Mivel a szabadságot már kivettük, az idei meleg télen viszont hó még nem esett viszonylag könnyen, pár óra alatt elérhető helyeken, így nem volt más választásunk, kicsit messzebb kellett utazni a hőn áhított havas táj látványáért.
Mivel is?
Évek óta a családi Mazda 6-os szárnyain indulunk síelni, azonban eddig szinte mindig jól jött volna egy igazi, nagyobb hóval is könnyedén megbirkózó 4×4-es a hegyekben. Idén végre minden összejött, így egy dízel Jeep Cherokee volt a társunk.
Kezdeti problémák
A pakolásnál kezdődtek a gondok. Tetőre szerelhető sí-koporsó hiányában rövid ideig tanakodnunk kellett, hová is rögzítsük a síeléshez nélkülözhetetlen sporteszközeinket. Aztán a legkézenfekvőbb megoldást választva kihajítottuk a csomagtér-rolót, hátsó üléseket hasra, és átlósan pakolva éppen befértek a lécek, rájuk pedig az egész hétre való további másfél mázsányi, szerintem nagy részben teljesen felesleges holmik.
Bármennyire is szerettük volna, sajnos útközben sehol nem kerültünk apokaliptikus méreteket öltő havazásba. Sőt, egyáltalán semmilyen hóesésbe nem futottunk bele, hófoltokat is csak elvétve láttunk, pedig a havazáshoz szokott szorgos osztrák kezek húszméterenként ledöfött, kétméteres rudakkal jelölték az út szélét, nehogy valaki lepottyanjon róla a fene nagy télben. Kezdtünk is sopánkodni, hogy lám, itt az összkerekes gép a fenekünk alatt, elakadni ilyen útviszonyok mellett meg direkt sem tudnánk.
A cél
Így bánatunkban az egész utat autópályán tettük meg, pedig a navigáció mindent elkövetett, hogy bevigyen a hegyi utakra. Göstling Hochkar budapesti indulással, még a sebességkorlátozások szigorú betartásával is öt órán belül kényelmesen elérhető.
A hely kiválasztásban sokat segített, hogy Hochkar az Elő-Alpok egyik leghóbiztosabb terepének számít, így az idei enyhe télen is meglepően jól síelhető pályák vártak. Nagy baj esetén pedig hóágyúkkal is besegítenek.
A sípályák teljes hossza kis híján eléri a 20 kilométert, a síelők pedig kilenc liften juthatnak fel a különböző nehézségű pályák starthelyére.
Következő oldalon parkoló felhozatala, és a 4×4-es örömök
A nyomorúságos hóhelyzet feletti kesergésünk egészen addig tartott, míg el nem értük az igen barátinak mondható, két személynek 36 euróba kerülő, Göstling-i szállásunkat. Itt a házigazdák megnyugtattak, hogy fent a pályákon van belőle elég.
Miért Cherokee?
A praktikus előnyök mellett van néhány vicces lehetőség is az autóban, amiket megpróbáltunk kihasználni.
Csomagtartójában remekül lehet ücsörögni, lábat lógatni, forralt bort kortyolgatni és a felhajtott hátsó üveg még a szállingózó hótól is megvéd, a síeléssel töltött nap után, a pálya mellett hagyott autóba huppanva pedig örömmel nyomogattuk az ülésfűtés gombjait.
Hosszú távú utazáshoz, – bár az úti célként kinézett osztrák sípályáig még 600 kilométert sem kellett autózni, – jóval kényelmesebb automatikus váltós jószággal nekivágni. Lehet, hogy öregszem, tunyulok, de néha jól esett, hogy váltott helyettem más. Viszont a parkolóban randalírozás közben már hiányzott a kézi váltó, így kénytelen voltam a menetstabilizáló kikapcsolásával javítani az áldatlan állapoton.
Sajnos a fogyasztással nem ilyen jó a helyzet, egy négykerék-hajtású autóval jól érezhetően többe kerül az út, mint egy egyszerű, dízelüzemű személyautóval. Nemcsak a pluszban hajtott kerekek miatt, hanem a nem éppen áramvonalas, magasépítésű test miatt is nagyobbakat kortyol a motor az üzemanyagtartályból.
Végül a pluszfogyasztásért, szerényebb tempóért, és a zajosabb utastér miatt bőven kárpótolt a kényelmesebb, magas üléspozíció, az automatikus váltó, no és nem utolsósorban a kihalt, lefagyott parkolóban, a szűz hóban történő forgolódás. No és az, hogy nem kell megrettenni egy-egy letakarítatlan út láttán.
Hasonlóan gondolkodhatnak más síelők is, hiszen a parkolókban meglepően sok négykerék-hajtású autót számoltunk össze, amik között 4×4-es Octavia és kocka G Merci is volt. Legmeglepőbb a koreai felhozatal sokszínűsége volt, a Kia mellett a SsangYong és a Hyundai is szép számban, különféle modellekkel is képviselte magát. Úgy látszik odakint kevésbé sznobok az emberek, és autóválasztásnál nagyobb vonzereje van az árcédulának, mint a márka presztizsének. Elvétve azért találtunk rendes terepjárókat is, így a miénk mellett még néhány Jeep-et és Land Rovert is láthattunk kiemelkedni a kétkerekes tömegből.
