Sinsheim 2004 - Wattok, nők, képernyők
Sinsheim fordulópont az autóhifi gyártók, forgalmazók, beépítők életében. A legtöbb gyár ekkor rukkol elő az újdonságokkal, van olyan hazai importőr cég, amely Sinsheimtől Sinsheimig érvényes árlistákkal dolgozik. A tavaszi autóhifis szakkiállításon idén 40 000 négyzetméteres területet bérelt a több mint 170 kiállító.

Világot megrengető új fejlesztést nem láttunk, de voltak újdonságok. A multimédiás rendszerek térhódítása tovább tart, alig látni olyan installációt, amelyhez ne tartozna néhány képernyő és DVD-lejátszó.

Mivel a cikk szerzője nem ért az autóhifihez, nem szolgálhatunk az új kábelek, hangszórókosarak, pillék, monitorok, internetezésre alkalmas fejegységek bemutatásával.

Az utólag beépíthető autóhifit kínáló cégek forgalma megcsappant az utóbbi években, amióta a gyárak a legtöbb autóhoz alapáron adnak valamilyen rádiót és magnót illetve CD-lejátszót.

Ráadásul a gyári rádiók egyre kevésbé követik a DIN-szabványt, a speciális formájú, az autók saját kijelzőjével összekötött rádiók a tolvajok és a jobb hangminőséget kereső autótulajdonosok munkáját is megnehezítik.

A vájt fülű hifisták és a beépítő cégek váltig állítják, hogy ugyanannyi pénzből nagyságrendekkel jobb berendezést kínálnak, de sokan ódzkodnak az utólagos beépítéstől és elég nekik a gyári rendszer. Mi ebben a kérdésben nem tudunk állást foglalni.

Sinsheimben a nagy autógyári beszállítócégek és világmárkák mellett számos kisebb műhely installációit láthattuk. A jelentős piaci pozíciójú márkák, például a Becker, a Kenwood, a Rockford Fosgate, az Alpine, a VDO Dayton vagy a Blaupunkt, látványos standokon mutatták be termékeiket.

Egy-két csarnokkal arrébb gyakorlatilag roncsszámba menő autókon dolgoztak a kiállítók. Kicsit távolabb a Panasonic, a Kenwood vagy az Alpine méretes standjaitól, hangnyomás versenyre épített autókat láttuk. Az autók gazdái az elutazásunk után, a közönségnapokon megtartott hangnyomás versenyekre koncentráltak. Az abszolút győztesek 170 dB feletti zajt produkálnak.

Ezekben az autókban a hangszerkót befogadó kocsi értéke és típusa nem számít, például egy nullára leírt Citroën AX, Fiat 126, Fiat Uno és D-sorozatú Opel Kadett Caravan mellett Seat Marbellából is építhető versenygép. A hangerő kilöki a normál szélvédőt, ezért a legkomolyabb versenygépekben egytől egyig olyan vastagok az üvegek, mintha páncélautót vagy tengeralattjárót látnánk.

160-170 decibeles hangerőtől az ajtózárak is megadnák magukat, az abszolút győzelemre esélyes autókban külön vasalások, reteszek tartják az autókat. Elvileg előírás, hogy a versenyautó saját erejéből is menni tudjon, de ezt ritkán ellenőrzik.

Észrevettünk elszórva egy-egy minél szebb hangzásra, akusztikus zenéhez épített autót is. Jellemzően pont ezekből az autókból nem szól a zene, mivel az akár öt erősítővel, óriási mélyládákkal és bömbölő techno-val megtámogatott szomszédok túlharsogják a tömegigénnyel szembemenő installációt. Ilyenkor kell beülni, becsukni az ajtót és a viszonylagos csendben belehallgatni a zenébe.

Acélfelnit és magas oldalfalú gumit egy autón sem láttunk, a legtöbb kiállított autó optikai tuning kiállításon is megállta volna a helyét. Közép vagy felső középkategóriás autókon 19 colosnál kisebb felnit hiába is keresnénk, függetlenül attól, hogy E 34-es, korábbi ötös BMW-t vagy Brabus tuningos új E Mercedest csodálunk éppen.

Rengeteg autóban találni a kocsi értékéhez képest irtózatosan drága hifit, de ha az aránytalansági versengésben díjat osztanának, akkor a Lada Samara installáció nyerne. A Jekatyerinburgban felkészített autóban több ember fél éves munkája fekszik.

Egy monitor a hétből használaton kívül rejtett helyen van, majd a rendszer felélesztésével vagy távirányítással lehet előhívni a fedél mögül. Még az első napellenzőkben is elhelyeztek két színes képernyőt az orosz hifiépítők.

A két első ülés mögötti teret jórészt egy stilizált űrrepülő foglalja el, legalábbis mi ezt láttuk meg a bumerángszárnyú, sárga műanyag tárgyban.

Szintén az orosz-német közös standon láttunk egy robusztus choppert. A motorkerékpár már csak azért is érdekes volt, mert Ural márkájú, de főként azért fontos, mivel motoron nagyon ritkán látni hifiinstallációt.

Ha a Sinsheimben látott kocsikat csak mint autókat, nem pedig hifihordozóként nézzük, akkor igazi nagypályás gépként említhetjük a narancssárga Toyota Suprát, a Sony hifivel telerámolt Audi A8-at, a Cadillac luxuslimuzint.

Megakadt a szemünk a Lancia Aurelián, a Ford Mustang kabrión, a nagy műgonddal megépített piros Volkswagen Golf I-en. A Focal platós VW Caddy demoautója és a Brabus tuningos Mercedes E kombi is emlékezetes.