Nemcsak zsúfolt a környék, de tele van rosszindulatú emberekkel is. A panelben még megmaradtak a jóféle feljelentgetős reflexek, így egy névtelen bejelentés alapján kedves levelet kaptam a közterületesektől. Tartalma nagyjából annyi, hogy vigyem a lejárt forgalmis, szerintük üzemképtelen(!) vackomat, ahová csak akarom, különben kénytelenek ők szemétdombra vetni az autómat. No ennek fele sem tréfa, így gyorsan irodájában kerestem fel az amúgy szimpatikus levélírót.
A bűntett
|
|
Idén negyvenhatodik életévébe lépő autóm forgalmija néhány hónapja lejárt és ezzel kihívta maga ellen sokak haragját. Én nem éreztem égető szükségét a mielőbbi vizsgáztatásnak, hiszen veteránvizsgára gyúrunk, (lassan jönnek az alkatrészek) mostanában pedig inkább bringával járok dolgozni. Gondoltam elfér a parkolóban, nem zavar ott senkit. De tévedtem, egy szép napon befutott a címeres, ajánlott levél.
Alternatív megoldások
Ha már balszerencsénk úgyis az önkormányzat környékére sodort, kihasználtuk a remek alkalmat és rákérdeztünk, miféle ravasz praktikákkal úszhatnánk meg azt, hogy a közterületesek pikk-pakk trélerre pakolják lejárt forgalmi engedélyű járgányunkat. Szigorúan elméleti kérdésként vetettem fel, mi van akkor, ha amíg a parkolóban áll a jármű egyszerűen visszaszerelem rá az eredeti brit rendszámot. A vizsga ideje arról nem nagyon derül ki, a jóféle feljelentgetős emberünk pedig levelezgethet a nagybecsű brit királyi okmányirodával. Ha ott van egyáltalán ilyen.
|
|
Sajnos a válasz nem hangzott túl jól, a közterületeseket cseppet sem izgatja milyen rendszám van az autón. Ha hosszabb ideig nem mozdul, szívbaj nélkül elvisznek bármit. Lehangoló. Az egyik legális, de nem igazán ajánlott út az ideiglenes közterület használati engedély beszerzése is. Ez amellett, hogy meglehetősen drága, csak néhány hétre oldja meg a gondot és még meg sem lehet hosszabbítani. Szóval ez sem jó ötlet.
Van viszont egy elég egyszerű, talán nem is annyira költséges kiskapu. Legalábbis abban a kerületben, ahol lakom. A közterületes úriember szerint a ponyvával gondosan betakart autókat nem piszkálják, még a takaró alá sem kukkantanak be. Esetemben ez nem lett volna kifizetődő, hiszen egy bazinagy Land Rover ponyva alá rejtése nem egyszerű feladat. Így maradt a rémálom: az ideiglenes forgalmi engedély és a vizsgáztatás.
A következő oldalon jön a küzdelem a hétfejű papírgyárral és az üdvözítő végső megoldás. Reklám után visszajövünk
Ocsmányiroda
Nem elírás, tényleg az. Mivel gyűlölöm a különböző, számomra csupán pénzbehajtásnak tetsző papírgyártást, így nincs is nagy tapasztalatom az ügyintézésben, teljesen kezdőként indultam az ideiglenes forgalmi megszerzésének nemes feladatára.(Korábbról rémlett valami olcsón beszerezhető útvonalengedély, de olyan állítólag már nincsen.) Utólag ezerszer megbántam az elhatározást, a vizsga helyszínéig tartó úton egy amúgy eléggé valószínűtlen rendőri ellenőrzéssel is jobban jártam volna, mint ezzel a vesszőfutással. De fő a példamutatás, lejárt forgalmival senki ne autózzon, mert az nagyon csúnya dolog.
|
|
Első akadály
Az Okmányirodában elsőként a bejutásnál rostálják meg a jelentkezőket. Természetesen aznapra nincs időpont, legközelebb 2014-ben tudnak beszorítani két pecsételés közé. Remek. Az egyik hölgy, bár nem szólítottam öreganyámnak, mégis adott egy jó tanácsot: a közeli Autóklub is üzemeltet egy apró okmányirodát, ott talán tudnak segíteni a bajomon. Másnap reggel nyolckor (nyitáskor) már ott kezdtem, de mint ahogy a tréfáskedvű biztonsági őr kajánul felhívta rá a figyelmemet, a sorszámosztó gép által kiköpött fecnin nincsen sorszám! Tehát ma már nem jutok be. Gondoltam legalább megtudom, miféle papírhalmot kell magammal hoznom, hogy megszerezzem az áhított okmányt. Természetesen neki erről már elképzelése sem volt.
Közben újabb tanácsot kaptam egy a papírgyárak életét jobban ismerő áldozattól, ő azt tanácsolta, térjek vissza másnap reggel nyitás előtt egy órával, és akkor talán még aznap végezhetek a feladattal. A hét napjai kezdtek megfogyatkozni, így megfogadtam a tanácsot.Reggel hétkor harmadikként toppantam be, de természetesen ekkor a sorszámosztó gép még mélyen aludt. Egy szintén profi várakozónak tűnő néni vállalta magára a sorrend megállapítás nemtelen feladatát, így pontban nyolckor, mikor a gép végre életre kelt mindenki szépen leszakíthatta a saját fecnijét.
|
|
Innen már gyorsan megy a dolog, már csak egy közeli postát kell keríteni, ahol a csekket befizetem, majd ismét vissza az irodába. Végre kezemben a három napig érvényes ideiglenes forgalmi, teljes lelki nyugalommal indulhattam autót vizsgáztatni. Gondolom nem váratlan a hír, hogy egyetlen rendőrt sem láttam az úton. Itt a vizsgadíjért cserébe megállapították, hogy a közterületes szakemberek bizony tévedtek. A ránézésre üzemképtelen autómról ismét kiderült, hogy a kényszerűségből átaludt téli pihenő után is fittebb, mint a lakótelep feljelentgetős közönségének romhalmazai. Igaz, ez azon a tényen, hogy gaz módon egy lejárt műszakival foglaltam el a helyet autóstársaim elől, semmit sem változtat. Szégyellem is magam miatta. Na jó, nem.
Persze a vizsgára már némi rutinnal, a hazai forgalmazó által kiállított többféle papírral állítottam be. Ezek igazolták, hogy a járgány valóban 46 éves, és hogy a lelkes vizsgabiztos a beütött alvázszámot se nagyon keresse, mert a derék briteknek akkoriban egy apró kis alumíniumtábla is elegendő volt erre a célra.
A következő állomás a veteránvizsga lesz, remélem ott már kevesebb papírmunkával kell megküzdeni, de különösebb illúzióim nincsenek ezzel kapcsolatban. Már az rossz ómen, hogy az eredeti, 1975-ben kiállított forgalmiban mindenféle badarság szerepel. De erről és a veteránvizsga rejtelmeiről majd később. Addig pedig marad az internetes kutakodás, hogy hol mennyiért lehet korabeli fűtést, visszapillantót, és egyéb apróságokat beszerezni.
