Megérkezés és az első csodálkozás után a jegyvétel következett, majd gyors eligazítást kaptunk, mit merre találunk a hatalmas területen, ahol annyi harci gép van, amennyivel húsz éve még háborút lehetett volna nyerni.
Négy részből áll a mind méretében, mind tartalmában várakozásainkat felülmúló kiállítás: fegyvermúzeum, tüzérmúzeum, makettház és a minket legjobban érdeklő, szabadtéri hadiipari bemutató várja az érdeklődőket.
Mi a sűrűn egymás mellé pakolt maketteket még sietve megnéztük, de utána rögtön bevetettük magunkat az udvaron rozsdásodó, katonás rendben álló, matt-zöld vastömegbe.
A háromhektáros szabadtéri területen megtekinthetők a Magyar Honvédség által eddig használt különböző harci eszközök, például T-34-es harckocsik, páncélozott csapatszállító járművek, rakétakilövő állások, lokátorok, lövészárokásók, sokkerekű nyergesvontatók, illetve a lánctalpas műszaki mentőkig bezárólag, szinte minden.
Akiket nem csak a kerekes, lánctalpas gépezetek hoznak lázba, azok számára lehetnek érdekesek a kiállított hajtóművek, föld-levegő, levegő-levegő rakéták, MÍG-23-as, MÍG-15-ös repülőgépek, vagy a csata és csapatszállító helikopterek.
Sajnos felmászni, beülni nem szabad a kiállított járművek egyikébe sem, de az ablakokon bepillantva képet kapunk arról, menyire nem a kényelem volt az elsődleges szempont, mikor megtervezték ezeket a vasakat.
Legtanulságosabb talán az a harckocsi volt, amelynek hatalmas nyílásokat vágtak az oldalába, hogy mégis látszódjon mennyire szűkös, kényelmetlen belülről egy ilyen monstrum.
Miközben a mázsás fémdarabokból álló gépek között sétáltunk, sokszor eszünkbe jutottak olyan fogalmak, mint fogyasztás, kényelem, ergonómia. Aztán gyorsan elhessegettük ezeket az itt ismeretlen szavakat és inkább a gigászi torziósrugók, irdatlan tömegű nyergesvontatók, és termetes radarok csodálatával töltöttük az időnket.
Érdekes látogatás volt, aki kedveli az igazán nagy vasakat, semmiféleképpen ne hagyja ki ezt a helyet.
