Differenciált vagy hagyományos
A differenciált üzemanyagok lényegesen többet ígérnek a „hagyományos mosópornál”, amit áruk is tükröz. A sokféle kedvező tulajdonságukról lásd a keretes részt. Ám – valószínűleg drágaságuk miatt – nehéz volt olyan autótulajdonosokat találni, akik esküsznek rájuk és minden tankolásnál a költségesebb mellett döntenek. Többen kipróbálták, de rendszeresen prémium-üzemanyagot tankolókra csak dízeltulajok között akadtunk.
Egyikük Toyota Avensisébe veszi a menőbb gázolajat. Tapasztalatai szerint az autója sem erősebb, sem pedig takarékosabb nem lett tőle, viszont kevésbé füstöl vele a chiptuningos dízelmotor. A másik rendszeres használó egy TDI Passatba tankolja, amelynek a járása nem olyan darabos és hangja is kevésbé fémes a jobb minőségű gázolajjal, ami neki elég. Legalábbis ők így élik meg mindezt.
| Táltosbenzin, prémiumgázolaj |
 Átlagautók nem fognak megtáltosodni a drágább üzemanyagtól A szabványban előírtnál magasabb oktán- illetve cetánszámú és eltérően adalékolt prémium-üzemanyagok számos előnyt ígérnek. A jobb minőségű gázolaj és benzin tisztább és tökéletesebb égést, kevesebb lerakódást, hosszabb élettartamot, kisebb fogyasztást, finomabb működést és nagyobb teljesítményt nyújthat a forgalmazók szerint. Ám egy 95-ös benzinre konstruált motor nem fogja átállítani a vezérlést és nem használja ki a kompresszióviszony növelésére a magasabb oktánszámtól javuló kopogástűrést. A jobb adalékokat viszont megérezheti a tulaj, és a tisztább égéstérben tényleg születhet kicsivel több lóerő. Azt mindenki eldöntheti, hogy a pár százalékos, időnként a mérési hibahatáron belüli különbség és az ígért többi előny megéri-e neki az árkülönbséget. |
Megtalálták a dízel cégautókat
Az üzemanyag-társaságok jól ráéreztek arra a rétegre, amelyik fiatal és modern turbódízelekkel autózik. Ezek gyakran vállalati autók, nagy futásteljesítménnyel és sok olyan vezetővel, aki nem saját maga állja a cechet. Az üzemanyagkártyáról fizetve vagy a benzinszámlákat leadva nem fáj az árkülönbség.
Itthon a legnagyobb forgalmazók között az Agip, a Mol, az ÖMV és a Shell is kínál prémiumgázolajat. A Lukoillá változott Jet-hálózat illetve az Esso nem szállt be ebbe a bizniszbe, náluk a rendszerint alacsonyabb ár a vonzerő.
30 Ft/liter pluszban
Talán én vagyok ostoba, de az ÖMV-nél és a Shellnél többször is haboztam, hogy melyik pisztolyt akasszam le, ha normál gázolajat szeretnék. Náluk a közönségesnek is van marketingneve.
Az osztrák hálózatban a standard minőség a Sprint dízel, a másik a Premium Diesel, literenként +30 forintért. Fillérre ugyanennyi volt a felára a Shell V-Power dízelének a Diesel Extra nevű alapgázolajhoz képest a felkeresett budapesti töltőállomásokon.
Kicsit kisebb, 25 forintos eltérést tapasztaltunk a Molnál az EVO Diesel és a sima gázolaj között. Az Agip számláz a legkevesebbet a jobbik dízel üzemanyagért. Náluk literenként plusz 10 forintba kerül, ha a BluDieselt kéri valaki.
Megkérdeztük, mi van akkor, ha telinyomják autónkat a drágábbikkal, de nem kértük. Válaszok a túloldalon
Benzinnel is van feljebb
A benzineknél is jól nézzük meg, melyik töltőpisztolyt ragadjuk meg! Az OMV-kúton az alap 95-ösnél alig többért választhatjuk a Carrera 95-öst, míg a Carrera 100-as verziót 30 forinttal mérik drágábban a legolcsóbbnál.
A Shellnél is két lépcsőben lépegethet feljebb az autós, ha normál helyett táltosbenzinnel akarja itatni autóját. A 95-ös V-Power felára 20 Ft, V-Power Racinggel pedig 52 forinttal többért telik a tank. A Mol literenként plusz 25 forintot kasszíroz az EVO Neoért.
Ha nem kérte, de kapja
A sima 95-ös és a V-Power Racing között 52 Ft az eltérés
Időnként előfordul, hogy valaki nem kéri, de prémium-üzemanyagot kap. Egy kollégám felesége nemrég beállt a család Mazda6 dízelével egy pesti Shell-kútra. A benzinkutas készségesen odasietett, és mire a szeptember végén szülő kismama kikászálódott, már zubogott a tankba a V-Power-dízel. A benzinkutas nem kérdezett semmit, helyből a drágábbikat nyomta és a hölgy csak a pénztárgépnél furcsállta, hogy ennél kevesebbet szokott fizetni.
Két töltőállomáson is megkérdeztük, mi a teendő a kéretlenül kapott drágábbik üzemanyaggal. Ilyen nem fordulhatna elő, mert a kutasnak meg kell kérdeznie, mit kér az ügyfél és ajánlhatja-e a jobbikat, több pénzért – hangzottak a válaszok.
Mi a teendő?
A shopok eladói abban is egyetértettek, hogy az ügyfél is hibás, miért hagyta. Egyikük szerint ez olyan, mintha kérne egy kiló kenyeret és a drágábbat adja az eladó, amit csak fizetés után vesz észre. A másikuk szerint ragaszkodhatott volna ahhoz, hogy leszívják a kéretlenül kapott gázolajat, de ezt kevesen fogják kibrusztolni és megvárni. Én mindig magamnak tankolok – tette még hozzá az alkalmazott. Ez volna a megoldás?
A kismama azért volna hibás, mert megbízott a benzinkutasban, hogy nem tölti bele kéretlenül a drágábbikat? Nyilván ez a kivétel, de a példából látjuk, hogy megesik. Az illető csalódott, fizetett és távozott. Férje meg tajtékzik, amiért átverték a feleségét, aki a legvédtelenebb célcsoport: nem törzsvásárló, szelíd, jólnevelt és nő.
