Ehhez hasonlóan született meg a Ford Shelby GR-1 is. Szintén a GT 40-re épül, fölhasználva annak technikáját. Míg a szériagyártású GT 40-ben hátsó tengely elé került az erőforrás, ezt a GR-1-ben elöl találjuk. Mindkét esetben azonban jó amerikai szokásnak megfelelően a hátsó kerekeket hajtja. Szerintünk szerencse, hogy az autó nem kerül utcára. Szép is, gyors is, de a stabilitásával valószínűleg akadnak gondok.
A Cobre Concepttel azonos, 6,4 literes V10-es motor került a motortérbe, ami 605 lóerőt „küld” a hátsó tengelyhez. Ha mindez nem füstölné el a gumikat, számíthatunk az 5550-es főtengelyfordulatnál maximalizálódó 680 newtonméteres nyomatékra. Az erőátvitelben hatsebességes kézi sebességváltó jelenti a kapcsolatot a motor és a differenciálmű között.
Nem akármilyen abroncsokat lehet „elpárologtatni”, hiszen azért próbálták az útra ragasztani a kocsit. Elöl 275/40 R19-es, hátul 345/35 R19-es abroncsok segédkeznek a feladatban.
A formára sem kell sok szó, hogy eladható legyen az autó. George Saridakis meseszép karosszériát tervezett a GR-1-nek. Arányaiban nem a mai kocsikhoz szokott szemnek való a Ford. Hosszú orr, rövid csapat far, mindez lapos lágy ívű formában kivitelezve. 4,4 méter hosszú az autó, amihez 1,83 méteres szélesség 117 centis magasság társult.
Az orrészt a méreteihez képest kicsiny fényszórók és a hatalmas légbeömlő határozza meg. Ahogy a GT 40-nél is, az ajtók kis részt a tetőből is nyitnak, ezzel téve könnyebbé beszállást. Nem hagy kétséget az autó teljesítményét illetően a motorháztető és az első sárvédők versenyautós kialakítása.
