A nyaralásig vezető autózás egy idén májusi Goodyear felmérés szerint átlagosan 7 órán át tart, tehát lesz időnk megismerni más országok eltérő szokásait. Most jöjjenek közszolgálati perceink, majd durva általánosítások az autójukat meghúzó olaszokról, a sebességőrült németekről, a belső sávot blokkoló osztrákokról, az autópálya díjakat nyögő franciákról és a tüzes vérű horvátokról.
Ciao, amore!
Olaszországban mindenki motorizált. Minimum egy robogónak húzza a gázt, de ütött-kopott kisautóból is milliónyi van. Itt szabad kreatívan értelmezni a parkolóhely fogalmát, és az olaszoknak van is érzékük ahhoz, hogy kihasználják az utolsó négyzetmétert, de a forgalom ne álljon meg miattuk.
Érzik a közlekedést, mindent lendületből intéznek, de nem csak élnek, hanem a másikat is élni hagyják, ha felveszi a ritmust. Lendületes, életigenlő káosz az övék, rámenős, de nem agresszív résztvevőkkel. Persze minél délebbre megyünk, annál sűrűbb az élet, ami ijesztő lehet. Aki Budapesten jól boldogul, az túléli az olasz városokat is.
Autósztrádán utazni itt annyit jelent, hogy az ember sűrűn és kiadósan tejel a kapuknál. Jó esetben sorban állás nélkül leróhatjuk az éppen esedékes díjat, ha rosszkor vagyunk rossz helyen, akkor állhatunk a kapuk előtt. Ez azonban mindenhol előfordul, ahol nem matricás a díjszedés, netán személyautóknak díjmentes az autópálya. Ködös időben maximum 50 km/h a megengedett. Ha leszáll a köd, bizonyos sztrádákon biztonsági autóval lassítják a forgalmat, mint a Forma-1-ben.
Rezervátum Nyugaton
Németország még autópályadíj-mentes rezervátum, ahol nincs általános sebességkorlátozás sem. Ahol épp nem tesznek ki 100-as vagy 120-as táblát, ott a sokszor 3 sávos sztrádán a németek nyomják is a gázt. Az eladások több mint felét céges autók teszik ki, itt pedig ez nem 1.4-es kombi Astrát, hanem erős dízeleket jelent. Idén az első 4 hónapban a Golf mögött a Passat, a 3-as BMW, az Astra és az Audi A4 következett, de csak azért, mert a C és az E-osztály erősen visszaesett.
A kinti autópark bírja is a tempót, az ezüstmetál turbódízelek könnyen utat vágnak a belső sávban, 200 körül is. Az Autobahnon elvárják, hogy az ember nézegessen a tükörbe és ne szárnyaljon büszke sasként 160-nal a belső sávban, mert hamar odaér egy Porsche 911 Turbo, egy komolyabb Audi A6 vagy soros hatos dízel BMW. Városban a németek abszolút szabálytisztelők és rendkívül fejlett gyalogosérzékelő szervvel rendelkeznek. A zebránál állókat észreveszik és el is engedik, ráadásul ez nem csupán a habókos mazsolákra jellemző. Náluk járva ebből fel lehetne csippenteni valamennyit.
A következő oldalon: horvát aknamezők és francia szabályok.
Ausztria: kamionfóbia
Távolról nézve Ausztria Németország egy tartománya is lehetne, de a literes söröskorsók országában nagyon máshogy közlekednek a sztrádákon, mint a sógorék. Herzlich Willkommen a kétsávos autópályák és a kamionfób nyárspolgárok világában!
Ha a horizonton felsejlik egy kamion, itt sűrűbben vágódnak be a belső sávba 123-mal, mint Salzburgon túl. Ha az ember ezen méltatlankodik, akkor ő a rút külföldi Drängler (agresszív nyomulátornak fordíthatnánk), aki riogatja a békés polgárt a TDI Golfban. Egy jobbról előzésért itt valószínűleg kitagadnák a gyermekeket a családi örökségből.
Autópálya viszont jó sok van, így van terünk örvendezni milliónyi építkezésnek sávszűkítéssel, 60-80-as korlátozással és élesre töltött radarpisztolyokkal. Jó ötlet viszont a smiley használata, a kezdeti vicsorgó figura egyre vidámabb, ahogy közeledik az építési szakasz vége. Az osztrák Alpokban túrázni mindig világra szólóan jó volt, odavezetni nem annyira.
Dízelek és sárga lámpák
A francia autópályákon is szakaszonként fizethetünk, nem is keveset. Egy Párizs-Lyon-Párizs úton kifizethetünk bő 50 eurót, több mint 14 000 forintot. A magas árak miatt mi általában nem tapasztaltunk nagy forgalmat. A franciák jóval rendezettebben közlekednek, mint az olaszok, de Párizsban sem esnek kétségbe, ha meghúzzák a Citroën Saxo négy sarkát. A hatszögnek is nevezett országban már akkor népszerű volt a dízelmotor, mikor még a sárga fényszóróról ismertük meg a francia autókat. Ez mit sem változott, a gázolaj jóval kevesebbe kerül a benzinnél.
Városban nehéz rendező elvet felfedezni a tülekedésben, autópályán viszont a franciák kényelmesen siklanak. Nem stresszelik magukat fölöslegesen a közlekedéssel két pohár jó vörösbor és illatos sajt elfogyasztása között. Ha esik, Olaszországhoz hasonlóan itt is 110-es sebességkorlátozás lép életbe az autópályákon. Akinek két évnél nem régebbi a jogosítványa, az autópályán verőfényben sem mehet gyorsabban 110-nél.
Horvátország: déli tempó
Horvátországban autózva igazi déli országban érezhetjük magunkat, ahol van villogás, dudálás, harsány a tempó és ritka a halálfélelem. Bár a többi országban sincs sok értelme tipikus olasz, német stb. közlekedésről beszélni, Horvátországban végképp ez a helyzet.
Az üdülőhelyekre itthonról is rengetegen mennek, ezeket annyi turista látogatja, hogy ott módosulnak a horvát viszonyok. Az Adria partjára minden külföldi magával hozza a saját vezetési kultúráját, és ahol szinte több a vendég, mint az őslakos, ott arányosan háttérbe szorul a horvát hatás. Horvátországgal kapcsolatban még mindig hasznos lehet a felvilágosítás az aknaveszélyes területekről. Az autópályákért itt is szakaszonként csengethetjük ki a használati díjat, országúton előzve végig indexelni kell, az iskolabuszt pedig tilos megelőzni, mikor a gyermekek ki- és beszállnak.
