Az autó-csereberélős korszakomon sok éve túl vagyok, rég csináltam ilyet, a fene se gondolta, hogy közben a Nagy Magyar EU-konform Bürokrácia ilyen szerteágazó hülyeség-fraktállá dagadt.
Kis keresgélés után a neten, rögtön találtam két esélyest is. Az egyik körül volt némi hardveres bizonytalanság (időnként nem indult), így kedves barátommal felkerekedtünk, hogy megtekintsük a másik darabot Egerben. Nagy meglepetés nem ért, az autó pont úgy nézett ki, mint egy 20 éves Fiat, de nem is azért mentünk, hogy apró rozsdafoltokat vagy kiszakadt üléskárpitot kritizáljunk. A jármű haladt, még terepen is, így az agyamban hamar eldőlt: akarom!
Asszony rövid meggyőzése, majd üzlet. Az eladó egy láthatóan jól szituált, kedves úriember volt, aki időnként vadászathoz használta a Pandát. A körülményeket látva fel sem merült bennem, hogy bármi manipuláció előfordulhat: normális eladó, rendezett papírok (még a korábbi eredetvizsga is megvolt), és hát 250 ezer Ft vételárról beszélünk, ami nyilván nem mérhető össze egy gépkocsitolvajlás-ügyi szakmenedzser órabérével. Így hát teljes nyugalomban láttunk hozzá legyártani a szükséges adásvételit.
Az eladó – korábbi emlékeire hagyatkozva – letépte a forgalminak nevezett leporelló utolsó szegmensét, hogy azt leadhassa az illetékes okmányirodában. Mint utóbb kiderült, ez súlyos hiba volt, de honnan tudhattuk volna? Egyikünk sem beteges perverz, hogy naponta a Közlönyt olvassuk, hogy nem változott-e végre valamelyik kedvenc jogszabályunk? Meglett hát a Panda, irány haza. Majd másnap kezdetét vette az ügyintézés.
|
Az elején szögezzünk le két fontos dolgot: 1. Az autóval és papírjaival minden rendben volt, alább tehát az alapértelmezett átírási folyamat olvasható. Rossz belegondolni, hogy mi történt volna egy olvashatatlan karakter esetén az egekbe misztifikált motorszámban… |
Régebben többször eszembe jutott, hogy kellene valami kis olcsó szobaterepjáró, amit nem sajnálok, és a fenntartása sem emészti fel a családi kassza jelentős hányadát. A napokban hirtelen agyamba villant a Panda 4×4 mint opció.
Nem vagyok autónepper, nem értek hozzá. Felhívtam hát az okmányirodát, hogy lett egy ilyenem, mit tegyek. A távközlési szolgáltatók nagy örömére a néni hosszan mesélt a különféle papírokról és díjtételekről, én pedig szorgosan jegyzeteltem. Az utasításnak megfelelően első utam a kötelező biztosítás jegyében telt. Kevés dolgot gyűlölök jobban, mint a biztosítót, ezért egy kedves alkuszcégnél intézem az ilyesmit. Ők valóban percek alatt kitalálták a legjobb konstrukciót, aláírtuk, befizettem, egy akció kipipálva.
Az érvényes kötelezőmmel már elmehettem az eredetvizsgára. Itt a szakember rosszul lett attól, hogy hiányzik a forgalmi alsó fecnije. Így ő bizony nem tudja megcsinálni a vizsgálatot. Telefon Egerbe: az extulajtól megtudtam, hogy ő már leadta a helyi okmányirodának, akik boldogan át is vették (!) a dokumentumot, így erről valószínűleg lecsúsztunk. Végül a törzskönyv, a forgalmi megmaradt darabjai, valamint az adásvételi alapján mégiscsak sikerült megállapítani, hogy ez a Panda még mindig ugyanaz, mint néhány hónapja. Az autó eredeti!
Az ominózus South Park epizód
Boldog voltam, hiszen karnyújtásnyira kerültem a nevemre szóló forgalmitól! Újabb telefon az okmányirodába, időpont egyeztetése, mert ugye olyan nincs, hogy csak úgy bemegyek, és átírjuk. Vagyis van, de akkor vagy fél napot ott ülök, vagy felbérelek egy hajléktalant, aki hálózsákkal fekszik nekem a sorban hajnali 4-től. Lett időpont, felkerekedtem hát az okmányok nemes irodájába.
Végtelen papírgyártás, különféle címen beszedett bankókötegek, tanulság a következő lapon.
Váratlan fordulat: az ügyintéző hölgy kért tőlem rengeteg papírt, majd azok alapján újabb papírokat állított elő. Ezenkívül elém tolta az eredetvizsga határozatát, amin apró betűvel az szerepelt, hogy az autó ugyan rendben van, de a rendszám sérült. Ezt a határozatot kellett aláírnom, azzal a kitétellel, hogy fellebbezési jogommal nem kívánok élni, és meg kellett ígérnem, hogy további 8 ezer Ft-ért gyorsan veszek másik rendszámot.
