Miközben a látványos épületben vezetőnkre vártunk, szabálytalan időközönként megremegett a lábunk alatt a többezer tonnányi acélból, üvegből és gránitból készült épület. Hamar kiderült, hogy a légvonalban néhányszáz méternyire lévő présüzem a ludas.
Ingolstadtban hatalmas épületegyüttes jelzi, hogy a környék legnagyobb ipari egysége az Audi-gyár. Hatalmas terek, üveg, acél, kő mindenütt, és persze kívül-belül jobbnál jobb autók. Vannak csak kiállítási darabok, vannak amelyekért hamarosan megérkezik az új tulaj is.
Ugyanis a központi épület alsó szintjén úgynevezett „élményátadó” üzemel. A német vásárlók választhatnak, hogy a kereskedésben, vagy itt a központban akarják-e átvenni az új Audijukat. Ez egy hatalmas, repülőtérszerű teremben történik, ahol egyesével szólítják az ügyfeleket, majd egy szakember adja át a szőnyegen várakozó autót.
Így nemcsak az autó kiszállításának költségei takaríthatóak meg, hanem ilyenkor egy napig az Audi vendégeként a központ éttermében megebédelhet az egész család, de ha valaki inkább a barátaival tenné emlékezetessé az autóátvételt, az sem gond, még a gyárat is meglátogathatják.
Ebéd után – szintén ingyen – megtekinthető a többszintes, autókkal, motorokkal tömött múzeum is. Itt a legöregebb járgányok mellett a felbecsülhetetlen értékű ritkaságok is láthatóak, és szerencsére csak a legbecsesebb darabokat rejtik üvegfal mögé, a többit egészen közelről is megcsodálhatják a látogatók.
Audi múzeum |
A gyár múzeuma az ingolstadti Audi-központban található, célja, hogy a gyár és a márka történetét megismerjék a látogatók. Rengeteg jármű van kiállítva a kezdetektől egészen a legújabb modellekig. Természetesen nem maradhatnak ki a gyár történetéhez szorosan kapcsolódó kerékpár- és motorgyártás jeles képviselői sem, de a motorsportból ismert klasszikusokkal is találkozni, a korábbi nagysikerű gépektől egészen a legújabb Le Manst is nyert darabokig. Akik nézegetnének még régi autókat, motorokat, azok bátran kattintsanak ide! De ha tehetik, inkább látogassanek el a múzeumba. Megéri. |
A legnagyobb ötlet mégis az, hogy a vásárlókat beengedik a gyárba, megnézhetik kik, milyen körülmények között, hogyan készítik az általuk választott modelleket. Nem utolsó sorban az alapos minőségellenőrzést is rendesen kidomborítják, így a lézeres, ultrahangos karosszériamérések mellett a közel negyedórás vízben áztatás, és a többi teszt is meggyőző hatással lehet a vevőkre.
A gyárak
Az ingolstadti gyárat vasúti vágányok osztják két, északi és déli részre. A vasútnak komoly szerepe van a gyár életében, hiszen az alapanyagok, alkatrészek is vonatháton érkeznek, de az elkészült Audik döntő többsége is vaskeréken hagyja el az üzemet. Sőt, az Audi TT-k karosszériáját is vasúton szállítják Győrbe, hogy miután belekerültek a motorok, visszavonatozzanak Ingolstadtba.
A gyártósorok mellett kisebb, 8-12 fős csapatok dolgoznak. Műszakonként több 10-12 perces pihenő jár a szalagon dolgozóknak, ekkor lehet elvonulni dohányozni, kávézni, vagy csak leülni beszélgetni. A munkásoknak nem is kell túlzottan eltávolodni a gyártósortól, hiszen minden egyes munkaállomáshoz egy kis elkerített pihenő is tartozik, ahol ebédlőasztal, mikró, főzőlap és kávéfőző várja az éppen ott dolgozókat. A szünet végeztével a csoportban akár fel is cserélhetik egymás között a munkafolyamatokat, így nem kell egész álló nap ugyanazt a mozdulatsort ismételgetniük. A szalag mellett különben is változatos az élet, hiszen nagyjából kétévente fordul elő, hogy két teljesen egyforma kivitelű autó követi egymást.
Drága megállás
Bár a futószalagot szükség esetén le tudják állítani a munkások, nem nagyon van rá alkalom. Egy perc leállás ugyanis 12 ezer eurójába kerül a gyárnak, és bár logikusnak tűnhet, de ezt a kiesést nem lehet a szalag enyhe felgyorsításával behozni. Más autógyárakkal összehasonlítva itt talán nem annyira lélekölő a szalag melletti munka, amiben az erős szakszervezet mellett valószínűleg annak is van szerepe, hogy mégiscsak az Audi központi gyárában jártunk.
Lapozás után érkezik a neckarsulmi üzem büszkesége, talpig könyűfémgúnyában
Nagy kár, hogy a gyárcsarnokokban nem hagytak minket fényképezni, így a több ezer tonnányi, halmokban álló présszerszámok elképzelése is csak az olvasó fantáziájára tudjuk bízni. Pedig igen látványosak, nem is értettük, miért is nem nyeli el azonnal a föld ezt a hegynyi acélt a gyárépülettel együtt.
Irány Neckarsulm
Utazásunk második napja sem telt el eseménytelenül, néhány órás autózás után a neckarsulmi gyárban folytatódott a program. Ebben az üzemben elsősorban az alumíniumból készülő és a prémiummodelleket gyártják, így az A6, A8, RS4, S4, S8 készül itt, de a gyár büszkesége mégiscsak az R8-as sportkocsi.
Az R8-as gyártósora sokkal kisiparibb, mint a nagyobb sorozatban gyártott többi modellé. 12 000 négyzetméteren alig 250 jól képzett ember dolgozik itt, nem túl feszített tempóban, szinte családias környezetben. Naponta két műszakban folyik a termelés, és mindössze 20 darabot készítenek el ezalatt, de az évi termelés sem túl sok, csupán 4000 darab. Itt a gyártósor 75 százalékán folyik kézimunka, a többi automatizált. Ebben az egységben mindössze 5 darab robot dolgozik, ellentétben a többi Audi-üzemmel, ahol ezeknek a száma több százra rúg. Az R8-as 17 munkaállomáson történő gyártásánál csupán a legszükségesebb részfeladatok elvégzését bízzák a robotokra.
Miért is jó az alu?
A válasz egyszerűnek tűnik: mert könnyű.Egy középkategóriás autó tömege a 70-es években 830 kilogramm körül mozgott, tíz évvel később 950 kg volt az átlag, 1993 tájékán már 1200 kg, manapság pedig ez az érték már 1300 kilogramm körül alakul. Alumínium, illetve egyéb könnyű anyagok használatával ebből azért sokat le lehet faragni. Egy R8-as karosszéria 240 kilogrammot nyom, de az ajtókkal és egyéb kiegészítőkkel is csak 270 kg-os a kasztni. A kisebb tömeg csökkentheti a károsanyagkibocsátást, és a gazdaságosabb üzem mellett nagyobb fajlagos teljesítményt is el lehet érni.