Később az Eisenachi automobil a jól csengő „Dixi” nevet kapta, amit 1928-tól a ma már inkább ismert BMW-re módosítottak. Minden bajor autógyártó Eisenachból, a háború előttről származik.
1940-ben a zwickaui autógyár, ahol később a Trabantot gyártották, szerette volna előállítani új kisautóját, a DKW F9-et. Ez a modell a későbbiekben IFA személyautóként vált ismertté.
Csakhogy a világ már a közelgő háborúra készülődött, a gépsorokat át kellett szerelni, valami egészen más gyártására kellett alkalmassá tenni. Ez a fegyver volt. Németország egykori autógyáraiból fegyvergyárak lettek.
1948-ban tűnt fel újra az F9-es a Lipcsei Tavaszi Vásáron. Nagy feltűnést keltett, dicsérték, és szerették ezt a kisautót. Nem csoda, hogy egy évvel később már az NSZK útjait is rótta a „kicsi csoda” (DKW= Das Kleine Wunder). Sokaknak ez volt az első saját autója.
1950-től a (már IFA) DKW F9 az NDK után, más európai országokba is eljutott.
A karosszériát a zwickaui autógyár és az Audi 1953-ig közösen szerelte. Ekkor, 1953-ban költöztették át az egész gyárat Eisenachba.
A zwickauiak már egy másik autó összeszerelésére kezdtek összpontosítani, amely az IFA P70 nevet kapta. Ezt az autót továbbfejlesztve eljutottak a P50-es típushoz, aminek már jobban hangzó nevet adtak: Trabant P50.
De maradjunk a témánál. Mi történt ez idő tájt Eisenachban? 1943-ban már ismét gyártottak Eisenachban autót, még az F9-es ide érkezése előtt. Ez a fent említett BMW volt.
Eisenachban gyártották a BMW R35, 321, és 326 típusokat. Azonban a müncheni székhelyű BMW cég továbbfejlesztette 326-os modelljét.
Ebből lett a BMW 340-es, amelyet az NSZK oldalon lévő anyacég nem akart gyártásra átadni az NDK-s oldalon lévő gyárának. Hiábavaló volt a sok vita, a Müncheniek nem akartak engedni.
Új nevet kellett adni az Eisenachi gyárban „rekedt” modelleknek, mert a müncheni cég jogos tulajdona volt a BMW név. Így hát az Eisenachban gyártott járművek az EMW (Eisenacher Motorenwerke) nevet kapták. Az új cég nem csak nevében, hanem logojában is hasonlított a régi BMW-re. Ebből szintén sok vita kerekedett.
Elérkeztünk 1953-hoz. Ekkora az IFA F9 gyártása átkerült Eisenachba. És ha valaki elszántan keresi a Wartburg ősét, akkor nyugodton kimondhatja, hogy az IFA F9 személyében rátalált!
Az F9-es típus átesett néhány módosításon, ráncfelvarráson, és ez elég is volt ahhoz, hogy típusjelzését megváltoztassák 309-esre. A hármassal kezdődő, 3 számjegyű típusjelzés már sokat sejtet egy igazi Wartburgosnak.
Wartburg 311
1955. október 18-án látta meg a napvilágot az eisenachi autógyárban a 311-es típus első darabja. 1965-ig mintegy 260 000 Wartburg 311-est gyártottak le, és adtak el. Ennek 51 százalékát külföldön értékesítették. A Wartburgok iránt egyre nagyobb volt a kereslet a szocialista oldalon. Főleg Csehszlovákiában és Lengyelországban volt jelentős az értékesítés.
A nem szocialista országok közül Finnország és Svédország vezetett az érdeklődésben. A Wartburgok palettáját rendszeresen frissítették, bővítették.
Wartburg 312
A 312-es Wartburg átmenet volt a 311-es és a 353-as típusok között. Megőrizte gömbölyű, csúfnevén púpos karosszériáját, de 1000ccm-es motort kapott a 900 köbcentis helyett. Teljesítménye 45 lóerőre emelkedett. A 312-es futóműve visszaköszönt a Wartburg 353-asban.
Wartburg 1000
1966. júliusában mutatták be hivatalosan is az új Wartburg 1000-et. Karosszériája a kor Renault-inak jellegzetességeit viselte, ami akkoriban nagyon modernnek és tetszetősnek bizonyult. Ugyanez a karosszéria maradt a 353-as típusokra is. Motorja a 312-esből ismert 1000 köbcentis, 45 lóerős kétütemű volt.
A motorok terén jelentős előrelépés történt. Megalkották ugyanis a négyütemű Wartburg motort és a Wankel Wartburg motort. Ezek azonban az akkori NDK vezetés jóvoltából a süllyesztőben végezték. Az akkori vezetés csak a kétütemű motort favorizálta, nem tudni miért. Maradt a kétütemű továbbfejlesztése. Ez került a 353-as típusokba.
Wartburg 353
Motorja 1000ccm-es, 50 lóerős. Karosszériája a Wartburg 1000-től örökölt. Azonkívül, hogy motorja további 5 lóerőt kapott, más módosítás nem igazán történt az autón. Említésre méltó változtatás hogy elkészítették a tolótetős „Deluxe” változatot is.
Wartburg 353W
Sok mindenben megegyezik a 353-assal. Futóműve, négykörös, elöl tárcsás fékrendszere, és hűtése módosult. Ez a típus elölhűtős, bimetálos hőkapcsolóval szabályozott elektromos ventillátorral.
Természetesen rengeteg apró módosításokat végeztek a mérnökök, még a típusokon belül is. De nem lenne rá elég 20 oldal, hogy mindet leírjam. Ezért csak a legszembetűnőbbeket említettem meg.
Wartburg 1.3
1989. október 12-én hagyta el a futószalagot az első négyütemű motorral szerelt
Wartburg 353. Típusjelzését Wartburg 1.3-ra módosították, ami utal a hengerek térfogatára.
Az eisenachi gyár nem saját fejlesztésű négyütemű motorját építette a Wartburgokba, hanem a VW-tól megvett licenc alapján gyártotta azt.
Sajnos a gyártási recept ára olyan nagyon magas volt, hogy csak kevesen engedhették meg maguknak a négyütemű Wartburgot. A licenc árát ugyanis beépítették az új 1.3-as Wartburgok vételárába. A cég tárgyalásai a Mitsubishivel zátonyra futottak. Az eladási mutatók drasztikusan visszaestek, és ez már az eisenachi autógyártás végleges leállítását vonta maga után.
A Daimler és a Benz gyár után a harmadik legnagyobb németországi autógyárnak be kellett zárni kapuit. Így szűnt meg Türingia legnagyobb autógyára 1991. április 10-én az utolsó Wartburg legördülésével a gyártósorról. A gyár bezárásához nagyban hozzájárult a Berlini Fal leomlása is, mert már elérhetőek voltak az egykori NDK-s emberek számára az Opel, VW típusok, nagyjából annyi pénzért, amennyiért egy új 1.3-ast lehetett kapni.
