Egyszer egy hölgy a Honda Jazz és a Citroën Pluriel között habozott. A szakik egyhangúlag a Jazzt tanácsolták neki, ő viszont beleszeretett a Plurielbe, és meg is vette. A gondok a beázásokkal kezdődtek, de a 16 literes fogyasztás is túllépte a fájdalomküszöböt. A márkaszerviz mentette a menthetőt, de a C3 Pluriel csak beteg maradt. Fél év után akkora értékvesztéssel szabadultak meg tőle, hogy a Jazz helyett már csak egy Yarisra jutott pénz.
Bármely márkával járhatunk jól és rosszul is
A francia autók közül a kicsik és egyszerűek sokkal strapabíróbbak a nagy és bonyolult daraboknál, amit már egy francia cégnél a flottát kezelő ismerősünk állít. Náluk a Cliókkal, alig volt baj, a Mégane-okkal már előfordult váltócsere másfél évesen, de a legtöbbet az igazgató automata váltós, V6-os Lagunája állt szervizben.
A Peugeot 307-nél a csalódott tulajdonosok az időnként megbolonduló motorelektronikáról, a halott turbókról, a kombikon berobbanó hátsó szélvédőkről meséltek, és ott volt ugye a zárlattűz miatti kínos visszahívás is. Mi magunk is láttunk elég I-s és H-s rendszámos 307-est felnyitott motorháztetővel az út szélén, a segélyszolgálatra várva.
Őszinte, de nem reprezentatív
A riasztó történetek ellenére évente több tízezer honfitársunk dönt új francia autó mellett. A cikkben szereplő ismerősök és barátok véleménye nyilván nem reprezentatív, de őszinte. Akik újonnan pénzt adtak egy francia kocsiért, azok legnagyobbrészt nem bánták meg, de néhányan tényleg nagyon rosszul jártak. Úgy tűnik, hogy a francia autók hírét egy-egy betegágy rontja, amely épp csak rozsdásodni nem képes, de ezer baja van. Néhány tényleg siralmas minőségű autó veszi el sokak bizalmát, pedig a márkatársaknál problémamentesen telnek az évek.
Marsovszky Györgyné, Citroën C3 1,4 HDi, 2004, 62 000 km
1989-ben azért vettünk 205-ös Peugeot-t, mert a Dakar-ralit is azzal nyerték. Utána egy dízel Saxo következett, amelyet három éve cseréltünk a C3-ra. Környezetvédelmi okokból is vettünk megint dízelt, mert én semmi szín alatt nem járnék városban benzinfaló dzsippel, amikor a C3 mindenre elég.
A C3 a magas üléssel egy nőnek igen kényelmes, minden benne van, ami szükséges. Egyedül a gyakori és férjem szerint nagyon nehézkes izzócsere a gond, de az autó még sosem romlott el, csak az orra ér le a túl magas járdaszigeteken.
Venne újra franciát? Igen
Majoros Csaba, Citroën C4 1,6, 2006, 38 900 km
 Egy év után 2,2 millióért számították volna be |
Már most tudom, hogy rossz választás volt a C4, pedig szeretni tudnám. Megrendelésekor a formája és az ára volt a fő motiváció. A C4 biztonságos, nem zörög benne semmi és sokat nyújt az áráért, csakhogy: tolatáskor fékezve marhára nyikorog, ami a márkaszerviz szerint egy Citroënnél normális.
Arról is mesélhetnék, hogy egy hónapon belül kétszer otthagyott, a kipurcant légtömegmérő és más hiba miatt. Mostanában tízből hétszer leáll a motor, amikor kinyomom a kuplungot piros lámpához gurulva. A szerviz nem tudja, mitől. Előfordult, hogy járóképessé tették a kocsit és két héttel későbbre visszahívtak végleges javításra, mert addigra jön csak meg az alkatrész. Rendszeresen telefonálnak az importőrtől, hogy elégedett voltam-e a javításokkal, de ha a válaszom nem, akkor köszönik szépen, vége a beszélgetésnek. A 3,7 milliós autót 1 évesen 2,2 millió Ft-ért számították volna be, ami nem tudom mennyire reális és általános, de mindenesetre megdöbbentő.
