16 400 Ft: papír van róla
Kezdetben a szorgos kis japók autóin széles néprétegek mosolyogtak, mint mi most a kínai kocsikon. Aztán eltelt négy évtized, miközben az amerikai gyártók a pickupok és terepjárók közé menekültek a Camryk, Accordok és Altimák elől. Európában a Toyota piaci részesedése egyenesen akkora, mint az olasz piaccal megtámogatott Fiaté.
És a japánok még mindig masíroznak előre, autóik legendás megbízhatóságára építve. A Toyota többek között a Publica, majd a Starlet modelleknek köszönheti évtizedek alatt megszilárdult renoméját. Ez az 1983-as Starlet anno 300 000 forintért került operatőr kollégánk családjába, ahol második autóként domborított. A mai tulajdonos édesanyjától örökölte, értékét 16 400 forintban állapította meg egy szakértő a hagyatéki eljárás során.
Háztáji buhera
Megkapó az autóban a japán nagyipari precizitás és az ungarische háziipar násza. A Starlet jól tűri a buherálást, szervezete nem veti ki idegen testként a Lada- és Trabant-alkatrészeket. Az osztófej Lada, abból is az orosz import, az ablakmosó kompletten egy Trabantból származik, az első indexbura szintúgy. Az ötödik ajtó beázását gazdagon rákent Syloplasttal sikerült orvosolni.
A cipőt a cipőboltból szlogen mintájára, AKKSI márkájú telepből virágzik ki a salétrom a pólusoknál, de a delej ezt is legyűri. A Starlet pár forgás után életre kel. Hiába a gagyi motorolaj, a ki tudja hány futott kilométer, a sporadikus karbantartás: 24 év után is átjön, mennyire precíz szerkezet egy japán benzines. Szivatóval szép egyenletesen duruzsol, a váltója pedig egy álom.
Nem kell bele gumiember
A régi ázsiai kisautóról azt hittem, hogy a kínai nagycirkusz gumiembereire tervezték az egészet, ezért jóltáplált közép-európaiként a hátsó ülésről kell majd vezetnem. De nem. Az ülés hátratolható, amíg kell, és ha kettő is volna belőlem, nagy terpeszben, de beülhetnék magam mögé.
24 éve ez a Starlet luxuskivitelként jött ki a gyárból, a csomagtérfedélen virító DL felirat a De Luxe modellt jelentheti. A De Luxe már a Wartburgban is tolótetővel járt, extrák itt is vannak gazdagon. A csomagtérablakot kedvünkre mossa-fűti az ablaktörlő és a fűtőszál, az osztottan lehajtható hátsó üléstámlát is megkaptuk, van jobb oldali tükör, vészvillogó és aki fizetett érte, még légkondit is rendelhetett. A párátlanító klímaberendezésre Japánban szükség is van a lédús tengeri levegő miatt.
Agancs és havasi gyopár
A felni porvédő kupakján látható t-ről még könnyen beugrik a márka, de a kormányon a szarvasagancsot a stilizált havasi gyopárral inkább egy Urál-közeli autógyártóhoz kötném. Ha kitartóan nézzük, a trófeába tényleg belelátni a Toyota-betűt.
Ez még a hátsókerék-hajtású generáció, ezért olyan álomfinom a váltója. Sokáig a kereklámpás Lada váltójára esküdtem ideálként, csak ebben egy ugyanolyan pontos, de még finomabban és rövidebb úton járó szerkezettel találkoztam. Mivel a váltónál csak a kormányt fogjuk többet, a csenevész pálca állandó örömforrás. És még ötödik is van benne, amit 10 évvel később a Mercedes-Benz simán felárral számlázott a 124-esben.
A gyerekeket inkább nem
A lepattant autót egészen jó érzés vezetni. Az ezerhármas motor könnyen elbír a 740 kilóval, hóban a hátsó hajtás maradandó élmény, a kormányzásnak sem kell nekifeszülni. Hátulról ötödikben jön némi búgás, de ez bőven belefér. Bármit kipróbáltam, az működött. Szólt a duda, ment az ablaktörlő, nem recsegett a váltó. A Starlet az örökkévalóságnak készülhetett, olyan minőségben, amire vajmi kevesen számítanának egy olcsó és barokkos konstrukciójú autócskában.
Hiába üzembiztos a Starlet, ványadt karosszériája miatt feleségét és két kisfiát nem ülteti bele a gazdája. A családi autó egy Vectra 1.8 kombi, amely az automata váltó ellenére is kijön százon 8 literből. A Starlet ennél 2 literrel kevesebből elvan, és csak megy, megy és megy. Tulajdonosa egyedül attól tart, hogy a közterület-felügyelők roncsnak nézik és a rendszám ellenére elvitetik. Még az is elképzelhető, hogy beruház egy fényezésbe, mert ilyen hálás autót egészen biztosan nem talál. Főleg nem 16 400 forintból.
