hatvan évtized telt el, eközben a megsemmisítésben részt vett és a négy ős Kacsa létezéséről tudó maroknyi citroënes egy szót sem ejtett a titokról. Ez a történet minden bizonnyal legendává válik, szerencsére időben mi még elég közel vagyunk az eseményhez, hogy az eredeti változatot halljuk.
A Kacsa mellett jelent meg, de messze nem vált olyan sikeressé az LN kisautó. A műszakilag a Peugeot 104-re épülő autócska volt a PSA konszern legkisebb autója. Kéthengeres boxermotorja 602 köbcentis, 32 lóerős. A kocsi gyári átlagfogyasztása 5,9 liter, végsebessége 120 km/óra.
Ha semmilyen más vívmány nem fűződne a nevéhez, a Citroën akkor is díszhelyet érdemelne az autóipar aranykönyvében az SM megalkotásáért. 220 és 228 km/óra közötti legnagyobb sebességével a Maserati motoros gran turismo korának leggyorsabb elsőkerék-hajtásos autója volt.
A Citroën 1968-ban többséget szerzett a Maseratiban, amely a 2,7 literes V6-os motort az SM-hez kifejlesztette. Két évvel később a Genfi Autókiállításon mutatkozott be a páratlanul elegáns kupé, gyártása 1975-ben szűnt meg. A sebességfüggő szervokormányos autóból egy korai és egy kései példány is megcsodálható a Conservatoire-ban.
Az 1970-es, piros színű autó az első gyártási évből származik. A másik SM befecskendezős, 1974-es. Az olajválság korszakában született, amikor leáldozott a nagyszerű kupénak.
Motorjuk Maserati eredetű, Giulio Alfieri konstrukciója. Teljesítménye évjárattól függően 170 és 180 lóerő között változik. Az SM természetesen hidropneumatikus rugózású, pedál helyett a fékgomba taposásával lassítható. Csupán hat évig gyártották, összesen 12 920 példány készült a második világháború utáni autógyártás egyik legszebb típusából.