Venne újra franciát? Nem
Burai László, Citroën Berlingo 1,4, 2000, 104 000 km
A Berlingo pont nekünk való autó. Látszik rajta, hogy eredendően teherautó, de egy irtó jól pakolható öszvér. A miénken már volt oldalsó tolóajtó.
Szerettük benne a magas üléseket és bár a pici motor nem nyújtott rendes teljesítményt, országúton 7 liter alá is levihető volt a fogyasztása. Egy róka elütésekor megsérült a ventilátorlapát, és mivel nem tudott elindulni, a motor néha forralta a vizet. Ezen kívül más baja egyáltalán nem volt.
Venne újra franciát? Igen
Egy kattintásnyira kezdődik a frankó a legfontosabb Peugeot-modellekről
Békés Klára, Peugeot 1007 1,4 HDi, 2005, 10 300 km
Egy 3 éves 206-ost cseréltem le rá, mert megláttam és pár nap alatt egészen beleszerettem. Egészen más érzés beülni az 1007-be és kiszállni belőle, mint más autókból. Nem gyűrődik össze benne a ruhám, elegánsan kiléphetek belőle, míg egy Passatból csak kikászálódni lehet.
A dízellel drága volt, de csak 5-6 liter között fogyaszt és kellően robbanékony. A családdal jól elférünk benne és eddig semmilyen meghibásodás nem jelentkezett, a tolóajtó is hibátlanul működik.
Venne újra franciát? Igen
Molnár Sándor István, Peugeot 206 1,4 2002, 91 503 km
Rosszul indult nálam a 206, mert az észak-budai kereskedésben két hónapot csúszott az átadás, be volt nyomva a motorházfedél és egy szóval sem kértek bocsánatot. Autópályás és városi vegyes fogyasztása 7,2 liter, ami 5 körülire levihető 90-nél.
Fürgén cikázik, a szervizkönyves autó még sehol nem hagyott ott. 2,5 évesen egy befecskendezőfúvókát kellett cserélni, mert a leálló henger miatt rángatott az autó, ez 43 000 Ft-ba került. Az egyik ajtókárpit lötyög, de ami igazán zavar, hogy GPS-navigációt csak külső antennával tudok használni benne.
Venne újra franciát? Igen
Olár Andrea, Peugeot 307 1,4 2001, 81 000 km
Kellemetlen meglepetés ért rögtön az elején: az újonnan vett kocsiból hiányzott az ablaktörlő-szivattyú. A szerviz szerint „biztosan parkolás közben lophatták ki”, de aztán jobb belátásra tértek és visszakerült bele. Nálunk egész megbízhatóan működött a 307-es, de az indexkapcsoló persze elromlott.
Nemrég a gyújtótrafó hibája miatt egy henger leállt, ám ez más márkákkal is megesik. Röviddel ezelőtt a kuplungtárcsát kellett kicseréltetni. A strapabíró motor hol a tempó, hol a városi forgalom miatt fogyasztott 9 liter felett, de nem bántuk meg a 307-est.
Venne újra franciát? Igen
Molnár Mihályné, Peugeot 307 2.0 HDi, 2003, 73 000 km
A 307-est sosem hajszolom, bár szerintem elég jól tud menni ezzel a kétliteres motorral. Főként városban használva a fogyasztása nem megy 6 liter fölé, de a 90 lóerős dízel ennél kevesebbel is beéri. Mechanikailag jó autónak tartom és a kényelmével, tágasságával is elégedett vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna épp elég baja.