Ugyanis csak akkor jogerős a határozat, ha nincs fellebbezés, jogerős határozat nélkül pedig nincs érvényes eredetvizsga, ami ugyebár lehetetlenné teszi a forgalmi előállítását. Aláírtam, mit veszíthetek? Viszonzásul csekket kaptam: 12 ezer Ft a két barokkosan túldíszített dokumentum (forgalmi és törzskönyv) díja, további kb. 18 ezer Ft pedig az ún. vagyonszerzési illeték volt. Kicsit hiányoltam az átírást, de a kedves hölgy felvilágosított, hogy ez itt az, csak már nem úgy hívják.
Az okmányirodában természetesen nem lehet befizetni a pénzt, mert hiába a pénztár, azt csekken kell, postán. Kisétáltam postára, csekkek befizetődtek, szelvénykével vissza az irodába. Itt addigra elkészült az utolsó nagy kupac papír, amit megannyi példányban aláírva már fel is zúgott a printer, és kibújt belőle a szép zöld dokumentum. A törzskönyv pedig majd postán, ajánlva.
A procedúra során felmerült bennem néhány apró kérdés a tünetekkel kapcsolatban. Azért tünetek, mert ha valami olyan szinten beteg, mint ez a szabályozás, akkor azt gyökerestől kéne kirángatni, de most a kíméletesség jegyében beszéljünk csak a meglévő szisztéma kicsiny ostobaságairól:
– Miért változnak havonta a szabályok? Ez senkinek nem jó, csak annak a Micikének, akinek egyetlen szexuális örömforrása a betérő ügyfél elkergetése arra hivatkozva, hogy „a kék papíron nincs sárga pecsét, hát nem tudja, hogy az is kell?”
– A kötelező biztosításnál ki az alany? Ha én, akkor miért érdekes a köbcenti? Ha az autó, akkor miért érdekes a lakhelyem és az életkorom? A kárt viszonylag ritkán okozzák unatkozó autók magukban. A kötelezőnek a jogosítványhoz kellene kötődni, egységes díjazással, maximum egy kis bonus-malus ingadozással az okozott károk alapján. De ha mégis autó, akkor miért lökettérfogat? Érthetetlen, logikátlan, gonosz.
– Mire jó ez az „eredetvizsga” névre keresztelt ostobaság? Persze, sokan megélnek belőle, ezt értjük. Kevés köbcenti eredete 14 300 Ft-ból derül ki, kicsit több köbcentit jobban át kell nézni, az drágább. Ha az előző tulaj 8 hónappal ezelőtt bevizsgáltatta az autót, akkor miért kell újra áttúrni az öreg roncsot? Hátha a Pandából idő közben Hummert építettek, vagy fordítva? Az eredetvizsga 60 napig érvényes. Ezek szerint 60 nap alatt nem lehet átbabrálni egy alvázszámot, ahhoz legalább 61 nap szükséges. Okos.
– Tényleg szép a forgalmi és a törzskönyv, de mitől érnek ők így együtt 12 ezer Ft-ot?
– Ha demagóg lennék, akkor feltenném a leggonoszabb kérdést a vagyonszerzési illetékkel kapcsolatban: adózott pénzemből veszek egy használt autót. Hol itt a vagyonosodás? Mosógépre miért nem kell fizetni? Az is szép, és gyarapodik vele a család. (Illetékesek figyelmébe: nem ötletnek írtam. Tessék szépen elfelejteni!)
– Ha már sikerült oly mértékben végletekig túltenyészteni ezt a beteglelkű papírgyárat, hogy ún. „okmányirodát” kellet létrehozni a kiszolgálására, akkor ez az iroda miért nem képes arra, hogy egyben, egy helyen megtörténjenek a dolgok? Miért kell postára rohangálnom?
Magam sem gondolom komolyan, de azért várom az illetékesek válaszát. Előrebocsátom, hogy „a jogszabály azt mondja ki, hogy…” kezdetű választ nem tudom értelmezni, mivel egy idióta szabályt egy még idiótábbal nem lehet megmagyarázni.
Az ugye nyilvánvaló, hogy az egész mutatvány egyetlen dologról szól: sok pénzt beszedni attól a baromtól, aki valamiért úgy gondolja, hogy az autó 2007-ben Magyarországon nem üldözendő luxuscikk, talán nem fog miatta kuláklistára kerülni, ezért aztán vesz egyet. De ez súlyos tévedés: az autós az a parazita, aki a társadalom testén élősködik, megy ottan a nagy nehéz autójával az úton, mindenhova odaparkol. Nincs mese, el kell venni a kedvét ettől az etikátlan viselkedéstől.
Kelt: Tirana, 1958. novemb Budapest, 2007. február 12.
