A valaha volt legjobb Volvók

Áprilisban lesz 80 éve, hogy az első Volvo elkészült, de a Volvókkal ilyen apropó híján is szívesen foglalkoznánk. Nálunk a nagyon régiek kiesnek, mert egyikünk sem kötődik hozzájuk, ráadásul a legjobbak kiválasztásakor tort ült az önkény. Nem akartunk reprezentatív válogatást, csak a nekünk legjobban tetsző autókat megemlíteni az egykori és a jelenlegi kínálatából.

Laplander a Willys helyett

A vidám kompániából Földes Attila kedvence a Volvo Laplander, amely egy katonai járműcsalád alapját adta. A katonai terepjáró a kiöregedett Willys Jeepek utódaként született, amelyeket még a második világháború után szerzett be a svéd haderő. Az új csapatszállító a híres Amazon motorjait vette át és terepen megalázóan jól ment.

A norvég és a svéd hadseregen kívül az ENSZ is bevetette, készült belőle terepjáró mentőautó, de a civil verziók is népszerűvé váltak. Akkoriban a civil és a katonai Volvók minősége is még annyira jó volt, hogy 11 amerikai kereskedő New Yorkban szétvert egy PV544-es modellt. Legnagyobb sajnálatukra nem kerestek eleget a megbízható családi autó javításán, ráadásul a tulajdonosok túl ritkán cserélték autójukat, mert csigalassúsággal használódtak el.

Királyi sportkombi

Most jöhetne is az Amazon, de ezt könyörtelenül kihagyjuk, hogy az ötbe beleférjen a másik klasszikus Volvo. Az 1971-től gyártott 1800 ES a leghíresebb Volvók egyike, a germán autóslapokon cseperedettek hívják Hófehérke koporsójának is. XVI. Károly Gusztáv svéd uralkodó, akkor még trónörökösként, nyomban kapott is egyet az üveg hátsó ajtós sportkombiból.

A kétajtós autót az 1800 kupéból hozták ki, amellyel az Angyal című filmben Roger Moore nyomult. A shooting brake-jellegű autók közül az elegáns 1800 ES nem a legelső, de talán a leghíresebb. Az alig használható hátsó üléseket sokan eleve lehajtották, vadászeszközöket, sportfelszerelést, miegymást dobálva a nagyra nőtt csomagtérbe.

A ma körülrajongott modell nem sokáig élt, gyártását 1973-ban azért szüntették meg, mert kellett a hely a csarnokban a Laplander utódjának. A szépséget tehát kiszorította egy katonai doboz. Egy vigaszunk lehet, hogy a Volvo C 303 később kategóriagyőztes lett az 1983-as Párizs-Dakaron.

Stratégia Továbbképző Intézetünk közreműködésével a túloldalon elmondjuk, mitől pusztulnak annyira könnyen az avantgárd autók


Az avantgárdok korán halnak

Ugorva az időben, a mai C30 tulajdonképpeni elődje a 480-as, amely egy igazán avantgárd autó volt 1985-ből. Ám az avantgárd ugye előőrsöt jelent, és az elővéd az a része a hadseregnek, amelyik elsőként pusztulhat el a húsdarálóban.

Így járt a 480 is. Egy nagyon eredeti Volvo volt, kocka helyett áramvonalas formával, hátsó helyett elsőkerék-hajtással, négyszemélyes utastérrel, bukólámpával. De a vásárlóknak eszük ágában se volt frivol és szűk Volvókat venni, ezért 10 év alatt csak 76 000 készült belőle.

A lányok kedvence a C30

a videó a hirdetés után indul

Ennyi bő egy év alatt fog elfogyni a C30-ból, legalábbis a gyár tervei szerint. A Volvo itt is a biztonságra utazott, több értelemben véve. Az utasoknak ugye ott az öt csillag, de inkább arra gondolunk, hogy az első tanulmány és a szériaautó bemutatása között majdnem 6 év vánszorgott el piacelemzéssel és a döntés halogatásával. A C30 formája sokunknak tetszik, főleg hátulról és legfőképp a blogunkat rendszertelen időközönként frissítő Gizikének, aki hatékony lobbitevékenységgel biztosította helyét a legjobbak között.

Benne van a BKV is

Tömegközlekedő kollégáink szavazatai alapján kedvenceink között van a BKV összes új Volvo-busza, mert annyival csendesebbek, kulturáltabbak és kevésbé környezetszennyezőek az eddig ismert kék járatoknál. Egész más érzés utazni rajtuk, de a 240 forintos jegyár még így is nehezen emészthető. Beszerzési áruk 62 millió forint volt darabonként, a legmodernebb fővárosi buszokban légkondicionálás is van és csak úgy belibbenhetünk a megállóból, mert a járat alacsonypadlós.

Volvo 245 és a családi idill

Az én választottam a leghosszabb életű Volvo-sorozat, amelyből 1974 és 1993 között vehettem volna újat. A használtautó-keresőben azóta is vadászom egy szép 240-esre, de hiába. Legtöbbször koszlott dízeleket dob csak ki a gép. A hathengeres D6 vagy a V6-os benzinmotor helyett beérném egy késői 2,3 literes négyhengeressel, persze kombiként. Az egyszerűbb DL-modellek motorja karburátoros, a GL-eké befecskendezős volt, és az autó villogó ábrával figyelmeztetett az öv bekötésére, mint az 1972 utáni összes Volvo.

A 240-260 annyira az elődjére, a 140-160-as sorozatra épült, hogy az ajtókeretek nem is változtak, de a futóműve sokkal biztonságosabbá vált elődjénél. A PR-osztálynak ezt sikerült is belevernie az újságírók fejébe a gyári próbapályán, mert a tesztek során a pilóták egy Volvo 144-et frankón felborítottak a kamerák előtt, ami persze nem volt benne a programban.

a videó a hirdetés után indul