Ahhoz, hogy valódi tűzoltó autót konstruálhassanak a Peugeot mérnökei, mindennapi tűzesetekben jártas lánglovagok szakvéleményét kérték ki. A H2O egészen a B-oszlopig úgy néz ki, mint egy teljesen közönséges kisautó. Sőt, ha jobban megnézzük, és kicsit a dolgok mögé is látunk, felismerhetjük, hogy a H2O valójában a Peugeot 206-ost leváltó 207-es formáját idézi. Az első ajtóktól hátrafelé viszont már inkább tűzoltókra emlékeztető tartályt és létrát találunk.
Szemből vizsgálva a H2O-t, nem lehet kétségünk afelől, hogy egy Peugeot áll előttünk, jóllehet a részletek egyetlen ma futó Peugeot-ra sem emlékeztetnek. A 206-oséhoz hasonló első fényszórókat szereltek a tanulmányautóra, de a méretek nagyobbak. Összességében a korábban bemutatott Peugeot Pikk és Káró kupé-tanulmányokra emlékeztet leginkább a formaterv. Hátul és oldalt főként a hatalmas, hengeres tartály szembetűnő, ami a Peugeot szerint kivételesen jól illik a H2O formájához, de azért kivehető alatta a kisautó forma. A kocsi hátulja a 206-os és a 307-es Peugeot keverékének tűnik. A tartály tetejére szerelték a létrát, mellyel elérhetetlennek tűnő magasságok is felhatolhatnak a bátor tűzoltók.
Ilyen kisméretű tűzoltóautóknál ritkaság, és inkább a személyautó eredetre utal, hogy a H2O 18 colos könnyűfém felnikre szerelt 215/45-ös gumikon fut.
Mivel a H2O-t nem hagyományos benzin- vagy dízelmotor hajtja, hanem üzemanyagcellán keresztül elektromos motor, így az utastér egyszerűsödik számos kapcsoló és berendezés eltűnésével. Ettől függetlenül a kisautó eredet itt is tetten érhető. Mivel sebességet váltani nem kell, a váltókarral csak a haladás irányát választhatjuk ki. Egyszerre sportos és high tech az utastér, ami a vörös és fémes felületek vegyes alkalmazásának köszönhető.
A középkonzol különösen ultramodernnek tűnik, mivel középen hatalmas kijelző uralja a képet. A középkonzoli érintőképernyő jeleníti meg a navigációs rendszer térképét, és ezen keresztül követhető nyomon az üzemanyagcellás rendszer működése, valamint ezen a képernyőn keresztül kezelhető a telefon és számos egyéb segédberendezés is. Az utas elé is szereltek egy kijelzőt, melyen a nagyobb épületek térképe látható. Az átlagosnál több zsebet, rekeszt és rögzítő fület alakítottak ki a H2O utasterében, hogy a szerszámokat lehessen hová szerelni.
Olyan nagy füst esetén, amikor a tűzoltók szabad szemmel már semmit sem látnak, a H2O-ba épített radaros érzékelők nyújtanak segítséget. Ezek az érzékelők minden irányba képesek tájékozódni, így biztonságosan ki tudja navigálni a sűrű füstből a bentrekedt tűzoltókat.
Az üzemanyagcellás rendszer működéséhez oxigénre és hidrogénre van szükség. A H2O az oxigént a többi üzemanyagcellás járműhöz hasonlóan a levegőből veszi, de egy tűzoltóautónál könnyen elképzelhető olyan eset, amikor a külvilágból nem nyerhető tiszta oxigén. Ilyen alkalmakra nyújt megoldást az utastérben elrejtett két nagyméretű oxigénpalack.
Az üzemanyagcella működéséhez szintén létfontosságú hidrogént nem tankolja a H2O, hanem maga állítja elő. Ehhez az autó üzemanyagtankjába nátrium-bórhidrid tartalmú vizes oldatot kell tankolni, amiből katalikus folyamattal állítják elő a hidrogént.
Az üzemanyagcella működése során nemcsak elektromos áram keletkezik, ami az autó mozgatásához szükséges, hanem víz is létrejön, ami egy tűzoltóautónál különösen praktikus. Az áram egyébként közvetlenül hajtja az elektromos motort és ezenkívül akkumulátorban is tárolódik, ami vész esetén még működtetni tudja az autót.
Örömteli lenne, ha a H2O-hoz hasonló tűzoltók hamarosan ellepnék a várost és a régi IFÁ-kat és Csepelek végérvényesen nyugdíjaznák, de valószínűleg erre még sokáig kell várnunk.
