Féljünk az automata váltótól?

Múlt és jelen

Hosszú évtizedekkel ezelőtt kezdődött az automata váltó története. Amerikában már az ötvenes évektől szinte minden autóba automatát szereltek. Ennek fő oka, hogy az olcsó és nagy mennyiségben rendelkezésre álló üzemanyag miatt senki sem bánta, ha néhány literrel – esetleg galonnal – többet fogyaszt a járgány, sőt a teljesítménycsökkenés miatt sem esnek kétségbe a V8-asok birodalmában. A helyzet szinte a mai napig változatlan, persze se a teljesítménycsökkenés, se a fogyasztásnövekedés nem üti meg a korábbi mértéket.

Európában más a helyzet: az automata a luxusautók kiváltsága. Pont ezért valami rejtélyes vonzalmat éreztem iránta kisgyermekként, a luxust és a fényűzést azonosítottam eme bűvös szerkezettel. Pedig ha tudtam volna vezetni, csak szörnyülködtem volna. Akkoriban még a S-Merciben sem volt több négy gangnál, mostanra az öt is ciki: – a Mercedes hét-, a Lexus nyolcfokozatú automata váltót ad, és szinte észrevétlenül kapcsolnak.

Mostanra elterjedtnek nyilváníthatjuk felénk is, bár az eladásokból még mindig csekély mértékben részesednek. Ma már egy Chevy Sparkhoz is választhatjuk extraként, persze jobb, ha mégsem tesszük.

A kisebb motorokat képes kiábrándítóan lefojtani az automata váltó, és az agresszívabb gázpedálkezeléssel a fogyasztás is jelentősen megnőhet. A kényelmét viszont nem vitathatjuk.

Tehát egyik oldalon ott áll a magas felár és a bonyolultságából adódó fokozott hibalehetőség, a másik oldalon viszont a kényelem szerepel, ami a sokat vezetőknek többet ér minden forintnál. Megkérdeztük a Citroën- és a Volkswagen-csoport műszaki guruját, mire számíthatunk a különböző fajta váltótípusokkal. Velük szemben egy autószerelő tapasztalatát állítottuk!

A hagyományos: plusz 2 liter a Focusnál

A hagyományos automata váltó alatt régen a hidrodinamikus nyomatékváltót értették, ami sokat fejlődött az évtizedek során, így most ez a legmegbízhatóbb kivitel. Ráadásul ezzel vihető át a legnagyobb nyomaték is. Leszámítva egy-két bénaságot, mindegyik használható kézi-szekvenciális üzemmódban is, amitől kicsit sportosabbnak hat.

Hátrányai közé a valamivel lassabb működés és fogyasztásnövekedés (5-20 %) sorolható, bár ez egyre kisebb mértékben érzékelhető. Használt autónál nem érezhető az árkülönbség, egy újnál viszont jellemzően 300-700 ezer forintot kell érte leperkálni. Egy 1,6-os Ford Focusnál 350 ezer forint a felár, a városi fogyasztást viszont 8,7-ről 10,4-re viszi fel, ami elég tetemes többletet jelez.

Gyári szaki:„A legtöbb hagyományos automata ma már egyáltalán nem igényel karbantartást, de némelyiket érdemes 60 ezrenként átvizsgáltatni, és esetleg egy olajcserével frissíteni. Kiszolgálja az autót annak teljes élettartama alatt. A régi 20-30 százalékos fogyasztásnövekedés mára 5-10 százalékra csökkent.”

Szerelő: „Némelyik gyártó már olajcserét sem javasol, elhanyagolják a váltót a szervizekben, aminek meg is lesz az eredménye. A 7-8 fokozatú váltók már semmivel sem nyújtanak többet, mint az ötfokozatúak, a PR-osok parasztvakítása az egész. A legbiztosabb váltó a négyfokozatú Mercedesé volt a W124-esben és a W126-osban. 300 ezret simán elment.

Használt automata vásárlásánál a legfontosabb az olajszint ellenőrzése lenne, bár nem mindig nívópálcás – így nem egyszerű a megoldás. A kiszemelt áldozattal legalább 25-30 kilométert kellene autózni, az elején lassabban, a vége felé keményebben, végigkapcsolni minden fokozatot. A legbiztosabb megoldás egy átvizsgálásra elhozni, ami a motordiagnosztikával együtt 8000 forint. Egy átlagos javítás 300-400 ezerből jön ki, egy új váltó akár 1,2 millió is lehet.”

