Laikusként sosem szeretett az ember vásárolni. Képzeljük csak el, ha a műszaki antitalentum asszonyt elküldjük, hogy vegyen 2 RCA-kimenetes, teli előlapos CD-rádiót, ami 24 bites D/A konvertert tartalmaz, 20ezer forintért. Azért ennél valószínűbb esetekre gondoltunk, amikor megálmodtuk a „Mire ügyeljek autóhifi vásárlásakor?” c. cikket.
A palimadár általában ugrik a következő marketinges ámításokra: 1000 W, 13,5-hangszórós rendszer, neonlila kijelző, 5D-s grafika és folytathatnánk a sort végeláthatatlanul. Természetesen nem látjuk ilyen sötéten a helyzetet, s nem is szabad ennyire komorra venni a figurát. A bejáratott, (valóban) elismert gyártók termékeit többnyire nem fedi a reklám-kulissza homálya, de kivételek mindenhol vannak.
Amikor átverésről beszélünk, akkor nem szabad megfeledkezni az autógyárak „egetrengető” hifi-installációiról sem, mert azok valóban túl nagyot mondanak. Az átlagos népautótól kezdve a soktízmilliós luxuscirkálókig mindegyikről állítható, hogy a gyári hifi minősége legjobb esetben is erős közepes, s ár/érték viszonya gyenge érdemjegyet kaphat.
De mire ügyeljünk, mire kell odafigyelni? Hogyan kerülhetjük el a palimadár jelzőt? Menjünk sorban előre, komponensekként és fogalomkörönként, minimum szinten gondolkodva.
Vegyek-e gyári hifit?
Csak akkor, ha nincs igényünk minőségi hangreprodukcióra, mindig híreket hallgatunk, s a rendszerért nem kell pluszban fizetnünk. Csak akkor hagyjuk meg a gyári fejegységet, ha annak ergonómiai szerepe mindenek felett áll. Ha választásra adódik lehetőségünk, akkor próbáljunk olyat beszereltetni, amelyik rendelkezik RCA-kimenettel, abból is minél többel. RCA-kimenettel lényeges adatveszteség nélkül és zavarmentesen továbbíthatunk jeleket erősítőnkhöz. Ha ez sem megoldható, akkor keressünk fel egy profi autóhifi műhelyt, s ott lehetséges RCA-drótokat applikálnia készülékbe némi pluszmunka és költség árán.
Milyen kereskedelemben kapható fejegységet válasszunk?
Olyat, amelyik CD-s, de amennyiben hatalmas kazetta vagy minidiszk gyűjteménnyel rendelkezünk, akkor vezéreljen CD-váltót, hogy ne kelljen lemondanunk róluk. A berendezés tartalmazzon lehetőleg 2 pár RCA-kimenetet, hogy a szélessávú szettünket és a szubbasszus-tartományt korrektül kezelhessük. Tegyen ki legalább akkora összeget, amennyiért az előző hifi-cikkben ajánlottunk készülékeket. A többi ízlés kérdése.
Milyen hangszóróra van szükségem? Milyenre nem?
Lehetőleg minimum kétutas, komponens szettre van szükségünk, hogy a különálló magashang-sugárzót fülmagasságba tudjuk felhelyezni, így az autó akusztikai problémáit nagyrészt kiküszöbölhetjük. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy lehetőleg korrekt hangváltót is mellékeljen hozzá a gyártó, ne csak némi vezetékbe szigszalagozott karcsú szűrőcskét.
A szettünket előre, s csakis előre telepítsük. Hátra nem a Mari néni nagyothallása végett ne telepítsünk, hanem egyszerűen azért, mert hátulról szóló szélessávú hangok hamis hangképet és álsurround hatást eredményeznek. Ha mégis költeni akarunk, akkor a rendszer beállításakor úgy alakítsuk ki azt, hogy ne maszatoljon bele az elől ülök színpadérzetébe, térélményébe. Autósmozit vásárlók járjanak el máshogy.
Ne vegyünk kalaptartóba szerelhető sokutas ovál-hangszórót, csak abban az esetben, ha a mély hangokat ezek segítségével szeretnénk előállítani. Koaxiális hangszórót kis igényűek használjanak, mert azok képessége messze elmarad a komponens kivitelű testvéreiktől. Ne spóroljunk pár ezer forinton, hiszen 20 ezer és 40 ezer forint között hatalmas különbségek adódhatnak (nem beszélve a még drágább berendezésekről), természetesen az utóbbiak javára.
