10-15 évvel ezelőtt még tátott szájjal bámultam, ahogyan a hatalmas amerikai bigfootok („bigfút”) gyufásdoboz méretűvé tapossák az autóroncsokat a műholdas tévében, átgázolnak tűzön-vízen, miközben a helyi közönség szét akarja tépni a kerítést.
Aztán apukám elmagyarázta, hogy egy átlagos hamburgerzabáló-sörivó amcsi csak a rombolást, meg az agresszivitást élvezi, és az unalmas pályaversenyekre, meg a pankrációra is csak ezek miatt jár ki. Ettől persze cseppet sem csökkent a lelkesedésem a monstrumok meg Hulk Hogan iránt.
Itthon is volt néhányszor bigfootshow, egyszer el is mentünk a volt MTK-stadionba, de közel sem volt akkora élmény, mint amire számítottam. Bánatomat sajtos perecbe fojtottam. Teltek-múltak az évek, eljött a 2006-os esztendő és felfigyeltünk egy igazán magyaros bigfootra. Mondhatni igazi hungaricum, pedig köze sincs a babgulyáshoz. Irány egy Csongrád melletti kis falu, ahol a nagylábú vas lakik.
Az út szélén áll, mellette egy ekevontató traktor törpül el. Ilyet még nem láttunk! Az ordenáré nagy kerekek tetejére egy Volga karosszériát tákoltak rá, amit rendesen helyre pofoztak és átalakítottak kupé-kabrióra. Nem a hagyományos, nyitható tetős változat, annál magyarosabb megoldás, de így sokkal viccesebb.
Az alapot egy GAZ 66-os teherautó adja, aki volt katona, tudja mi az (én speciel nem voltam). Ez egy olyan monstrum, ami már önmagában is durva pusztításra képes. A motor az öreg V8-as 115 lóerővel, a váltó is gyári, csak egy plusz lassítóművet kapott, mert így jobban megfelel a célnak.
Ahogy kivettem a két feltaláló/ötletgazda/megvalósító szavaiból, a cél az építésnél még inkább egy falunapon hirdetett verseny megnyerése volt, mintsem országos roadshow-n való részvétel.
Aztán elkészült a vas, és jöttek a felkérések. Bár roadshow sosem volt, a Volga bigfootnak gyorsan híre ment az országban, ami nem csoda, mivel összesen négy-öt autótipró óriásláb szaladgál idehaza. Ez ráadásul nem is szaladgál, hanem egy helyben vár a trélerre, mivel több, mint 3 méter széles – így el sem fér egy sávban. Ennek ellenére mi szívesen használnánk a városban, nem lenne gond parkolóhelyet találni. Erre szerkesszen valaki kerékbilincset!
|
bigfoot – óriásláb A bigfoot egy majomszerű élőlény, mely a világ lakatlan területein él. Több nevet is kapott, attól függően, hogy hol találkoztak vele. Tibetben, ahol a Himaláját járja, jetinek, vagy borzalmas havasi embernek nevezik, az Amazonas környékén mapinguari a neve, Ausztráliában yowie, Észak-Amerikában pedig sasquatch néven ismert. Bárhol találkoznak is vele, a leírása szinte mindig ugyanaz. 2,1 – 2,7m magas, testét bozontos bunda borítja, feje kicsi, homloka vaskos Mások szerint az, amit egyesek bigfootnak néznek, csupán egy hátsó lábon álló barnamedve. Forrás: www.discoverychannel.hu |
Ha érdekli a véres Trabant-haláltusa alapos leírása, lapozzon!
A Volga néhány tízezer forint körüli összegért már szívesen produkálja magát, így nem csoda, hogy a pihentagyú tulajoknak az ünnepség csak ritkán nyereséges. Bár állítólag nem is ez a lényeg, bevallásuk szerint meg élvezetből csinálják. Csak akkor csurran-cseppen valami, ha nem adja meg magát a technika, nem törik el a kardán, vagy nem lyukad ki a kerék, amibe 30 ezer egy belső cseréje. Irány a rét, tapossunk végre szét egy autót!
Drága a tyúkól
Ha van egy bigfoot a tulajdonunkban, olyan kellemetlen feladatokkal kell szembenéznünk, mint az autóroncs-beszerzés. Ez valahogy úgy működik, mint anno az újsággyűjtés. Be kell csengetni – lehetőleg kertes házba, vagy tanyára – és rá kell kérdezni: „Adj Isten! Van-e felesleges autóroncs?”
Érdekes, hogy míg újságot szívesen adnak az emberek, addig a szétrohadt tyúkólnak használt autótetemektől nehezen akarnak megválni. Érthetetlen miért. Érkezésünkre szerencsére sikerült találni egy valaha szebb napokat is látott Trabantot.
A Trabant halála
Szinte pöccre indul a V8-as, haladunk néhány száz métert vele az országúton, majd letérünk egy földútra. A rugózás igazi teherautós, pattogunk az ülőlap és a tető között, ahogy kell, de mintha a világ tetején ülnénk. Minden eltörpül alattunk, innen 3 méter magasból. Egy kisbusz is alacsonyabb a keréknél, brutális gondolataink támadnak.
Kis csapatunk környezetvédő tagja szörnyű látványban részesül. A neve elhallgatását kérő pilóta könyörtelenül eltapossa az útjába kerülő bokrokat, és egy apróbb kiszáradt fát. Mentségére legyen mondva, a kamera kedvéért produkálta magát.
Ráleltünk a Trabantra, rosszabb állapotban volt, mint gondoltuk. Kerekek nincsenek, sőt az összes fém alkatrésztől is megszabadította már az idő. Nem kérdés, hogy a nagy orosz testvér látványától is bolha méretűre fog zsugorodni. A kivégzés helyszínére egy vastag láncon vontatjuk az elítéltet – akár egy modern western -, épphogy túléli.
A mező közepén leoldják a láncokat, innen már nincs menekvés. A sofőr ráigazítja a Trabira a bal kerekeket, ami néhány másodperc múlva ropiként törik össze az 5 tonnás súly alatt, és gurulós szekrény méretűvé zsugorodik. Még kap néhányat, jobbal és ballal egyaránt, a végére szinte elpárolog.
Még sokáig elnéztük volna a Trabant haláltusáját, de sajnos a vártnál gyorsabban jobb létre szenderült. Levezetésképpen hazafelé a legnagyobb természetességgel átvágtunk egy olyan dombon, aminek semmilyen más közlekedési tárggyal sem mernénk nekivágni. A Volga/GAZ mix észrevétlenül ezt is leküzdi. Nincs akadály!
Rombolni jó
Bármennyire is tagadjuk, a rombolás minden másodpercét élveztük. Rombolni jó, főleg ha közben fikarcnyi esélyünk sincs a sérülésre. Ha bárkinek kedve támad erre, viszonylag olcsón maga is építhet bigfootot. A Volga/GAZ kombináció alapanyag nagyjából 500 ezer forintból megoldható, ezen felül már csak egy ügyes kezű szerelő kell, aki némi munkadíj fejében vállalja a heftelést.