A következő oldalon leleplezzük a mérnökök összeesküvését


Fokozatmentes – a legjobb, legdrágább

A fokozatmentes sebességváltót ugyan az 50-es években találták fel (DAF Variomatic), de fél évszázadra feledésbe merült. A CVT (Continuously Variable Transmission) váltóról annyit érdemes megjegyezni, hogy fokozatok híján egyáltalán nincs rántás, teljesen folyamatos az erőátvitel, csak a fordulatszám változása tájékoztatja a vezetőt. Sőt, néha még az sem. Néha csak bőg a motor, mint egy tehén, és közben gyorsul.

Furmányos módon itt is van kézi kapcsolású üzemmód. A fokozatmentes váltónak annyira jó a hatásfoka, hogy elviekben képes a kézi váltós fogyasztását is alulmúlni, bár nekünk ez még sosem sikerült. Annyi biztos, hogy ez a legkényelmesebb.

A Honda Jazznél 200, a Focusnál 400, az A4-es Audinál 500 ezer körül adják az CVT-váltót. A fogyasztás nagyjából a kézi váltóséval egyezik, sőt némelyiknél 1-1 decivel alacsonyabb az érték.

Gyári szaki: „Nem régen használunk fokozatmentes váltót, eddig nincs ismert gyenge pontja. Ez a legkényelmesebb és leggazdaságosabb darab. Elviekben csak vásárláskor, és olajcserénél jelent többletkiadást.”

Szerelő: „A fokozatmentes váltók a legkényelmesebbek, de a legdrágábbak is. Ebbe a fajtába kell a legdrágább olaj, de baj van a javításával is. Az Audi például nem árul alkatrészt a Multitronic-hoz, így csak hivataloson javítható, persze ezt nem közlik előre. A gyári felújítás 1,5 millió, az új 2,5 millió között van. Húzós!”

Robotizált – a munkaundoros

Ez a kategória az, amit a legkevésbé szeretünk. Ennek van a legkevesebb köze az automatákhoz, de ide tartozik a leglassabb és leggyorsabb váltó is. Az automatizált váltó receptje igen egyszerű: végy egy hagyományos kézi váltót, és adj hozzá hidraulikus vagy elektromos kapcsolószerkezetet.

Ezt a megoldást az olcsóbb kisautókon kívül az alsó középkategóriában is előszeretettel használják. A váltás sebessége meglehetősen lassú, és az újabb változatoknál is erős bólintás és munkaundor érezhető. A haszna a kuplungpedál nélküli kényelmesebb használhatóságban és a kézi váltóhoz hasonló fogyasztásban keresendő.

Meg a relatíve alacsony felárban. 200 ezer forintért akár egy Astrához vagy egy Corollához is lehet robotizált váltót kapni. Azt viszont meg kell szokni, hogy ezek az „automaták” nem fognak selymesen puhán, észrevehetetlen simasággal kapcsolni.

Ezek alól csak a duplakuplungos DSG-váltó jelent kivételt, ami szintén ebbe a kategóriába tartozik, és a létező leggyorsabb „automata” a Földön. Kár, hogy csak a VW konszern kínálja eddig, 600 ezer körüli összegért.

Gyári szaki: „A legolcsóbb megoldás az automatára úgy, hogy közben a kézi váltóra jellemző sportosság is megmarad. Nem régen használunk robotizált váltókat, és viszonylag kevés a részesedésük az eladott darabszámból. A hibák általában szoftverfrissítéssel megoldhatóak. Nem jellemző a meghibásodás.”

Szerelő: „Az, hogy az új autóknál ezért kell a legalacsonyabb felárat fizetni, az nem azt jelenti, hogy javításkor is így van. Elég sok vele az elektronikai hiba, de egy komolyabb mechanikus hiba csak 400 ezer forintért orvosolható.”

Ezeknél a váltóknál, az elektronikát a forró olajban helyezték el. Valószínűleg külön mérnököket alkalmaznak arra, hogy kitalálják, hogyan és miként romoljon el az autó a garancia lejárta után…