A JUN mérnökeinek választása a Toyota Suprára esett az autó megalkotásához. Más rekord kísérletre készített autók mind csővázra épülnek, és nagyon kevéssé hasonlítanak az utcai testvéreikre. A JUN Supra utcai társaihoz hasonlóan a futószalagról gördült le, a módosítások csak ezután következtek. A karosszériát megerősítették, komoly bukócső rendszert építettek az autóba, és a külső karosszéria elemeket úgy módosították, hogy maximum leszorító erőt nyújtsanak 400-as tempó felett is. A kocsi orrán módosították a lökhárítót, az új vasból készült, így súlyával nagy sebességnél stabilizálja az autót. A hátsó „csomagtartó” fedél is vasból készült, szintén a súlynövelés és stabilitás miatt. A kocsi alján is találhatunk aerodinamikai módosításokat, amik a leszorító erőt növelik.
Természetesen a száguldáshoz megfelelő motor is kell. A JUN szakemberinek nem esett nehezükre fabrikálni egy olyan erőforrást, ami 3,2 literes hengerűrtartalomból 1300 lóerőt hoz ki. A motor-tuning minden fortélyát bevetették a brutális teljesítmény előcsalogatásához. A motorba két óriási turbó szállítja a levegőt, melyek 3,2 (!) baros nyomással préselik be a levegőt a motorba. Négy számjegyű lóerő teljesítmény esetén már komolyan meg kell fontolni, milyen váltót illeszt az ember a hajtásláncba. A JUN egy Holinger típusú, speciálisan erre a célra épített váltót és egy 3 tárcsás drag racing kuplungot passzított a motorhoz. A váltóban a fogaskerekek inkább a nagy végsebességre, sem mint az őrült gyorsulásra lettek hangolva.
A legfurcsább dolog a Suprában, hogy az orrmaszk és a lámpák visszaszerelésével az autó utcai közlekedésre is alkalmassá válik. Egyedüli nehézség, hogy minden piros lámpás fékezés után ki kell szállni és be kell csomagolni a fékezőernyőt, hogy a következő lámpánál is meglegyen a megfelelő fékhatás.
