Szombaton reggel nagy érdeklődés mellett rajtolt el a Dakar többé-kevésbé alacsony költségvetésű magyar változata, a 2007-es Budapest-Bamakó rali. A tavalyi 42 csapat helyett idén már 105 brigád érezte úgy, hogy képesek gépeikkel több-kevesebb nehézség árán eljutni a fekete kontinensre. A szervezők bármilyen jármű nevezését elfogadják, csupán egyetlen feltételt szabtak, az érvényes műszaki vizsga meglétét. Bár a verseny hivatalos honlapján szereplő blog tanúsága szerint nem minden csapat volt tisztában azzal, mire is vállalkoztak, azért bízunk benne, hogy minél többen elérik Mali fővárosát, Bamakót.
Megkopott elképzelés
Sajnos legnagyobb bánatunkra az eredeti elképzelés már megkopni látszik, hiszen egyre több olyan többmilliós, vadonatúj terepjárót is látni a fapados Dakarként emlegetett őrült futamon, amelyek akár az igazi Dakaron is helytállnának. Kabinból állítható keréknyomás-szabályzó, karcmentes, eddig sosem használt homokvasak, lapátok, csillogó aludobozok mindenütt. Szinte mindegyik autó, még a benzines utcai változatok is másfél méter magasra kivezetett légszívó csonkot kapott, mert ez is trendi.
Ez a verseny is, – ellentétben a mottójával – kezd az unatkozó milliomosok kedvtelésévé válni – de szerencsére még szép számmal látni Daciát, Ladát, sokat látott Mercedest és több évtizedes négykerék-hajtású személyautókat is a rajtnál.
Sufnituning
Néhány vidám, igazán kevés pénzből gazdálkodó csapat azért itt-ott megmutatja a „nagyoknak” miről is szól ez a futam valójában. A garázsban, szögvasból összekalapált homoklétra, ötféle kopott pótgumi, és bogrács a tetőn, az utastérben pedig öreg GPS, és persze több rekesz sör az ülések között. Az igazi kihívás így nekiindulni a menetnek, nem pedig majd’ húszmilliós terepjáróval, gyári támogatással.
Idén nemcsak magyarok indultak a futamon, találkoztunk cseh és szlovák kalandorokkal is. Náluk is komoly különbségek voltak az induló autók felkészítése között, míg a cseh csapat egy széria Aróval startolt, addig a szlovák versenyzők egy agyontupírozott Nissannal vágtak neki a több ezer kilométeres távnak. Mellettük jobbkormányos, brit rendszámú Mitsubishit, és indiai sofőrt is búcsúztatott a téren összegyűlt tömeg.
Azok, akiknek nincs ki mind a négy kerekük a következő oldalon jönnek
Két keréken minden kicsit más
Az indulók között nem csak terepjárók, személyautók, hanem teherautók és motorok is nekivágtak az útnak. Talán utóbbiaknak van a legnehezebb dolguk, a napi sok száz, néha ezer kilométer feletti útszakaszok leküzdése komoly feladatot ró rájuk mind fizikailag, mind szellemileg. Én személy szerint valahol Hegyeshalom környékén unnám meg a motorozást és vetném sikítva az árokba a kétkerekűt, hogy felgyújtsam, de szerencsére vannak nálam kitartóbb motorosok is.
40 éves technika
Leginkább a negyvenéves, dobozos Csepellel induló csapatnak lehet szurkolni, hiszen lassan megfakuló, a honvédségnél szerzett élmények alapján pontosan tudjuk, mekkora büntetés egy hasonló járgánnyal 8000 kilométert autózni, nagyjából 70-es tempóval. Igaz, a puttonyban megbúvó pajtásokkal biztosan kellemesebb lehet a vezetés, mint a magányos motorosoknak.
A két, illetve háromkerekűek járgányok között szintén óriási különbségek vannak. Indultak kőkeményen felkészített KTM-ekkel, BMW-kkel, de láttunk tehénmintás, oldalkocsis Urallal és Harleyvel motorozó csapatokat is. Velük ugyan nem, de a négykerekű indulók bármelyikével szívesen cserélnénk. Talán majd jövőre mi is összedobunk egy kombi Wartburgra valót, és benevezünk az igazán kis költségvetésű csapatok közé…
