Vasárnap délelőtt rendezték az idei Rakparti Szlalompartyt, majd éjfélkor a hajtányversenyt a Szabadság hídon. Este már nem igazi erőgépeké volt a főszerep, hanem csupán izomerővel hajtott vasak versenyeztek egymással.
Éjszaka azoknak, akik az óraátállítás miatt még nem tudtak elaludni, érdemes volt kilátogatni a Szabadság hídra, hiszen itt érte el csúcspontját a nap. Néhány tudománytól megfáradt egyetemista remek hangulatot teremtve, hajtánynak csúfolt járművekkel versenyzett a lezárt híd villamossínén. A negyedik alkalommal megrendezett viadalon vidám csapatok mérkőztek nem is főként egymással, sokkal inkább a sufniban összetákolt szörnyűségekkel és a különféle italok OH csoportjaival.
Némi megrökönyödéssel vettem észre, hogy manapság a low-cost berúgáshoz nem a jól bevált boroskóla dukál, hanem Sprite és bor elegyével segítenek magukon az ifjak. Néhány konzervatívabb egyed az olcsó sörökre szavazott, míg az ínyencek meggyes belga sörrel dobták fel a hajtány utasterét.
Az indulók között volt Salgó polcokból épített John Deere, lángot okádó kéménnyel, kabriósított Trabant a 47-es villamosból csórt csengővel, ekhós szekér részeges (kebel)barátokkal, valamint néhány tisztességes hajtánynak tetsző jármű is. Sehol semmi alumínium, karbon, titán. A gépek szigorúan vasból készültek, néhol olyan hegesztési varratokkal, merevítésekkel, amik miatt egy hegesztő szakmunkástanulót az univerzum perifériájára száműzött volna az emberiség sorsáért aggódó oktatója.
Maga a futam nem volt túl hosszú. A híd pesti vége felől indulva kellett lenyomni a szomszédos vágányon induló csapatot, és minél jobb időt teljesítve átérni a budai oldalra, majd megfékezni a száguldást, mielőtt a hajtány az ott parkoló rendőrautóba csapódna. Igazán ez volt a legizgalmasabb része a pályának. Nehéz volt elhinni, hogy ezek a szekerek képesek valaha is megállni.
Csoda, hogy az esti rendezvényt mindenki megúszta élve, hiszen a sínen száguldó monstrumok néha centikkel húztak el a nézők lábai előtt és gyakran a vágányok közt kóborló fiatalok is csak az utolsó pillanatban botladoztak el a hajtányok elől. Az igazán jófejeket pedig a híd szerkezetéről kellett rendezői segítséggel lekönyörögni.
Szerencsére baleset nélkül telt el az egész nap, a hajtányverseny pedig szöget ütött a fejünkbe. Hiszen elméletileg bárki nevezhetett rá. Reméljük jövőre is megrendezik…
Az autósok már reggel megszalajtották a gépeket. Párás, hűvös reggel volt, mikor a helyszínen találkoztam alkalmi szakértőmmel, aki nem először indult szlalomversenyen. Néhány autó még tréleren pihent, és volt, amelyiken már az utolsó simításokat végezték. Gondoltuk, megnézzük, milyen gépekkel jöttek el a rakpartra és megpróbáljuk megsaccolni, kik és mivel futják majd a legjobb időket.
Gyakori pillanat, Trabant háromkeréken
Végigjárva a pályát hamar kiderült, hogy itt bizony nem a több száz lóerős, nagy vasak lesznek a legesélyesebbek. Szűk kanyarok, rövid, kis területű pálya várta a versenyzőket, így elsősorban a Trabantokra, és a rövidebb autókra fogadtunk volna. Aztán a sorok közt rábukkantunk két Fiat X 1/9-re. Rövid tengelytáv, középmotor, hátsókerék-hajtás, az Isten is szlalompályára teremtette ezeket az antik gépeket. Így az esélyesek listájára a Fiatok, egy M3-as valamint egy Polo, és néhány kisebb, rövidebb autó került.
A mezőny igen változatos volt, indult a vadiúj M3-as BMW-től kezdve a gyári Corsán és kombi Corollán keresztül az éppen csak mozgásképes 1500-ös Ladáig szinte minden. Már az első pár induló után láttuk, hogy igazunk lett. Teljesítményükhöz mérten meglepően jó időket futottak a Trabik és komolyabb gumifüstölés nélkül is szépen megoldották a feladatokat. Nagyjából velük azonos időket futottak a BMW-k is, igaz, ők sokkal látványosabban autóztak. Persze akadtak olyan kivételek is, akiket teljesen hidegen hagyott a futott idő, leginkább a nézők szórakoztatására mentek rá.
Pályatévesztésben a Ladások tettek ki magukért, bár őket sem igazán az idő érdekelte. Csupán jól akarták magukat érezni és ezért mindent meg is tettek, aminek szerencsére a közönség is örült. A Trabik aránylag jó, 40 mp-es körein kívül az előzőleg esélyesnek tartott kisautóknak és egy öregebb Toyota Starletnek sikerült 35 mp-es időket autózni. A nagy átlagnak ehhez 42-45 másodpercre volt szüksége.
Miután mindenki leautózta az első körét, lehetőség nyílt a javításra is, de előtte mindenki kapott két percet arra, hogy megmutassa, mit tud az autója. A bójáktól megszabadított pályán ennyi időt kaptak az indulók arra, hogy kilinccsel előre autózzanak, pörögjenek, forogjanak, alázzák autójukat, gumijukat és nem ritkán saját magukat is. Miután elfüstöltek pár kilogramm gumit, kinyírtak néhány motort, és a nézők kitűnő reflexeinek köszönhetően nem sikerült senkit sem megölni, folytatódott a futam délutánig.
