Prestige Tour: próbán a legerősebb BMW-k
Egy BMW, legyen az a legkisebb 3-as Compact vagy a legnagyobb 7-es sorozat, mindig is a tökéletes vezetési élményről szól. Ez még akkor is igaz, ha a 3-as Compactba történetesen vérszegény 1,6-os motort szerelnek. Ilyenkor a vezetési élmény nem a motorról, hanem a futóműről, a pontos kormányzásról vagy a álomszerűen kapcsolható váltóról szól. A BMW Prestige Tour keretében bemutatott autóknál szerencsére nem kell kibúvót keresni. Ide minden autó a létező legjobb verzióban érkezik.

Tavaly a BMW Z8-as volt a hazánkba érkezett autók között az aduász, idén az M3-as Cabrio ígérkezett annak. Sajnos azonban mire a sok VIP ügyfél után a sajtó is megismerkedhetett volna az autókkal, az M3-as lesérült. Így ötös BMW-k, 760 Li, X5 4.6 is, 330 Ci SMG és Z4 3.0 közül válogathattunk.

A 330 Ci-vel kezdtünk. Ez már a felfrissített 330-ast jelentette, a megújult SMG váltóval. Tavaly vezethettünk egy hasonló autót, de akkor csinosabb M-es design-nal, aminek fényéből a „sutább” SMG váltó vont le. Akkor még csak ötfokozatú volt a soros kapcsolású váltó, és sportosabban vezetve kifejezetten lassan kapcsolt. Idén már hatfokozatú a versenyautós váltószerkezet, és semmi bajunk sem volt vele.

Váltani lehet a karral – ilyenkor tökéletes verseny üzemben működik a szerkezet. A versenyautókhoz hasonlóan – és az átlagautóktól eltérően – a kart hátrahúzva felfelé, előretolva visszaválthatunk. Még pontosabb versenyautó érzést ad, ha egy pillanatra sem engedjük el a kormányt váltáskor, és a volánon lévő gombokkal kapcsolgatunk. A váltási műveletek észrevehetetlenül gyorsak, ráadásul visszaváltáskor erőteljes gázfröccsökkel segíti a könnyebb összeeresztést. Az egész művelet eredménye, hogy a vezető a csodálatosan ordító géphang mellé legszívesebben maga is üvöltene.

Szerencsére az élményről nemcsak a hang és a váltás gondoskodik, hanem a háromliteres motor teljesítménye is. Ez a 231 lóerős soros hathengeres motor sokféle szerepkörben feltűnik a BMW-nél. A hetesben és az ötösben alapmotor-szerűen nyugodt vezetésre sarkal, viszont a 3-as Coupé-ban kifejezetten sportos autózást tesz lehetővé.

Ezzel a sportossággal azonban szinte össze sem mérhető az a vehemencia, amit a Z4-esből hoz ki ugyanez a háromliteres motor. A hangorgánum teljesen más: a Z4-esben felcsukott tetővel is úgy ordít a soros gép, mintha egy versenyautó megvadult motorja sikítana még több 105-ös versenybenzinért. Az élmény is közel van a hang által elővázolthoz. Bár a Z4-esben automatikus váltó igyekezett megfosztani az örömtől, a SPORT fokozat beiktatásával ki lehetett babrálni a kényelmesre állított automata váltóval. A SPORT gombot megnyomva a teljes autó átalakul: a motort jóval tovább lehet húzatni, a gázpedál reakcióideje érzékelhetetlenül rövid időre csökken.

Ennek eredménye a spontán viselkedés és a rettegés.

Bekapcsolt DSC-vel (a BMW így nevezi a menetstabilizáló elektronikát) nem áll keresztbe az autó, viszont a rendszert kiiktatva gyakorlatilag folyamatosan autózhatunk keresztbe-kasul. Bár látvány alapján arra lehetne számítani, hogy a Z3-ashoz hasonlóan a Z4-es is inkább női villantós autó, a rövid próba ránk cáfolt. A Z4-esnek már semmi köze sincs a beach-boy tingli-tangli autózáshoz. A kormány nagyon-nagyon pontos, rövidke mozdítására is azonnal fordul az autó. Kanyart bevenni minden mennyiségben élvezetes, az autózást sosem unjuk meg. Csak az tesztidő lejárta parancsolt ki minket a Z4-esből.

