Nyilván egyik sem. De egy hétvégi házibuliban bármi megtörténhet. Pláne, ha úgy döntesz, hogy a szokásos sör, pattogatott kukorica, chips, ropi mellett, mással is megpróbálod emelni a hangulatot. Mondjuk a céges bulin karácsonykor nyert játékkonzollal és a két legjobb autósjátékkal. Hamar kiderülhet a legszerényebb lányokról is, hogy ördögi vigyor fog az arcukra ülni, ha vad üldözésbe hajszolja őket egy falka megvadult rendőrautó.
Óriási háború zajlik a különböző játékkonzolok gyártói között. Nem lenne túl jó belemenni, hogy miért kerül ugyanaz a játék az egyikhez 12 ezer forintba, míg a másikra 17 ezerbe. Talán a játékkészítők örülnek a legjobban ennek a háborúnak. De ezt a vonalat inkább hagyjuk. Mi Xbox 360 konzollal végeztük el a kísérletet.
Szorítkozzunk akkor tehát a két tesztelt játékra. Első nekifutásra, mintha teljesen ugyanaz lenne a kettő. Száguldás, menő kocsik, üldözés, hasonló grafika, hasonlóan jó zenék. Mindezt megmagyarázza, hogy egy tőről fakadtak (EA). Van viszont egy lényeges eltérés. Az egyikben a cél az, hogy az autókat a létező leglátványosabban törjük rommá (Burnout), míg a másikban (Carbon) a menekülés, autóépítés és a hagyományos versengés a fő irány.
És melyik a jobb?
Egyik sem szimulátor ugye, hanem egy vidám arcade-verseny. Ha az utóbbira vágynánk, a pillanatnyi csúcstartó talán a GTR2, ami akár a túraautó-világbajnokság versenyzőinek lett kifejlesztve. Kinek mire van szüksége. A Burnout egyébként jobban megfelelt a csoportos, bulis játszásra. Együtt találgattuk, hogy vajon miért kell az álló buszokba rohanni a lehető legrafkósabban? Hogyan lesz nitrónk? Hogyan boldoguljunk a menüben? Együtt örültünk, amikor a rivális versenyautó nekivágódott a falnak és szétkenődött, mint a palacsinta. Szintén együtt fogadtunk véres bosszút, amikor a mi autónk járt hasonlóan.
A Carbon nem akar egyszerre több embert levenni a lábáról, csak az éppen aktuális játékost. Aki viszont rettenetesen elmélyülten tud ilyenkor játszani, az a társadalom kirekesztett példányává válhat nagyon könnyen. Ha hajnali kettőkor jut eszedbe, hogy valamit kéne enni is aznap, de te inkább bevállalod, hogy megpróbálsz 30 rendőrrel a nyomodban menekülni, ott valami nincs rendben.
Melyik mit tud? A választ erre keresd ->
Küldetések
Ha nem az egyéjszakás kalandra hajtunk, hanem tartós párkapcsolatra, akkor fontos megérteni a két játék menetét. A Burnout elsőre simán veri az NFS-t, mert itt az első perctől szupergyors kocsikkal téphetünk, szemben a Carbon nyújtott Alfa Brerával. A feladatunk lehet Detroit, Róma vagy éppen Tokió békés belvárosi forgalmának totális megbénítása egy jól irányzott becsapódással.
Az oldalról, vagy a szemből jövő autók halálosak, hátulról viszont nyugodt szívvel lökdöshetjük a többi autóst, nem fogunk apró darabokra hullani. Versenymódban ki tudjuk ütni az ellenfeleket a pályáról, szóval mint fegyvert használhatjuk a kocsinkat. Egyetlen hatalmas negatívuma a játéknak, hogy nincs „gyors verseny”-játékmód benne, ahol a már megnyitott pályákon szabadon versenyezhetnénk. Én hiányoltam…
Talán pont amiatt, hogy a Burnout mindent megad elsőre és a különböző pályák leküzdése után igazi új elemek már nem kerülnek a játékba, nálam a Carbon a nyerő. Szépen, fokozatosan, tudatos lépésekkel juthatunk előre. A játék alcíme a californiai Carbon Canyon Regional Park hajtűkanyaros, dimbes-dombos közútjairól kapta a nevét. A helyszín amúgy a valóságnak megfelelően két részből áll – egy hegyvidékes, szűk utas környékből és természetesen egy szabadon bejárható nagyvárosból.
A pályákon újra és újra feltűnnek a különböző versenymódok úgy, mint drift, Canyon-Running, mely utóbbiban a hegyről lefelé menet kell a szűk utcán helyt állnunk. Van kieséses körverseny, illetve a Need For Speed-sorozatból jól ismert további elemek sem maradtak ki. A pályák persze egyre nehezebbek lesznek, melyek legyőzéséhez nem árt a gépünket folyamatosan fejlesztgetni. Egy új nitrocsomag, egy kis motortuning, új gumik.
Ha nem haragszik meg érte senki, most megyek vissza játszani.
