Formatervét a barcelonai és a göteborgi Volvo tervezőstúdió közösen készítette el. Az oldalnézetet meghatározó vállak még feltűnőbbek az övvonalban.
Több egykori széria és tanulmányautó öröksége is felfedezető a VCC tanulmányban. A hűtőrácsot a hathengeres Volvo 164 frontkiképzése ihlette. Farán visszaköszön az üveg csapóajtó, amely a – németből átvett kifejezéssel Hófehérke koporsójának becézett – Volvo P 1800 ES modellről ismert, 1971-ből. A nagy üveg hátsó ajtót a Volvók közül az SCC biztonsági tanulmányautón is látható volt.
Szemből a függőleges osztású fényszórók nagyon újak a jelenlegi Volvókhoz szokott szemnek. A VCC a kereszteződésekbe és kanyarokba bevilágító fényszórót kap, ami több sorozatgyártású autón is megtalálható. Az első szélvédőoszlop anyag különlegesen nagy szilárdságú acél. Ennek köszönhetően karcsúsítani lehet az A-oszlopot, míg a karosszéria szilárdsága jottányit sem csökken.
20 colos kerekeken áll az autó. A 245/40 gumikat a Pirelli szállítja. A gumiabroncsok defektesen is használhatók korlátozott sebességgel és úton. Oldalról a B-oszlop hiánya tűnik fel. Az ajtók egymással szemben nyílnak, de a Volvo hangsúlyozta, hogy sorozatgyártású autóiban ez valószínűleg nem valósul meg.
Mivel nincs B-oszlop, a Mercedes SL-ből és a Renault Vel Satisból ismert integrálülést vetette be a Volvo. Az integrálülésen az öv mindhárom bekötési pontját az üléshez rögzítik. Az ülés beállítása nem befolyásolja az öv geometriáját, amely termettől függetlenül optimálisan fekszik fel.
Utasterében barátságos luxussal kényezteti a VCC a bent ülőket. Kifinomult, átgondolt és kitűnő minőségű anyagokból áll a belső tér. A formák és az anyagok egyaránt nyugalmat árasztanak, hiszen a Volvo imázsához nem illenek a túldizájnolt megoldások.
Érdekes módon pont a hátsó utasok kényelmének tesz nagyon jót egy újítás az első üléseken. A padlóra csavarozott üléssínek csökkentik a lábfejek mozgásszabadságát, ami hosszabb úton zavaró. A VCC első üléssínjeit ehelyett a küszöbbe és a középső alagút oldalán rögzítik.
Folyamatosan tisztított levegőt lélegezhetnek be a VCC utasai. A tetőt borító, félig áttetsző napelem álló motornál is működteti a levegőszűrő berendezést.
Ergonómiai és biztonsági előnyökkel is jár a VCC-ben látható rögzített kormányagyú volán. A fix középrészen találhatók a kézzel kapcsolható automata sebességváltó gombjai. A gombok nem forognak, így könnyű megszokni helyzetüket és használni is könnyebb őket. Biztonságossági előnye a nem forgó közepű kormánynak, hogy az első légzsák működése tökéletesíthető.
A belső térből eltűntek a látható levegő befúvó nyílások. A hűtés-fűtés rejtett rostélyokkal dolgozik, amelyek burkolat alatt találhatók. Friss levegőt vezet a burkolt szellőzők mellett a „kardánalagút” is. A padlót és az üléseket is pazar minőségű bőr borítja.
Motorral állítható a sínen csúszó hátsó üléssor, ami megkönnyíti a csomagtartó és a hátsó lábtér közötti mindenkori arány beállítását. A csomagtartó padlója motorral csúsztatható ki, megkönnyítendő a pakolást. Két rakodórekesz van a padló alatt. Az egyik hűtött, a másik fűtött. A csomagtartó egy apró páncélszekrényt is rejt.
A VCC-t látva felmerül az emberben a kérdés, hogy van-e hely és igény a V70 felett még egy kombira? A most bemutatott tanulmány célja nem a direkt piackutatás, mivel a következő két-három évben biztosan nem várható egy mondjuk V90 nevű nagy kombi a svéd prémiummárkától. 2010 körül azonban nem kizárt, hogy az óriási belső terű 945-965 modellek késői utódot kapnak.
A másik Volvo újdonság Genfben az S80 limuzin modellfrissítése. Bár az Amsterdami Autókiállításon már látható volt a 2003-as zászlóshajó, az autós szakma és a nagyközönség igazából csak most, néhány héttel később ismerkedik meg az S80-as Volvóval, itt Genfben.
