Idén Genfben Bob Lutz személyében a GM termékfejlesztését irányító élő legendát is láttuk, Carl-Peter Forster, az Opel igazgatótanácsának elnöke és Herbert Demel társaságában. Demel a Fiat Auto igazgatótanácsának elnöke. Szembejött velünk Chris Bangle a BMW erős indulatokat kavaró formatervezője is.
Biztosan itt volt a Volkswagen AG elsőszámú vezetője, Bernd Pischetrsrieder és számos más híresség az autós szakmából. A Fordnál Malcolm Wilson, a ralicsapat vezetője és Markko Märtin tűnt fel, bár a hórihorgas észt pilótánál feltűnőbb volt a mellette mozgó hölgy. A Volvo YCC tanulmányt Hans-Olov Olsson elnök-vezérigazgató leplezte le.
Eredeti és piacilag fontos újdonságot nem sokat láttunk. A csekély számú hétköznapi autó között a Kia Cerato, a Skoda Octavia II és a Renault Modus-ból megszülető kis egyterű mellett nagyon örültünk volna, ha a Ford bemutatja az új Focus-t.
Már a szalon előtt is tudni lehetett, hogy erre aligha van esély, egy esetleges őszi bemutatón Párizsban viszont helyből ott volna konkurensként a Citroën C4, amelyből egy raliautóval a Citroën már most sokat megcsillantott.
Kémekből ezen a kiállításon sem volt hiány. A főleg ázsiai méricskélők a tükörház görbületétől a padlószőnyeg bolyhsűrűségén át, a kerékanyák átmérőjéig mindent bevésnek végtelen jegyzettömbjeikbe.
Néha az ember szinte elbotlik bennük, amikor az autó alól csak pipaszár lábuk kandikál ki, de ennél idegesítőbb, amikor egy új típust 4-5-en megszállnak, hosszú időre blokkolnak, míg szőröstül-bőröstül feldolgozzák.
Az Opelnél a frissesség jegyében ventilátorok kavarták a levegőt egy ezernyi apró fém négyzetből álló, hatalmas fal előtt. A standon vállra akasztható, hajszárítóra emlékeztető szerkezettel kedves hostess-ek jártak körbe, akik a zakó ujjába befújt levegővel frissítették fel az öltönyben dolgozókat, majd átöblítették az ember nyakkendőjét is.
Arc a tömegben, hangsúlyozta a padlóba épített vitrinnel a Saab. Rengeteg piros kabrió közül egyetlen sárga virított az üvegfalon át. Nem láttuk pontosan, de a sárga mellett az összes piros autómodell is Saabnak tűnt.
A svájci teherfuvarozók szövetségénél nem akármilyen szimulátorral találkoztunk. Az érdeklődők kipróbálhatták, milyen is kamiont vezetni, amire sajnos nem jutott időnk. A rali vébén szereplő márkáknál raliszimulátorral szórakoztathatta magát a nagyérdemű. Aki a Toyotához ért, átlényegülhetett Forma-1-es versenyzővé a megfelelő gépezet segítségével egy szimulátoros futam erejéig.
Azért is jó autószalonra járni, mert vannak metszetek és működő modellek. Mi például a hosszirányban félbevágott Golf mellett álltunk meg, hogy megnézzük magunknak a többlengőkaros hátsó felfüggesztést, de elidőztünk a Fiat Panda 4×4 előtt is, amely görgőkön haladt, mintha könnyebb terepen menne.
Mostanában a Bugattival kapcsolatban a 406 km/óráról 350-re csökkentendő végsebesség miatt írtunk, de Genfben felfedeztük benne azt a műszert, amely megmutatja, hogy az 1001 lóerőből éppen mennyit használ ki a vezető. Hasonló műszer a Rolls-Royce-ban is van, ott a Power Reserve óra a fordulatszámmérőt próbálja helyettesíteni.
A Fordnál viszont olyasmit láttunk, amit még soha máshol. A standon hőtérképet lehetett készíteni magunkról egy Mondeo bőrülésbe huppanva.
Mennyivel hatásosabb ötlet, mint kiírni egy táblára, hogy a Mondeóhoz fűthető és szellőztethető ülés kapható. Gratulálunk! Felnőtt emberek, köztük mi is, gyermeki boldogsággal keresgélték a pulton a saját magukról készített hőtérképet.
