„Lyukas a tank!?”
Meg sem tudom számolni, hányszor gondoltam már ilyet magamban az utóbbi években. Gázolajból/benzinből sosincs elég, fél életemet a kúton töltöm, fizetésem jelentős részét üzemanyagra tapsolom el. Bizony így jár az, aki undorodik már a tömegközlekedés gondolatától is, és még a sarki közértbe is autóval jár.
Mindezek ellenére lelkes környezetvédőnek tartom magam, szelektíven gyűjtöm a flakonokat, nem használok káros hajtógázzal működő dezodort, nem dobálom el a szemetet. Csak az autóról nem tudok leszokni. A tömegközlekedés lassú, fárasztó, nem működik, ráadásul két buszjegy árából megjárom az irodát oda-vissza.
Aki hozzánk hasonlóan autóban éli fél életét, különösen háklis a fogyasztásra, és főleg arra, ha az autó jóval többet fogyaszt, mint ahogy gyárilag ígérték, és arra, ha az autó annál is több üzemanyagot éget el, mint amit a fedélzeti komputer kiír. Hogy is van ez?
Sosem sikerült
Elméletben már tudjuk, hogyan számolják, és hogyan mérik az autógyárak a katalógusban feltüntetett adatokat. Totálisan meglepő, hogy a nem egészen 20 percig tartó mérési ciklust nem is üzemmeleg motorral indítják. Először 780 másodpercig (13 perc) a városi, majd a 400 másodperces (6,6 perc) szimulációban a lakott területen kívüli fogyasztást mérik, maximálisan 120 km/órás sebességgel. A ciklusban nincs emelkedő, és nem megy a klímaberendezés.
Még meglepőbb, hogy öt év alatt a több száz autó egyikével sem tudtam még megközelíteni ezen adatokat, még akkor sem, ha direkte ez volt a feladat. Még gyér esti forgalomban sem, még úgy sem, hogy öt kilométerből kettőt motorfékkel jöttem lefelé, és egyetlen pirosat sem kaptam.
Eddig mindig kitörő örömmel fogadtam, ha sikerült hat liter alá mennem országúton, erre jól emlékszem, mert összesen egyszer volt ilyen. Egy 407-es Peugeot-ban ültem az ominózus napon, és a szokásosnál nyugodtabb tempóban, minimális forgalom mellett haladtam Pécs felé az 1,6-os Hdi dízellel. 5,4 liter jött ki az autó szerint, tudományos mobiltelefonommal én 5,6 litert mértem. Ujjongtam, bár másnap kiderült, hogy még így is egy teljes literrel kevesebbet fogyasztott a gyári pilóta. Igazán szeretnék egyszer találkozni valakivel, akinek ez a munkája, de valahogy még egyetlen bemutatóra sem delegáltak ilyen embert a gyáriak. Lehet, hogy nem is létezik?
Szörényi András kollégám folyamatos szélmalomharcot vív, mániákusan kergeti a gyári értékeket. Városban folyamatosan leállítgatja a motort, tudományos alapossággal ügyel a témára, de ő is elmarad a gyáriaktól. Egyszer sikerült 4,8 literrel kielégíteni egy TDI Passat étvágyát, ami mindössze egyetlen decivel marad el a megadott értéktől. Smart forfour tesztautónk egy hasonló próbálkozás után hozott sikert neki, és egy izzasztó nyári napon 3,9-el is beérte, felhúzott ablakok és légkondicionáló mellett. Több sikeres reprodukció nem történt.
Hogyan mérhetünk pontosan, és mennyit csalnok a nagyok? Lapozás után kiderül
Manapság az új autók jelentős részét fedélzeti számítógéppel kínálják, nem kell beérnünk a gázadásra vadul himbálódzó mutatóval, mint anno a W124-es Merciben. Decire pontos értéket számolnak ezek a műszerek, de csalnak. Csakúgy, mint ahogyan a saját számításaink sem pontosak. A mindig ugyannyi, kattanásig tankolt üzemanyag-mennyiségből korántsem tudunk pontos értéket számolni.
Ha másként habzik vagy eltérő nyomással jön a csőből, máris litereket tévedhetünk. A legpontosabb mérést – egyéb segédeszköz nélkül – úgy végezhetjük, ha mindig csurig tankolunk, úgy hogy már szabad szemmel is látjuk a folyadékot. De vigyázat, ha kicsurran, az a pár csepp rontja a számítást és piszkolja a környezetet!
A műszerek csalása egyszerűen a pontatlanságból adódik, nem kell egyből világméretű összesküvésre gyanakodni. Százalékos arányban jóval kisebb az eltérés a mért és a valós érték között, mint például a sebességmérésnél. A sebesség pontosságát GPS-szel ellenőrizhetjük a legkönnyebben. 130 körül már teljesen szokványos a több mint 10 százalékos eltérés.
Az erősek kevésbé csalnak
Azt gondolnánk, hogy egy gyors és erős autó többet csal, mint egy lassabb és gyengébb, de erre teljes mértékben rá tudunk cáfolni gyakorlati tapasztalataink alapján. Ezekkel az autókkal sokkal könnyebb normál tempót autózni, és igen megnyugtató a tudat, hogy bármikor beletaposhatunk a gázba, ha csak kedvünk tartja.
Persze itt is vannak kivételek. Míg a 3,2 Alfa Spyder majdnem beérte a gyári 19,9 literes városi fogyasztással, a 4,7-es Grand Cherokee 27-et is bekanalozott 19,7 helyett. Bár ezt a műszer nem is titkolta. Nemrégiben nálunk járt, eddigi legerősebb tesztautónk, az 514 lóerős, E63 AMG Mercedes is 30 litert fogyasztott, ami 8 literrel több volt a papíron szereplő számnál. De tőle nem sajnáltuk a benzint.
Aki egyszerűen nem tud kibékülni autója magas fogyasztásával, alakítsa át gázosra, fogadja meg tanácsainkat, vagy váltson biciklire.