Több teljesítménnyel, de kisebb élménnyel folytattuk utunkat a 760 Li volánja mögött. A név magáért beszél: ez ma a bajorok csúcsmodellje. A 60-as szám jelenti a 6 literes motort, az L betű pedig a hosszabb verzióra utal. Az alapból 5 méterre nyújtózkodó hetes BMW-t a long változat 14 centivel növi túl. Ez a méretnövekedés azt szolgálja, hogy a hátsó üléssorban helyet foglalók lába bármilyen pozícióban kényelmesen elfér. A hely gyakorlatilag akkora, hogy a lábunknak szánt térben kényelmesebben elférünk, mint egy kiskocsi hátsó üléssorában.

Kényeztetésből a hátul ülőknek jut bőven. A könyöklőt lehajtva nem sízsákot, hanem mini bárszekrényt találunk. A két első ülés közé egy kijelzőt szereltek, melyen tévét vagy DVD filmeket nézhetünk. A hetes BMW nagy újítása volt az i-Drive elnevezésű központi kezelőszerv. Ezzel a fémkoronggal tudunk minden egyes beállítást elvégezni, amit más autókban hagyományos gombokkal vagy kapcsolókkal végeznénk. Ilyen i-Drive-ból a hosszú hetes BMW-be kettő is jutott. A hátsó utasok külön állíthatják a levegő hőmérsékletét, valamint ezzel vezérelhetik a hifit és a tévét is. A kényelmes utazást az ülés is hosszú távon biztosítja, mivel az elsőkhöz hasonlóan a hátsó ülések is ezerféleképpen állíthatók, fűthetők és szellőztethetők.

Mivel BMW-ről van szó, természetesen a vezetési élmény sincs elhanyagolva az autóban. A hatliteres és 445 lóerős tizenkéthengeres motor egyrészt nagyszerű hangorgánumot, másrészt brutális teljesítményt biztosít. A BMW 760 Li öt és fél másodperc alatt már százzal megy, a végsebességnek pedig csak az elektronika szab határt 250 km/óránál. Ennek ellenére ez az autó nem egy sportkocsi, jobban kedveli az országúti vagy autópályás suhanást, mint a hirtelen fordulatokat. Csendessége lenyűgöző: a garázsban állva pont olyan csend honol az utastérben, mint például 220 km/óránál az autópályán.

Mivel a Prestige Tour a gyöngyszemekről szól, az X5-ösből is a legerősebbet hozta el a BMW. A korábbi HP, a 4.6 is V8-as motorja 347 lóerőt és a 760Li-hez hasonlóan gyönyörűséges hangot teremt. A V8-as motor gurgulázását legszívesebben erősítőn keresztül is hallgatnánk. A hang mellett a menetteljesítménnyel sincs baj: hat és fél másodperc alatt gyorsul 100-ra az autó. A magas üléshelyzet miatt ez érzésre sokkal rövidebb időnek tűnik. Az aktuális sebesség pedig sokkal többnek.

A legmegdöbbentőbb azonban mégis az a nyugalom, ahogy az X5-ös a kanyarokat veszi. A 4.6is 20 colos felniket, elöl 275, hátul 315 milliméter széles gumikat kap. Így nem is csoda, hogy az autót gyakorlatilag nem lehet kihozni a sodrából. A karosszéria egyáltalán nem dől meg, bármekkora sebességgel is próbálunk kanyarodni, az X5-ös bárgyú nyugodtsággal tűri a forszírozott tempót.

Az X5-ös esetén illetlenség lenne komoly terepjáró-képességekről beszélni. Ez az autó ugyanis nem azért született, hogy sárban dagonyázzunk vele. Ennek ellenére kisebbfajta tereptárgyakat maga mögé tud utasítani a kocsi, de a tulajdonosok többsége úgysem fogja kihasználni az X5-ös ilyetén tudását. Sokkal inkább a gyorsítási és kanyarvételi képességek dominálnak.

Most még nem tudjuk, hogy jövőre milyen elnevezéssel fut majd a BMW road show-ja, de csúcsmodellből lesz bőven akkor is. Elég, ha csak a 645-ösre vagy egy X3-asra gondolunk. Csak győzzük kivárni!