Zuhéban hízott a gödör
Szerintem mindenkinek vannak személyes kátyúi, melyek az élete részévé váltak. Tudjuk, melyiket érdemes jobbra lehúzódva, melyiket kicsit a szembejövő sávba átkeveredve kikerülni. Megszoktuk őket. Munkába menet bőven van ismerős úthiba, meghitten kerülgetem őket nap mint nap. A környező főutak minősége sokat javult az utóbbi időben, de a mi utcánk kimaradt a szórásból. Az augusztus elsejei felhőszakadástól aztán a korábbi úthibák egyike hatalmasra hízott. Mostanra temetkezni is lehetne bele.
Melyik kié?
Gondoltam, bejelentem az illetékeseknek, mert néma gyereknek, ugye… Elsőként azt kell eldönteni, hogy a hibás út kihez tartozik, ki a fenntartója és ki a kezelője. Lehetőségből rengeteg van: az a nyomorult aszfaltdarab állhat a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában és a Főpolgármesteri Hivatal kezelésében. Lehet a kerületé, de fővárosi kezeléssel, és olyan is van, hogy a kerületi polgármesteri hivatal a kezelő és a fenntartó is. Ha megválaszoltuk a „Mekkora egy töketlen fecske átlagos repülési sebessége?” bonyolultságú kérdést, máris van kihez fordulni. Elvileg.
Mert a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában és/vagy kezelésében lévő utak üzemeltetője a Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. Ahol tehát BKV jár, ott szinte biztos, hogy a közterület-fenntartót kell megtalálni a hibabejelentéssel. Ugye érthető?
Jól indul
De hozzánk, a luxusadóskálán a 7-es övezetbe sorolt kockaházak közé, sosem téved kék busz, nem jár villamos és a fogaskerekű is kilométerekre van. Ebből biztosan tudhatom, hogy a második kerületi önkormányzatnak kell nyakára járnom.
A cikk folytatódik. Többfrontos nyomozás a következő oldalon
Hétfőn háromnegyed ötkor telefonálok, a kerületi önkormányzatnál imponálóan gyorsan felkapják a telefont, és továbbkapcsolnak az illetékeshez. Láss csodát, ő is felveszi, pedig 20 perce lejárt a munkaideje.
Nem most hallják először
A hang megnyugtat, hogy tudnak az utcában az összes úthibáról, arról az óriásiról is, amit éppen be kívánok jelenteni, és már tervbe is vették a kijavítását, csak épp nincs a számítógépénél, és így nem lát rá az ütemezési táblázatra. Elandalodunk együtt azon, hogy a botrányos Pusztaszeri utat végre újraaszfaltozták, majd kedélyesen búcsút veszünk egymástól.
Másnap megpróbálom kideríteni, mikorra is lesz kijavítva az elefántkátyú. Először a polgármesteri hivatal honlapját bújom, majd telefonálgatok az önkormányzathoz, hogy kiderüljön, mire számítsanak az arra járó katasztrófaturisták.
Ne akarjam tudni
Mikor telefonon rákérdezek az olyannyira várt időpontra, a drót másik végén ülő férfi átmegy ellenségesbe. Miért érdekel az engem, majd megcsinálják, ne higgyem, hogy hat ember kocsiba vágja magát, és máris iszkol aszfaltozni. Becsszóra nem az azonnali cselekvést tudakoltam, inkább egy időpontot egy hónap és fél év között, de a vágyam nem teljesül be. Pedig találtam lyukat, nem is egyet :-)
Van másik!
A legendás magyar furfangot aktivizálva megpróbálom még egy illetékes szervnek felhívni a figyelmét a problémámra. A kátyúvonal (06 40 18-88-66) a Magyar Közút Kht. általános útügyi szolgáltató telefonvonalává cseperedett.
Kicsöng, és odaát Európa veszi fel a kagylót. Nem riaszt el a tébolyító menürendszer, hamar eljutok egy hús-vér, magyar nyelvű operátorhoz. Bájos, barátságos női hang köszöni meg a helyszín és a kátyú pontos leírását. A javításról annyit mond, hogy elvileg két napon belül kellene kijavítani az úthibát, de erre ne vegyünk mérget. Reménnyel telve várom azt a napot, amikor a házunk előtti több négyzetméteres kátyú nem hívogat többé, hogy helyezzem magam benne végső nyugalomra.
Olvasói levelek:
üdv, csak jelezném, hogy ha 1km-t autóval tesz meg és ezt rendszeresen minden munkanap akkor megérdemli az összes kátyút és még a dupláját is.
Kedves X.Y.!
A cikkben nem szerepel, mert nem tartozik a témához, de munkába menet reggelente elviszem munkába a menyasszonyomat, és utána érek be az egy km-re lévő irodába, de 14 km-t megtéve. A nálunk lévő autókkal naponta többször mozgunk, ezért nem volna túl praktikus otthon tartani őket, és minden egyes elindulás előtt hazasétálni, majd vissza 10-10 percet, egy nap többször. Ennek tudatában talán Ön is megértőbb velem.
Üdvözlettel, Szörényi András
