Amerre csak járunk Budapesten, útfelújításokkal találkozunk. Hosszabb távon nézve a reakciónk hurrá, végre jobbak lesznek az utak! Rövid távon csúnyábbakat szoktam mondani, mikor olyan jól haladunk, hogy 7 km/óra az átlag a fedélzeti számítógépen.
Útépítés – Hol, mikortól?
A Budapest portálról kerületekre bontva letölthetők a beütemezett útfelújítások. A munkák valamennyi kerületre kiterjednek, összesen 172 szakasz burkolata gyógyul meg. A linken mindenki megtalálja az őt érintő felújításokat Újpesttől-Budafokig, Adyligettől-Rákoskertig. A munkálatok érintik mindkét alsó rakpartot, a Bécsi út jó részét, a XI. kerületi Balatoni utat, Pesten az M3 bevezető szakaszát, a Boráros teret, a XVII-ik kerületben a Pesti utat, de sorolhatnánk a belvárosi utcákat is. A szakaszok jelentős részén a közműveket is cserélik, nemcsak az útburkolatot, és nem egy helyen kerékpárutak is megépülnek, például az Üllői úton.
Belváros: lezárás később
Nemrég mi is írtunk a pesti belvárosba történő behajtás korlátozásáról, de a Fővárosi Önkormányzat közlekedésfejlesztési alosztályán megtudtuk, hogy ez még arrébb van. A hét éves közlekedésfejlesztési terv az idei évre nem tartalmaz forrásokat erre a célra, legkorábban tehát a jövő évi büdzsében szerepelhetnek összegek az autóforgalom visszaszorítására. A tervekben jórészt a Kiskörúton belüli területekről van szó. A teljes belváros lezárása azért sem elképzelhető, mert a hidak legnagyobb része a belső területeken fekszik és a ráhordó utak is ide vezetik a közlekedőket.
Metrós dugók
Lezárások ettől függetlenül lesznek a belvárosban, már csak az évekig tartó metróépítés miatt is. A Műegyetem rakpart után a Fővám téren és a Kálvin téren is jön a forgalomkorlátozás, még idén év végén vagy jövő év elején. A metróépítés Baross térig tartó szakasza a tervek szerint 2009 végén zárul, a Bosnyák térig vezető második szakasz befejezésére 2010 végén számíthatunk a tervek szerint.
Európában mindenhol a tömegközlekedés térnyerése a cél, az autósok ne számítsanak helyzetük javítására. A BKV előnyben részesítése érdekében egyre többször előfordulhat az, ami a Szilágyi Erzsébet fasorban történt. Itt a Moszkva tér felé vezető egyik sávot kinevezték buszsávnak, ezért sokszor még hétvégén is csak araszol a kocsisor, nemhogy hétköznap. Autós szemmel főleg akkor nehéz átlátni, miért vesznek el sávot az egyre több kocsitól, ha a buszsávval párhuzamosan villamos is megy, mint a Soroksári úton vagy a Szilágyi Erzsébet fasorban.
Smink és alapozás
Nehéz nem az őszi önkormányzati választásokra gondolni a tavaly indult útfelújítási program kapcsán. A Fővárosi Önkormányzat sajtóközleménye teljesen korrekten fogalmaz, mikor azt írja, hogy idén 200 kilométer új burkolat kerül az utakra. Az utaknak viszont nemcsak burkolata van, hanem alapja is, ami ritkán újul meg.
Teljes útpályaszerkezet-csere jó ideje nem jellemző Budapesten, pedig kevés értelme van a rugalmatlan, összetöredezett teherhordó rétegre ráaszfaltozni, mert ebből nem születhet tartós megoldás. A friss aszfalt a világítóan fehér csíkokkal jól mutat és jól is kommunikálható, de a teljes pályaszerkezet cseréje híján a legtöbb budapesti úton ez nem megoldás.
Félmegoldás előnyben!
Teljes és alapos útfelújítás előtt úgynevezett lehajlásmérésre volna szükség. Úgy tudjuk, a főváros vezetése ezt nem végezteti el, mert a vizsgálat drága, a lehajlásmérés a budapesti úthálózaton nagyjából 340 millió forintba kerülne. Ez sok pénz, de ebből kiderülne az utak valódi állapota.
Ellenzéki városatyák szerint az egyértelmű helyzetet tükröző és a prioritásokat megszabó lehajlásmérés híján nagyobb a politikusok befolyása: mindenki szeretné, hogy az ő választókerületében is minél nagyobb legyen a javulás őszig.
Ostoba lámpák, elmaradt egyirányúsítás
Rengeteg meghibásodást okoz továbbá a közműépítés utáni szakszerűtlen helyreállítás. Mindannyian látjuk, helyenként milyen rossz minőségben kapjuk vissza az utakat a több hónapos elkerítés után.
De van más baj is. Elmaradtak az útfejlesztések, nem volt egyirányúsítás, az elavult jelzőlámpák vezérlése nem követi a forgalom szükségleteit. Melyikünk ne tudna példát arra, hogy az út egyik felén már mehetnek az autók, a másik irányban viszont piros a lámpa, anélkül, hogy ennek értelmes oka volna (átkelő gyalogosok, zöld a keresztben érkezőknek). Valódi javuláshoz több kell, mint az amúgy üdvözlendő burkolatcsere.
Ez magánvélemény, de a hirtelen megtáltosodott útfelújításokról a rock and rollt táncoló Borisz Jelcin jut eszembe. Az alkoholista Jelcin pont olyan rozzant állapotban volt, mint a budapesti úthálózat, de a kampányban úgy felpörgették, hogy még az emlékezetes táncmutatványra is képessé vált. A főváros vezetése engedte leromlani a budapesti úthálózatot, abban reménykedve, hogy majd az állam a zsebébe nyúl. A taktika bizonyos értelemben bevált, mert most 12,8 milliárdot áll a főváros, 9,8 milliárddal pedig az állam járul hozzá a költségekhez. Tűzoltás és hangulatjavító aszfaltozás a választások előtt, ez megy Budapesten. Ha Ön nem így látja, írjon!
