A hőskorban egyáltalán nem volt szükség slusszkulcsra, hiszen gyakran még a füstöt eregető négykerekű gazdája is megszenvedett az indítással, nem kellett attól tartani, hogy az éj leple alatt valami haramia meglovasítja a gépet. Ami természetesen akkor még nem parkolt minden lakótelep előtt.
Aztán megszülettek a slusszkulcsok, amelyek kezdetben csak a gyújtást és az önindítót kezelték. Később kormányzárral is kombinálták őket, bár egyes autógyárak, például a Saab inkább a váltózárral építette egybe. Utóbbi előnye, hogy frontális ütközésnél is kisebb veszélyt jelent a vezető térdére.
Emlékeim szerint az első igazán vonzó külsejű kulcsot a Volkswagen dobta piacra. Még talán a legelső Golfokhoz adtak olyan kulcsot, amelynek a fejében gondosan megmunkált fém VW-jel díszlett. Talán ekkor kezdődhetett a mára teljesen elvadult slusszkulcsfetisizmus története.
Különleges darabok, legendák
A Saabnál sokat gondolkodhattak azon, hogyan vegyék elejét az ittas vezetésnek. Úgy gondolják, a kulcsba épített alkoholszonda a megoldás erre a problémára. Mellékesen ez a módszer az autó kölcsönadásától is elveszi a kedvünket, hiszen ki akarja nyalogatni a mások által összenyálazott slusszkulcsot?
A Land Rover sem maradhat ki a sorból, ők a Freelanderhez az autó stílusához illő, teljesen vízálló indítókulcsot adnak. Ezt akár a strandon sem kell őrizetlenül a parton hagyni, hanem a kabinbiléta mellé, a fecskére vagy éppen a melltartó pántjára gumizhatja az aggódó tulajdonos, de akkor sem kell róla lemondani, ha terepen járva a híg sárból kell összekanalazni, vagy a gyerek ráfolyatja a nyálát, esetleg megrágcsálja.
Néhány éve a Ford a kulcs tollával kezdett kísérletezni. A sokszögletű véggel készülő szerkezetek állítólag jóval nehezebben másolhatók, mint a hagyományos darabok. A Ford kulcsainak azonban volt egy furcsa tulajdonságuk. A legenda szerint bármelyik hatszögletű tollal készült kulccsal be lehet zárni egy Fordot, kinyitni viszont természetesen csak a kocsi sajátjával lehet.
Az MG 1924 óta hajtogatható kulcsokat készít. Hogy mi az értelme a nyakban lötyögő kulcsnak? Sohasem jönnének rá, ezért elárulom a titkot. Angol úriember frissen vasalt nadrágban nem mutathat úgy, mint egy idióta. A zsebből kidudorodó autókulcs pedig, valljuk be, roppant hülyén néz ki. Erre a derék britek kitalálták a hajlékony kulcsot, amely lábhoz simulva csak kevésbé domborodik. Többek között ezért szeretjük az angolokat, hiszen hasonló megoldást kevés nemzet képes kiagyalni.
A technokrata beállítottságú népeknek pedig a GM talált ki gyönyörű játékszert, amelynek segítségével akkor is mindent megtudhatunk az autóról, ha a közelében sem vagyunk, de akár a motort is beindíthatja a sofőr.
A második oldalon megérkezik a csodálatos ZIL-kulcs is
Praktikus ötletek
Vannak gyárak, amik az MG nyeklő-nyakló ötleténél jóval tovább léptek. Nekik már könnyű, hiszen a XXI. századi technológia is a segítségükre siet. Így a Renault és a Mazda által használt kártyaformájú kulcsot elég a kocsipapírok közé csapni, az egész pakkot pedig a belső zsebbe. Az autónak pedig elég, ha a közelében vagyunk és máris nyitja az ajtókat, indítja a motort, mindenféle kulcsgombnyomogatás, slusszkulcscsavargatás nélkül.
Mások nem mertek ekkorát lépni, mivel ezekkel a kártyákkal nem lehet feltűnést kelteni, hiszen pont ellenkező céllal konstruálták őket. Többek között a BMW-, az Alfa Romeo-, a Volkswagen- illetve az Audi-kulcsok továbbra is hasonlítanak egy rendes kulcsra, de közülük már nem mindegyiket kell kulcsként használni. Többségüket csak a műszerfalban lévő lyukba kell helyezni, majd a motor gombnyomásra éled. Ennek ellenére mindegyik külön kis műremek, hiszen az autót mégsem vihetjük magunkkal mindenhová, de a hozzá tartozó kulcs mindenhol emlékeztethet a szorgos marketingesek által az agyunkba égetett, a kocsihoz kapcsolt képre, hangulatra.
A csodálatos ZIL-kulcs
Az amúgy borzalmasan barázdálatlan agykéreggel megáldott Fabók honvéd nyújtotta át a leszerelése előtti percekben az autóskártya mindentvivő Apal Corsájához hasonló mindent indító, szent ZIL-kulcsot. (Ezt a szokatlan nagylelkűséget a mai napig nem értem, és pillanatnyi elmezavarra gyanakszom.) A kultikus darab valamilyen csoda folytán kivétel nélkül nyitotta és indította a század valamennyi „szgyelano v szszszr” táblácskával felszerelt harci szekerét, így a még hátralévő hónapokban nagy becsben tartottam. A Csepelekhez sajnos nem volt jó, de azokat egyedül úgysem tudta beindítani senki. Máig megvan a kulcs, dobozban lapul, mert „hátha még jó lesz valamire”.
Érdekes, hogy a sokak emlékeiben a Volkswagenhez kötődő kinyitható kulcsot a Mercedesnél hamarabb kitalálták. Aztán ők áttértek egy jóval szofisztikáltabb megoldásra, amely csak küllemében hasonlít egy valódi kulcsra, de tolla egyáltalán nincs. A gyártósor aztán átállt más márkák megrendeléseire, akik azóta is boldogan használják a bicskakulcsot.
A rugóval kipattintható kulcs akkora királyság lett, hogy például az egyszerűbb kivitelű Skoda- vagy SEAT-modellekhez nem is jár, csak a jobban felszereltekhez. A Fiat pedig a bicskáskulcs ötletet ötvözte a mobilokról ismert cserélhető előlappal, ezért a Fiat 500 kulcsához kilencféle héj közül választhatunk.