A vezess.hu mind a négy újságírója kint járt az autókiállításon, de már négyen sem tudtuk eldönteni hazafelé, hogy merre láttuk a legcsinosabb lányokat. A Saleen mellett álló, pirellis ruhás hölgy mindenképpen labdába rúgott, az Afa 156 Crosswagon mellett is állt egy szemrevaló teremtés, de a Fiatnál és az Alfánál idén Genfben gyengébb volta mezőny az elmúlt évek átlagánál.
A Fiat-csoporthoz tartozó márkák közül egyedül a Lancia-nál nem romlott a részidő, itt a már korábban bemutatott Ypsilon körül is fotósok hadát sikerült összehozni egy színes bőrű hölggyel, az információs pultnál álló és a standon keringő hostess-ek ruháját pedig ismét a Lancia-nál szabták a legsikkesebbre.
Az utánozhatatlanul jó olasz ízlés tehát megint diadalt ült az egyáltalán nem színvonaltalan mezőnyben. A demokrácia jegyében az alacsony presztízsű márkák standján is igen előnyös külsejű hölgyek bukkantak fel, elég a Daewoo Nubira kombi melletti szőkeséget megemlíteni, de bőven volt mosoly a Kia és a Hyundai standján is.
Néha azért a hostess-ek is elunták a mosolygást, főleg, ha tűsarkokon kellett eltölteniük a sajtónapokat, mivel tapasztalataink szerint a közönségnapokon megritkul a csinos hölgyek kara.
Aki eljut az idei genfi szalonra, biztosan emlékszik majd a két Toyota Corolla Verso között posztoló hölgyre, illetve hölgyekre, mert naponta többször leváltották őket. A két japán egyterű között remek ötlettel hívták fel a figyelmet arra, hogy az új Corolla Verso a design és a praktikum közötti tökéletes összhangot testesíti meg a gyár szerint. A tetőtől talpig fehérbe öltöztetett fiatal nők egy vízmértéket tartottak egész nap, rezzenéstelen arccal.
Kicsit hasonló szerkóban Woody Allen beijedt spermiumot játszott néhány évtizede, de ez csak úgy eszünkbe jutott. A Corolla Verso padlóba hajtható üléseivel nagyon ígéretes autónak tűnik, mindnyájunknak nagyon tetszett és a kiegyensúlyozottságot hangsúlyozó ötletet is jónak tartjuk.
A második sajtónapon az Opelnél újra lányokra lettünk figyelmesek. Kezükben hosszú nyélre szerelt propeller volt, amelyet a ventilátorok pörgettek.
Egy fotóst nagyon megfoghatott ez a motívum, mivel megkérte az egyik hölgyet, hogy ugyan tartsa már 31 fokos szögben a fémnyelet és végén a színes forgót. Ezután addig komponálta képet, míg a lány könyörgőre fogta, mert már alig bírta tartani a szerkezetet.
Látványosságból van elég a sajtónapokon. A Mazdánál a megszokott, fiatalos és vidám tánc show szerepelt a műsoron, az új Octaviát elhozó Skoda divatbemutatóval terelte a népet kiállítási területe felé, míg a Hyundai Tucson szabadidőautó fölé pókember ereszkedett le a magasból.
Svájcban milliméterre pontosan igyekeztünk betartani a közlekedési szabályokat, ezért volt időnk elmélázni a forgalomban látott autókon. Svájcban a 120-130 körüli autópályás sebességet nagyon sokan bőven túlmotorizált autókban tartják.
Jellegzetes példa az RS6-os (450 lóerős, duplaturbós) Audiban ülő középkorú hölgy, aki a külső sávban egyenletes 120-szal tombolja ki magát V8-as kombijában. Mi nehezen értjük, miért nem elég ehhez egy 2.4 V6-os motor. Genfben egyébként több S-osztályú Mercedes szaladgál taxiként, mint ahány C- vagy E-osztály. Nem is szabad elaprózni.
Svájcban eddig kivétel nélkül barátságtalanul fogadtak bennünket a határon, idén sem volt másként. A magyar rendszámot meglátva kiintenek minket a sorból, begyűjtik útleveleinket és eltűnnek velük egy időre. A minket őrző kolléga ellentmondást nem tűrően ránk szól, hogy ne szálljunk ki az autóból, ne akarjunk nyújtózni egyet, ha már úgyis állunk. És ez minden évben megismétlődik.
Ennyi kellemetlenség azonban belefér, a Genfi Autókiállítás pompája és áttekinthetősége mindig helyrebillenti a mérleget az ellenszenves fogadtatás után.