Az indexkar kezdettől fogva magától lefittyen jobbra indexelés után. A cserét még garanciaidőben megrendeltük, de azóta sem jött össze a márkaszerviznek, ehhez nincs mit hozzáfűzni. Jobb oldalt elöl két alsó gömbfejet cseréltünk eddig, bal oldalon csak egy fogyott. Az autót kezdettől apró elektromos hibák sújtják, a lámpák izzói közül sosem ég egyszerre az összes. Ettől függetlenül kedveljük a 307-est, amelyből még egy van a családban.
Venne újra franciát? Igen
Lapozzanak, mert hasznos tapasztalatok jönnek a Renault-król
Pfahler Ines, Renault Mégane ll. 1,6 Dynamic, 2004, 88 000 km
 A család R19-e és első Mégane-ja is jobb volt nála |
Az R19-est 700 000 km felett adtuk el, az előző Mégane-nal is jól jártunk volna, ha el nem lopják. A mostanival viszont nem, pedig ezt is majdnem újan vettük (fél évesen 4000 kilométerrel). Kedveljük az erejét és a formáját, de a légzsák csatlakozója minduntalan szétcsúszik a legváratlanabb pillanatban (a szerviz dolgozói szerint az ülés állításától, mert a vezetőülés alatt található a kábelcsatlakozó).
Állítólag a kábelköteget rövidre szabták, hegeszteni pedig tilos, így a bosszantó hiba korrigálhatatlan. A legnagyobb probléma az, hogy amint a csatlakozó érintkezése megszűnik, a légzsák működésképtelen. Mi többek között azért vettünk Renault-t, mert „megbízható, biztonságos” autót szerettünk volna.
Venne újra franciát? Nem
Godó Gréta, Renault Clio Campus 1,2, 2006, 29 000 km
Loganra vagy Corsára gondoltunk eredetileg, de remek áron megkaptuk a Cliót klímával és a nekem nagyon tetsző metálszínnel, ezért nem keresgéltünk tovább. Egy év alatt fél Európát bejártuk vele, kisbabánk jól átalussza benne az utakat. A fogyasztása városban csak 6,5 liter, de hat alá autópályán sem ment.
Tetőboxszal tartja a 140-et, városban nem lomha, ekkora motortól nem várható több. Meglepő, hogy hátul 3 gyermekülés is elfért benne, viszont olyan helyekről is kiparkoltam vele, amitől kimondottan féltem. Eddig az égadta világon semmi baja nem volt, nagyon szeretjük.
Venne újra franciát? Igen
Ifj. Tóth Béla, Renault Laguna 1,8, 2003, 210 000 km
4 év alatt egyetlen komolyabb tréleres gond volt a Lagunámmal, 1,5 éves korában: a féltengely lefogazta a diffit, amit garanciában orvosoltak. Azóta teszi a dolgát. 190 ezret gurultak az első féktárcsák, a hátsók még most is eredetiek. A kuplung, a kipufogó és a blokk természetesen bontatlan, olajfogyasztás nulla, a szilenteket és gömbfejeket már kellett cserélni.
Szerethető autó, még az 1,6-os és 1,8-as benzinmotorral is. Meggyőződésem, hogy a 2002. utáni Lagunák minősége nagyon erősen függ a használójuktól, a dízelek esetében különösen!
Venne újra franciát? Igen
Szabady Ildikó, Renault Grand Scénic 1,9 dCi, 2004, 123 000 km
Ha akarom, hétszemélyes, ha akarom öt, ha pedig úgy akarom, cuccolni is lehet vele. Egy családi autóhoz mérten a nagy dízelmotorral igen dinamikus.
Attól függően, hányan ülünk benne és mennyivel megyünk, 7-12 liter között fogyaszt, ami egyáltalán nem sok. 2,5 éves korában a lemerült akkumulátor miatt nem indult be, egyéb zűr nem adódott, pedig használjuk rendesen.
Venne újra franciát? Igen
