A gyárban is vitatott formát a tervező, Paul Bracq a híres magyar származású Barényi Béla segítségével vitte keresztül. Barényi, aki a cégen belül és azon túl is a biztonság apostolaként lett ismert, bebizonyította, hogy a Pagodatető sokkal nagyobb igénybevételnek áll ellen, mint az az első pillantásra tűnik. A híressé vált tető elhomályosítja azt a tényt, hogy az új SL az első sportkocsi volt, melynek elől hátul ütközéselnyelő, biztonsági zónát terveztek, egyszerű vászontetejét pedig annak idején a világ leggyorsabban zárható konstrukciójaként ünnepelték.
Az újdonság 2300-as, 150 lóerős motorját később követte egy 2500 köbcentis, szintén 150 lóerős, majd egy 2800-as, 170 lóerős változat. Ez utóbbi lett a legnépszerűbb. Az 1963-as Genfi Autókiállítás azonnal meghozta a sikert. Számos prominens személyiség engedett a csábításnak és vásárolt Pagodát: Husszein, Jordánia királya, Peter Ustinow, Hardy Krüger színészek. A sportosztály által felépített változat Eugen Böhringerrel és Klaus Kaiserrel még a bemutatás évében megnyerte a rendkívül kemény Lüttich – Szófia – Lüttich ralit.
A népszerű sportkocsi formája szinte átalakítás nélkül élte meg a gyártását, a kisebb kozmetikázások szinte csak szakemberek számára vehetők észre. 1971. február 13-án gördült le a futószalagról az utolsó példány, egy 280-as személyében.
A látogatást tevő Pagoden Klub Deutschland 1450 aktív, tehát autóval rendelkező tagot számlál. Élénk klubéletüket rendezvények színesítik, legfrissebb eseményeikről saját újságukban számolnak be. Jövetelük az idén megalakult Mercedes-Benz Classics Magyarország számára is lehetőséget biztosított egy kötetlen autózással egybekötött fogadáshoz Pápán.
Mint a nagykönyvben, olyan pontosan találkoztak az ausztriai Wels-ben éjszakázó, Bécsen, Hegyeshalmon keresztül érkező német látogatók, és a Kárpát utcai MB-AUTO bázisáról kiguruló klubtagok. A hat magyar autó utasai kerülve a főútvonalakat, igazi kabriós időben gurulhattak végig a Pápa főterén végződő útjukon. A város igazán megtett mindent, hogy a fogadás emlékezetes legyen, és a főtér legöregebb házának galériája telitalálatnak bizonyult. Külön köszönet Borbély Lajos úrnak a szervezésért!
A konvojban tovább autózó Mercedesek a Zirc melletti Hotel Szépalmába hajtottak, hogy vasárnapra kipihenjék magukat. A hét utolsó napjára a herendi porcelánmanufaktúra látogatása és Tihany, illetve a Káli-medence beautózása jutott, amit a Bándi Csárdában eltöltött vacsora koronázott meg.
Hétfőn igazi versenynap biztosított változatosságot. A 140 km-es útvonal Zircen, Pannonhalmán, Pápán keresztül vezetett Somlószőlősre. A hat, egyenként századmásodperces pontossággal mért feladatot teljesítő oldtimerek és utasaik csodálatos időjárást fogtak ki erre a napra is, és mire megérkeztek az ország legkisebb borvidékének központjába, bizony megéheztek, megszomjaztak. A Somló oldalában stílszerűen egy borospince oldotta meg a hiányzó testi szükségletek utánpótlását.
A jó hangulatú falatozást az eredményhirdetés tette emlékezetessé. Az elcsigázott mezőny a Szarvaskút Vendégház medencéjében mosta le az út porát, és bizony késő este lett, mire a vacsorával végezve a Szépalma Szállóba visszaértek.
Hazánk legnagyobb idegenforgalmi attrakciója, Budapest következett. A konvojban induló Mercedesek Csákvár, Alcsútdoboz, Etyek, Páty útvonalon érték el a főváros határát, és zárt egységben gurultak be a fogadásukra felkészült Kárpát utcai vezérképviseletre. Hans Georg Pechacker igazgató személyesen fogadta a vendégeket, akiket a szép számmal összesereglő klubtagok is üdvözöltek.
A Westend bevásárlóközpont tetején üzemelő kötött léggömb segítségével aztán megláthatták felülről is Budapestet, mely az elkövetkező napokban programjaik kiindulópontja lett. Szerdán városnézés Parlamenttel, Hősök terével, Halászbástyával, majd a vacsora után esti hajózás nyújtott feledhetetlen élményt. Másnap korán kellett kelni, mert a híres Pusztára kíváncsi németeket a Lajosmizse melletti Öreg Tanyára várta Dobos Attila fogadós. Az iszonyú mennyiségű és ízletes fogadás után lovasbemutató és lovaskocsikázás segített a menü legyűréséhez.
De már ott várakoztak a tanya szélén azok a terepjárók, melyekkel a környék híres borókásában lehetett kirándulni. A terepezésben szünetet tartó vendégeket Attila befogta egy paprikáskrumpli elkészítéséhez, amihez persze németes precizitással hámozták és vágták fel a krumplikat. A púderszerű por láthatatlan, de annál inkább érezhető hatása látványosan kiszárította a torkokat, pár liter bor és snapsz látta kárát. A vacsoráig egy eredeti játék nyújtott szórakozást: egy kicsiny erdőben az avarban elrejtett borosüvegeket kellett megtalálni.
Győztesek lettek a nők, akik csakúgy mint a férfiak, nem kímélték magukat, és mintha medvékkel harcoltak volna, olyan sérüléseket szereztek a sűrű bozótosban. Szinte hihetetlen volt, de mindenki tudott még vacsorázni, pedig többször fogadkoztak, hogy legalább egy napig szüneteltetik a gyomrok terhelését. Nem lehetett ellenállni… A száztagú cigányzenekar három tagja feledhetetlen programmal segített a magyar valóság megismeréséhez.
Késő este keveredtek vissza a Hyatt szállodában lévő szobáikba a Pagodások, és bizony rémálmaik voltak, amiben pörköltek, kovászos uborkák vívták élet-halál harcukat libamájjal, kacsasülttel. Sőt, mintha a háttérből malacröfögés, nyerítés, gágogás is hallatszott volna… Borzasztó!
Új nap, új tervek: látogatás a Duna-kanyarba busszal, majd hajóval a visszaút. Ami nekünk magyaroknak rutin és hétköznap, az nekik egyedülálló és ünnepi volt. A Programcentrum ismét hibátlanul oldotta meg az idegenvezetést, az esti búcsúvacsorán volt miről mesélniük egymásnak.
A visszaútnak szombaton nekivágó autósok Ausztriában ismét megpihentek, majd vasárnap estére – egy kivétellel – hazaértek. A hiányzó Pagoda utasai egy héttel meghosszabbították itt tartózkodásukat, és megnézték Szegedet, a Balatont és a Fertő-tavat: igaz nem mindig, de evés közben jön meg az étvágy!
Zárszóként annyit még elmondhatok, hogy a legkisebb műszaki hiba sem zavarta a program teljesítését!
Lejegyezte Noszvai András, a túra szervezője.