Erősítő? Minek az?
Azért kötelező az erősítő a minőségi hangzás előállításához, mert a fejegységekbe rámolt nyámnyila végfokok (gyengítők) 15 wattot is alig képesek kipréselni magukból, s olyan kicsi helyen mi fér el, ha egy külső teljesítményerősítő mérete 2-3-szor akkora – minimális esetben?!
Erősítőnk legyen legalább 3-csatornás, amiből egy sztereó csatorna hajtja az első szettünket, s egy (vagy kettő hidalva) a hátul levő mélynyomó(ka)t. Természetesen az erősítőn legyenek RCA-csatlakozások, s nem árt, ha alul-, illetve felül vágó szűrőkkel is ellátták őket. Ezek segítségével tudjuk beállítani az optimális hangspektrum elosztását a különböző hangkeltők felé. Kerüljük a sokszáz, sokezer watt felirattal „büszkélkedő” vasakat, főleg, ha azok tömege és biztosítékolása feltűnően kicsi, illetve alacsony.
Mélyláda + szubbasszus = döngetés?
Nem; a mélynyomó, mélysugárzó, szubbasszus-sugárzó vagy akár mélyláda nevezetű eszköz nélkülözhetetlen a teljes hangtartomány lesugárzásához. Szükségessége elsősorban az autó méreteiből fakad, hátránya, hogy viszonylag nagy helyet képes kiszorítani a csomagtartóból.
A nagy membránfelületű hangszórókat tegyük ládába, így sokkal jobb a hatásfokuk és frekvencia-átvitelük, mintha a levegőben lógnának. A láda konstrukciója túlnyomórészt zárt, reflex vagy sáváteresztő lehet. Mindegyiknek van jellemző hangkarakterisztikája. Legtöbbször a zárt válik be (egyenletes frekvencia-átvitel), másodsorban a nyílással ellátott építési mód is jellemző, legkevésbé a bandpass típust használják, ráadásul ez sok problémát hurcol magával.
Meghajtásukhoz sok-sok wattra van szükségünk, de ezt a feladatot hídba kötött, vagy mono csatorna elintézi, bízzuk csak az erősítőkre. Ha fontos a hely, akkor sem kell aggódni, hiszen a csatlakoztatásuk 2 másodperc alatt oldható és kivehetőek. Furfangosak beépíthetik a pótkerék helyén levő gödörbe is.
Mire ügyeljünk még?
Fontos, hogy a kiválasztott láncszemek egységet alkossanak, vásárlás előtt hallgassuk meg a komponenseket együtt, s csak utána döntsünk fülünkre hallgatva.
A kábelezésnek is fontos szerepe marad, a gyári előkészítésű drótokat inkább dobjuk sutba és minőségi kivitelűekre cseréljük le őket.
A zajszigetelés kihagyhatatlan, ha a rendszerünk képességét maximálisan ki szeretnénk aknázni, ehhez többféle (ragasztható, fújható) anyag áll rendelkezésre. Így autónk csendesebb lesz, s nem fognak a kárpitelemek külön életet élni, zajforrásként.
Tápkondenzátor alkalmazása nem csak az akkumulátor élettartalmát növeli meg, hanem jótékony hatással van a hangra is. Már egy erősítő is igénybe tudja venni az akksit, főleg, ha többszáz amper futkos autónkban. A speciális akkuk 2-3-szoros többletköltsége 5-10-szeres élettartam növekedést hoz magával, ráadásul nagyságrenddel magasabb indítóáramuk más területen is értékes tényező.
Ezenkívül gondozásmentesek és a hang minősége teljes „kakaón” is torzítatlan tud maradhat, szemben a hagyományos akkumulátorral.
Magasabb árfekvésű szerkentyűk egyre jobb produkcióra képesek, ám egy bizonyos határ felett az olló kezd szűkülni. Ha nem vagyunk vájtfülüek, teljesen felesleges százezreket kiadni hangszórókra, erősítőkre. Alkalmazkodjunk saját igényeinkhez, ne a feleség kedvenc színe alapján döntsünk, hanem igenis vegyük a fáradtságot és hallgassuk meg a ezeket a láncszemeket együtt.
Ha valóban így működne a világ, akkor nem jött volna létre ez a cikk.
marginheight=0 marginwidth=0>
