Amikor annak idején a Volkswagen megvásárolta a Skodát, és a cseh márka hirtelen fejlődésnek indult, reménykedtem benne, hogy a Lada is hasonló sorsra jut. Nem hiszem, hogy a Lada 110 már az elképzelt fejlődést testesítené meg.
1979-ben vette meg a család első autóját: egy ezerkettes Ladát, vagyis a kereklámpás Zsigulit. Ebben az autóban nőttem fel, ezzel hurcoltak bölcsibe, oviba, isibe, majd miután megszereztem a jogosítványt, én is jártam vele pár évig. Egészen 21 éves koráig volt a miénk az autó, még az eredeti, szanaszét gyűrt szürke forgalmival adtuk el 2000-ben.
Valahogy a Samara nem hozta el azt a fajta modernséget, amit 1980 végén vártunk volna tőle. Mi is befizettünk egy Samarára valamikor még ’86-ban, de aztán inkább lemondtunk róla, és várva vártuk a jobb idők közeledtét.
A Samara elsőkerék-hajtású volt, és formájával is megcsillogtatta a jövő szelét. A slendrián összeszerelés, az autóépítésre alkalmatlan anyaghasználat, a körzővel és vonalzóval rajzolt belső design azonban elszomorított. Ekkor már látszódott, hogy a Volkswagen segítség nélkül épített Favorit bátran felvette vele a versenyt.
Nagyrészt a Samara technikája került át a 110-es Ladába is. A forma alapján egyértelmű, hogy Togliattiban nem fontos a versenyképesség, legalábbis nem a megjelenés alapján. Az autó formáján látszik, hogy valamikor még a ’80-as években tervezték, azzal a jelszóval, hogy „lássuk milyenek lesznek az autók 10 év múlva!”. Hát nem jött be, a mai autók nem így néznek ki.
Főként a robusztus, hatalmas lemezfelületekből összetákolt karosszériához illesztett 13 colos kerekek riasztják a tekintetet. A modernséget jelzi, hogy az autó háromféle karosszériával is választható: 110 a négyajtós jele, 111 a kombié és 112-nek hívják a ötajtóst. A forma robusztusságára magyarázat lehet, hogy a Lada szerint ez az idők során abszolút beleépült a márkatradícióba.
Belül is ordít az elavultság. Magyarországra légzsák nélküli autók érkeznek, de kint kapható minden földi jóval ellátott autó is. Ezek között értendő a két első légzsák, a blokkolásgátló, a központi zár és a légkondi is. De figyelem, kérésre akár automatikus klíma is rendelhető és ma már a 110-es Ladához is kérhetünk ülésfűtést!
Különösebb csodára ne számítsunk a motortérben: a jó öreg 1500-ös motorra bízták az erőgyártást. Bár korábban a Lada próbálkozott dízelmotort beszerezni más gyártóktól, a 110-es Ladához nincs dízel.
Az 1,5-ös benzinmotor 8 és 16 szelepes konstrukcióban is elérhető. Érdekességként említhető, hogy a 16 szelepes országúton többet fogyaszt. Az egyik motor 77, a másik 91 lóerőt teljesít, 116 és 128 Nm-es maximális nyomaték mellett. Szédületes, 185 km/órás sebességgel tud repeszteni az erősebb 110-es, a százas sprintet pedig 12,5 másodperc alatt futja meg az autó.
A Lada sajtóanyag főként az autó robusztusságát dicséri, erre több ízben is kitérnek. A futómű tervezésekor a rossz orosz utakat vették alapul, több ezer tesztkilométert futottak le az orosz sztyeppéken a próbaautókkal. Ezek alapján bátran állíthatjuk, hogy a hazai útviszonyok sem teszik próbára az autót. Szintén példás a 4,3 méteres autó tágassága. Az ergonómia csodája, hogy egy apró és vékonyka hölgy ugyanolyan kényelmesen vezetheti az autót, mint egy nagy darab, maximum 188 centis úr.
A sajtósok szerint a Lada mindig is olyan autó volt és olyan autó lesz, amely hosszú időn keresztül szolgálja tulajdonosát, problémamentesen. Bízzunk benne!